Az utóbbi évtized a feltörekvő skandináv krimik világát (is) jelentette. A magyar könyvesboltokat egy időre teljesen eluralták ezek a könyvek, és máig sem csillapodott népszerűségük. Lassacskán elkezdik megfilmesíteni is őket (mint például a Hóembert, vagy a Q-ügyosztály eseteit), de nem kell hiányt szenvednünk akkor sem, ha a sorozatok platformján keresgélünk a műfajban. Az egész piacon némileg talán alulreprezentált nemzet kincsét tárom ma elétek: az izlandi gyártású Case, vagyis a borzalmasan magyarra fordított, Gyilkosság Reykjavíkban című sorozatot.

A Case egy kissé furcsa helyzetű sorozat, ugyanis amivel szemben állunk, egy olyan harmadik évad, amely önmagában is megállja a helyét. Az izlandi nyelven Réttur címet viselő sorozat főszerepében egy Logi (ejtsd: „Lói”) nevű lecsúszott ügyvédet ismerhetünk meg, aki hosszas börtönből való szabadulását követően (!) társul egy ügyvédi irodában Brynhildurrel (ejts: „Brünhildür”). Igen sikeres két évad után a készítők úgy döntöttek, megreformálják a sorozatot, és egyúttal exportálják is. Bár a főszereplők között továbbra is a színen van Logi és Brynhildur, de a hangsúly áttevődik egy nyomozónőre, Gabrielára.

A Case nem cicázik, rögtön belecsap a lecsóba, és az első rész első perceiben megismerjük az ügyet, amely majd kinyomozásra fog kerülni.

Ebben is változtattak a készítők, az eredeti krimi-drámában ugyanis a klasszikus felállás szerint egy-egy epizód mutatott be egy-egy ügyet, míg ezúttal egy egész évadot szánnak Lára (ejtsd: Laura) halálára.
A tehetséges fiatal balerinát holtan találják, egy színpadon akasztotta fel magát. Az ügyet a hatóság gyorsan le is zárná, azonban Gabrielát nem engedi nyugodni az ügy. Tudni akarja, miért lett öngyilkos Lára, és a környezetében szó szerint mindenki gyanús. Brynhildur ismeri a szülőket, mert ő segédkezett Lára örökbefogadásánál; Logit pedig a lány vér szerinti szülei bízzák meg a nyomozással. Három különböző szálon indulunk el ugyanabban az ügyben, de ahogyan az lenni szokott, a végén minden összeér. De addig is olyan mély sötétségbe merülünk az izlandiak bűneiben, amit az elején elképzelni sem mernénk.

Szeretném kiemelni, hogy határozottan modern és súlyos krimiről van szó, a drogokon át a prostitúción keresztül a pedofíliáig sok mindent érint a sorozat, ezért határozottan megérdemelt , hogy csak 18 éven felülieknek ajánlott. Közülük is inkább csak a kérges szívűeknek.

A Case igazi erénye szerintem a realizmusa, és a realisztikus ábrázolásmódja. Minden szereplő valódi, hús-vér karakter, és ezt az érzést elősegíti az is, hogy gyakorlatilag alig van rajtuk smink. A nyomozónő Gabrielá kissé slampos, a munkájának élő nő, többek között az ő megjelenése az, ami igazi ízt visz a történetbe.

Bár a felvezetésben a skandináv krimikkel kezdtem, a Case-ben nem érződik az az igazi skandináv hangulat, ami ezekben a művekben általában fellelhető. Mivel a történet maga játszódhatna bárhol a világon, egy-két jelenet kívül nem igazán tetten érhető, hogy Izlandon vagyunk. Ez alól csak az képez kivételt, hogy krimisorozatokra nem jellemző módon a játékidő mintegy 9 órájában végig nappal van, vagy legalábbis nappali világosság. (Izlandon nyáron alig pár órára nyugszik le a nap – Gabrielá meg is említi az egyik részben, hogy nem tud ilyenkor rendesen aludni) Azonban ez mit sem von le abból, hogy a történet mennyire nyomasztó. Bár ha egy sorozat megfog, általában ledarálom egyben az egészet (különösen, hogy csak kilenc rész az egész), de ezzel nem ment, kellett egy kis pihenőt tartani közben.

Kinek ajánljuk: Aki pörgős akciót vár, ne nézze meg a Case-t. Aki viszont szeret elmélyedni a karakterekben, kedveli a szövevényes, már-már Agatha Christie-t idéző viszonyrendszerű krimiket, és a gyomra és a lelke is bírja a strapát; az nem fog csalódni az izlandiakban.

Értékelés: 7/10

Blissenobiarella