Hirtelen meg sem tudom mondani, hány évet kellett várni a trve trash-rajongóknak a Holdon bujkáló nácik kalandjainak folytatására. Timo Vuorensola finn rendező projektjének munkálatai már 2014-ben elkezdődtek, de aztán a közösségi finanszírozással készült CGI-jelenetek és némi pereskedés által megnyújtva újabb évet késett az eredetileg 2018-ra ígért remekmű bemutatása. Most viszont a közönség végre fellélegezhet, ugyanis a Föld közepén lévő titkos birodalomban foglalatoskodó náci gyíkemberek idén végre célba értek!

Húsz évvel járunk a nukleáris háború után, amikor is a hold-nácik támadása során Földünk lakhatatlanná vált, túlélők pedig az említett égitestre menekültek, egészen pontosan az ott található horogkereszt alakú bázison húzták meg magukat. Az erőd még egy darabig tartja magát, viszont kevés az élelem, és a túlélést a Steve Jobs tanait hirdető ún. jobbisták önkényes szektája zavarja. Közben feltűnik a halottnak hitt Wolfgang Kortzfleisch náci parancsnok, és ráveszi Obi Washington nevű hősnőnket – aki amúgy az első rész főszereplőinek lánya -, hogy utazzon vissza a Földre, ugyanis az Északi-sarkot borító jégpáncélja alatti titokzatos világban megtalálja azt a gyógyító hatású szert, amivel egyaránt megmentheti haldokló anyját és az egész kolóniát. Főszereplőnk tehát a társaival megindul a Föld közepén épült városba, csakhogy ott a Führer és alakváltó gyíkemberekből álló kompániája várja őket…

eyescream: A Sir Edward Bulwer-Lytton 1871-es The Coming Race című regénye (mely egy vril-nek nevezett univerzális energiaforrásról szól, amit egy földalatti elzárt világban élő felsőbbrendű faj birtokol) által ihletett második részről nagyjából hasonlóan tudok nyilatkozni, mint az Iron Sky első részéről. Vagyis: másfél órás közepesen szórakoztató agymenés a nácis-trash jegyében – bár ha valaki előtte látta a CGI-mutatványokban gazdag trailer-t, abban gyakorlatilag lelövik a mozi szinte összes vagányabb képsorát.

Persze a Tyrex-en lovagló Hitleren és a szvasztika alakú holdbázison túl is akadnak kellően pihent jópofaságok. Mint amilyen a Triceratops-fogatos üldözés. Vagy az organikus náci űrhajó. Esetleg a Tom Green amerikai komikus által alakított Jobs-szektavezér ténykedése. És Udo Kier is visszatér a náci parancsnok személyében. Az olcsón maszkírozott (egyébiránt Az utolsó vacsorát megidéző) reptiliánok között pedig ugyanúgy megtalálhatjuk Sztálint és Margaret Thatchert, mint Osama Bin Ladent vagy éppen Kim Jong-Unt – szóval a politikai inkorrektség határtalan. Összegezve tehát: egy elődjéhez hasonló, közepes szórakoztatási faktorral bíró folytatás született, amelyből például megtudhatjuk, hogy soha nem árt, ha kéznél van egy Nokia 3310, haha ! 6/10

Fixxerx: Az Iron Sky első részével Timo Vuorensola egy klasszikust alkotott. A film a trash egyik csúcsa, így joggal reménykedtünk abban (többek között azokkal az Indiegogo közösségi finanszírozókkal együtt, akik több, mint 1 m dollárral segítették a filmet!) hogy a folytatás, amely kellő anyagi háttérrel bírt, hasonlóan nagyot fog szólni! Sajnos azonban a Iron Sky: The Coming Race az első rész minden kreativitását, minden egyediségét nélkülözi. Udo Kier még mindig zseniális, a Jobs-egyház poénos gondolat… de a film sajnos éppen annyira unalmasra és szürkére sikerült, amennyire csak el lehet rontani egy folytatást… ki tudja, hogy a háttérben zajló, produkciót hátráltató pereskedés nélkül mi lett volna az eredmény. A látvánnyal, polgárpukkasztással semmi gond – de sem a történet, sem az ötletek nem ülnek. Egyszer-egyszer el lehet mosolyodni a 90 perc során, de a végére egyértelmű az összegzés – bár csak ne (ilyen formában) született volna meg az Iron Sky folytatása. 4/10