Még a legelején szeretném leszögezni, hogy a zombik után a második legkevésbé kedvelt témám a horrorban a vámpíroké. Különösen a klisés, buta vámpírtörténeteket nem kedvelem, amiből annyira sok van, hogy mára eljutottam oda, hogy önszántamból biztosan nem nézek meg semmi olyat, amiben vámpírok vannak. Az Engedj be! című filmet először egy puszta véletlennek köszönhetően láttam: nem tudtam, hogy vámpíros sztori.

Hívj be!

Az azonos című (csak másként fordított) film John Ajvide Lindqvist első regényén alapszik. A svéd író maga is a regény helyszínén, Blackebergben nőtt fel, ami Stockholm egyik külvárosa. Az 1950-es évektől fogva épültek itt 3 emeletes panelházak, a főként munkások lakta negyed nem különösebben szívderítő hely.

A történet főhőse Oskar, a 13 éves kisfiú, aki Blackebergben cseperedik. Az iskolában osztálytársai kiközösítik, sőt, gyakran bántják is, fizikailag és verbálisan egyaránt. Oskar magányos fiú, aki a saját kis világába zárkózik, amelyben sorozatgyilkosként bosszút áll mindenkin. Gyűjti a horrorisztikus újságkivágásokat, és más olyan jeleket is mutat fantáziavilága, melyből nem nehéz arra következtetnünk, hogy ha nem lép közbe a környezete gyorsan, a fiú valóban el fog indulni a pszichopátia meredek lejtőjén.

Ez a közbelépés Eli megismerésében testesül meg Oskar számára. A szomszédba újonnan beköltözött kislánnyal sötétedés után a játszótéren találkoznak, és hamar barátság szövődik közöttük. Oskarnak feltűnnek Eli furcsa szokásai, de mérhetetlenül vonzódik az egyetlen emberhez, aki (az anyján kívül), kedves hozzá.

Mindeközben Blackeberg környékén egyre szaporodnak a titokzatos gyilkosságok, és a hírek másról sem szólnak, mint a portyázó sorozatgyilkosról. Ő nem más, mint Eli „társa”, vagyis inkább segédje. Becserkészett áldozatait a férfi kivérezteti, és a friss vérrel Elit táplálja, aki egy vámpír. A férfi lebukik, de hogy a hatóságok ne tudják azonosítani, sósavat önt saját arcába. Kórházba kerül, állandó felügyelet alatt áll – hiszen bár személyazonossága nem derül ki, de ő a keresett rém -, így Eli magára marad. Vajon ez hogyan befolyásolja Oskarral való kapcsolatát?

A Hívj be! a Könyvmolyképző kiadó gondozásában jelent meg, és ez, valamint a kamaszok szerepeltetése gyorsan az ifjúsági szekcióba száműzheti a könyvet, de szeretném leszögezni, hogy ez a regény határozottan 18 éven felettieknek szól, úszik a vérben.

Lindqvist nagy rajongója a Morrissey zenekarnak, a címet az alábbi daltól kölcsönözte.

Engedj be! (2008)

A regény – majd később a film- sikerén felbuzdulva, a könyvet gyakorlatilag szinte minden lehetséges platformra adaptálták. A filmet követően készült képregényes és színpadi feldolgozás is, valamint belengették egy készülő sorozat hírét is már. Az amerikai remake mindössze két évvel követte.

Svéd produkcióról lévén szó, szinte magától értetődő, hogy a forgatókönyv megírására magát a történet kiötlőjét, Lindqvistet kérték fel. A rendezőnek, Tomas Alfredsonnak ez a film hozta meg a nemzetközi ismertséget, későbbi munkái között láthatjuk a Suszter, szabó, baka, kém (2011) és a Hóember (2017) című filmeket.

Bár a regényhez képest jó pár szereplővel kevesebb van szerepeltetve a filmben, a történet nem válik szegényesebbé, csupán máshová kerül a fókusz. Az Engedj be! igazi varázsa a hangulatában rejlik. Az a skandináv hidegség, ami a folyton hóval borított utcákból és a mogorva emberekből árad, nagyon jól éreztetik mind Oskar, mind pedig Eli magányát. Az Engedj be! azért kivételes a vámpírfilmek között, mert valódi érzelmekkel operál. Végig értjük és érezzük Oskar félelmét attól, hogy ő is Eli áldozatává válik; ugyanakkor értjük és érezzük Eli vágyát arra, hogy kötődhessen valakihez, és hogy szenved a vámpírléttől – csak éppenséggel már olyan régóta, hogy egészen megszokta ezt a szenvedést. Mindezt kiválóan mutatja be a két tehetséges gyerekszínész, Lina Leandersson és Kare Hedebrant, akiket majd’ egy éven át tartó casting során választottak ki a szerepekre.

Nem véletlen hát, hogy a legtöbb kritikában „minden idők egyik legjobb vámpírfilmje” címet nyerte el az Engedj be!.

Kinek ajánljuk: Vámpíros európai filmek kedvelőinek elsősorban, de igazából bárkinek, mert kiváló darab. Mindenképpen ez az ajánlott az amerikai remake-kel szemben!

Értékelés: 9/10

Blissenobiarella