Szinte pontosan egy évnyi várakozás után megérkezett a mozikba a Végtelen Háború kataklizmáját feloldó legújabb Bosszúállók film, mely a Marvel Filmes Univerzum eddigi 11 évén átívelő nagy száljának, az Infinity Saga-nak a lezárása. Ez az az alkotás, melyet minden képregényrajongó várt, hogy kiderüljön, hogyan folytatódik a szuperhősök története azután, hogy Thanos a 6 végtelen kő segítségével egy csettintéssel kiírtotta az univerzum lakosságának a felét. Ezen egy év alatt számtalan rajongói teória és ötletelés folyt a megoldás kapcsán, mely miatt fokozott figyelem övezett szinte minden apró hírt a filmmel kapcsolatban. A tét tehát hatalmas volt: vajon sikerül-e egy ekkora történetszálnak méltó lezárást adni?

A Végjáték pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol a Végtelen Háború abbahagyta: Thanos (Josh Brolin) egy csettintéssel eltüntette az univerzum élőlényeinek felét, a többieket gyászban és agóniában hagyva. Miután Tony Stark (Robert Downey Jr.) és Nebula Marvel kaptiánynak köszönhetően a Földre jutnak, a Bosszúállók Steve Rogers (Chris Evans) vezetésével egy tervet eszelnek ki: a kövek segítségével visszahozzák a megölt embereket. Hamarosan meg is találják esetleges lelőhelyüket, azonban rá kell jönniük: az őrült titán megsemmisítette őket. Így kénytelenek leélni az életüket úgy, hogy szeretteiket talán sosem hozhatják vissza…

Egy évvel ezelőtt szinte mindenki, aki látta a Bosszúállók: Végtelen Háború című nagyszabású filmet, úgy hagyta el a mozitermet, hogy most, azonnal látni szeretné, hogyan oldják meg azt az elképesztő cliffhanger-t, amellyel a művet befejezték. Az elmúlt esztendő alatt számtalan rajnogói teória és vita született, amiben mindenki a saját elképzelései szerint szerette volna visszahozni hőn szeretett, az előző filmben elhullt karaktereit, valamint mindenkit érdekelt, hogy kik lesznek  azok, akik végleg búcsút intenek ennek a világnak. Egy idő után már inkább az volt a kérdés, hogy vajon a készítők képesek lesznek-e felzárkózni az elvárásokhoz, hiszen a Végjáték nem egyszerűen egy filmsorozat befejező epizódja, hanem talán az évtized legjobban várt mozgóképes alkotása.

Az alkotás maga, mint a 22 filmből álló széria befejező része, remekül megállja a helyét. A rendezés zseniális, a történet egyszerre hordozza magában a feszültséget, az izgalmat, valamint remekül adagolja humort, ami bár néhol helyzetidegen, azonban szükséges feszültségoldó eszköz  egy olyan világban, melyben lényegében mindenki elvesztett mindent, ami fontos volt számára az életben. A drámai fordulatok egyszerre váratlanok és remekül felépítettek, a hősökhöz képesek vagyunk kötődni, és szinte együtt szökken a szemünkbe a könny egyes kedvelt szereplőink halálán. Mindemellett a film remekül érzékelteti velünk, hogy itt már nincs veszteni való, vagy túllépünk, vagy nem törődünk bele a történtekbe. A mű lényegében az elvesztésről szól, illetve arról, hogy mégis mit tud tenni az ember az után, hogy mindörökre megváltozott az élete. A film emellett, szemben sok időutazós történettel, megpróbálja kikerülni a lehetséges időparadoxonokat, eddig teljesen szokatlan törvényekkel az időutazás kapcsán, mellyel rengeteg logikai bukfencet kikerül.

Mindezek ellenére a Bosszúállók: Végjáték számomra nem az a tökéletes lezárás, mint amire számítottam, egy ilyen volumenű filmsorozat végén. A mű megtekintése után sokat gondolkoztam azon, hogy mit is hiányolok ebből az alkotásból, hiszen mint fentebb felsoroltam, mint filmalkotás, szinte tökéletes, nagyon kevés logikai hibával rendelkezik. Ennek ellenére, bennem mégis hiányérzet maradt, melynek oka valószínűleg az őt megelőző várakozás lehet. Szinte minden, ami történt a filmben, a korábbi rajongói teóriák már felvetettek, a fordulatoknak így nem volt akkorra súlya, mint amekkora potenciál volt bennük. A másik, talán súlyosabb hiba Thanos karakterének változása volt. Ez az alkotás már nem koncentrál annyira az őrült titánra, mint előzménye, így sokkal kevésbé marad emlékezetes szereplő. Annak ellenére, hogy bár szinte mindig érezzük karakterének jelenlétét, hogy ott van hőseink szinte minden gondolatában, nem érezzük a fenyegetését, kissé elhalványul az emberiséget és a univerzumot megmenteni akaró főszereplők mellett.

Összességében, a Bosszúállók negyedik gyülekezője, a Végjáték, mind önmagában és mind egy filmszéria lezárásaként megállja a helyét, azonban számomra hiányzik belőle valami, ami miatt azt mondhatnám, hogy ez egy tökéletes alkotás. Talán majd évek múlva, sok-sok emberrel beszélgetve jobban látom majd, hogy hogyan illeszkedik be pontosan is az univerzumba, és teljes egészében fogom tudni értékelni.

Értékelés: 9/10

Kiknek ajánljuk: minden képregény és Marvel rajongónak. Irány a mozi!

Kele-man