A Serial Chillers rovat e havi témája a brit sorozatgyilkos, Dennis Nilsen. Mint oly sokszor már, e hónapban sem lesz szerencsénk igazán jó filmeket bemutatni; valamiért még egy valamirevaló rendezőt sem ihlettek meg rémséges tettei. Igaz, ami igaz, Dennis Nilsen nem könnyű téma…

Mai darabunk, a Cold Light of Day is egy csupán egy filmmel rendelkező alkotó, Fhiona Loiuse munkája, ezt viszont rögtön maga írta és rendezte is. Nagyon nehezen emészthető film, és nagyon ellentmondásos kritikákat olvashatunk róla. Díjnyertes filmről van szó (UCCA Venticittà Award, 47. Velencei Filmfesztivál), és találhatóak méltató vélemények róla az interneten, mások számára ez az alkotás szimplán nézhetetlen.

Utóbbiak táborához kell csatlakoznom. A film jól láthatóan azt a célt tűzte ki maga elé, hogy szenvtelen, documentarista stílusban tárja elénk a sorozatgyilkos tetteit. A történet végén kezdünk, Dennis Nilsen letartóztatásával, aki rendőrségen tett vallomásain keresztül meséli el tetteit, és keretes szerkezetben ugyanide jutunk el mintegy 80 perccel később. Beszélhetnék a film rendkívül alacsony költségvetéséről, a hosszú, vágás nélküli snittekről, a csapnivaló párbeszédekről… de igazából ezektől még lehetne jó. A Peter is kapott tőlem 4 pontot…

A Cold Light of Day igen nyomasztó darab, ez az egyetlen erénye, illetve a viszonylag jól sikerült casting és sminkes munka. Hiába, hogy a Nilsent játszó színész egy 50 körüli alkoholistának tűnik, ő pedig 37 éves volt letartóztatásakor, azért el kell ismerni, hogy hasonlít. Jól kapták el az ügy azon vonatkozását, hogy szereplői egytől-egyig szánalomra méltó emberek, Nilsent is beleértve.

Végignézhetjük, hogyan cserkészi be leendő áldozatait, hogyan tör rá a legváratlanabbul az ölési kényszer, és ahogyan a rendőrségnek bevallja: igen, élvezte a gyilkolást. De a film legnagyobb hibája – és elismerem, hogy a rovatban bemutatott filmekkel kapcsolatban nekem ez a vesszőparipám -, hogy vajmi keveset mutat be a valóságban történtekből.

Dennis Nilsen több, mint egytucatnyi áldozatából mindössze hármat mutat meg nekünk, és kifelejti az ügy lebizarrabb vonatkozását: azt, hogy Nilsen párkapcsolati pótlékot talált a hullák társaságában, és miután végzett áldozataival, hetekig, hónapokig együtt élt holttestükkel. Csak akkor szabadult meg tőlük, amikor a test bomlásának előrehaladott állapota miatt muszáj volt. A film végén ugyan láthatjuk, hogy a ház eldugult lefolyóiban talált emberi csontok buktatják le, azonban a folyamatot ezzel kapcsolatban nem igazán hangsúlyozza a film, és ezzel az egész történrt lényege jóformán elsikkad. Ettől lesz a Cold Light of Day az én szememben menthetetlenül rossz film.

Kinek ajánljuk: Nem tudom jó szívvel ajánlani senkinek. Ha nagyon ráérsz, nézz jó filmeket, az élet túl rövid ahhoz, hogy erre pazarold az időt, ahogy én tettem – kétszer is.

Értékelés: 1/10

Blissenobiarella