A Serial Chillers januárban Peter Sutcliffe, a yorkshire-i hasfelmetsző tetteit bemutató filmeket sorakoztat fel. Ha az eddigi két mű esetében azt róttam fel, hogy Sutcliffe tetteit csak ürügyként használták fel ahhoz, hogy egy rendőri drámát mutathasson be; a 2011-es Peter kárpótol minket. Ebben a filmben kizárólag Peter Sutcliffe „drámájával” foglalkozunk.

A Peter egy egészen szokatlan film, és a Serial Chillersben általában bemutatott ergya B gore-filmek sorából mindenképpen kiemelkedik; mert valódi művészi szándékkal készült el. A néző számára szerintem nem könnyű befogadnia, mert nem igazán tudja majd eldönteni, mit is lát voltaképpen. Egymást váltják a látomásos jelenetek, melyek betekintést engednek Peter Sutcliffe elméjébe, és a dokumentumfilmes részletek, melyek korabeli híradásokból, interjúkból kerültek ki. Megjegyezném, hogy az, hogy Peter Sutcliffe elméjébe akarunk bejutni, merőben légből kapott gondolat. Ahogyan azt az előző írásomban is megjegyeztem, Sutcliffe-ből hiányzik az oly sok sorozatgyilkosra jellemző bőbeszédűség. Fogvatartásának mintegy 40 évében mindössze annyit sikerült megállapítani vele kapcsolatban, hogy paranoid skizofréniában szenved, és hogy tetteit az Isten által ráruházott feladat tudatában követte el – prostituáltakat gyilkolt, hogy megtisztítsa az utcákat az erkölcstelenségtől.

A film mintegy másfél órájában a kezdeti évektől fogva mutatja be a férfi sorsát a Broadmoor elmegyógyintézeti kezelés éveiig. Ez az egyetlen olyan alkotás, amely nem zárja le a történetet Sutcliffe letartóztatásával, hanem az azóta vele történtek is megjelennek benne. Az elmegyógyintézet és börtön fogságában töltött évek alatt több támadás is érte a többi rab által a yorkshire-i hasfelmetszőt.

A 2010-ben történt, a folyamatos kezeléseknek és a letöltött időnek köszönhetően megtartott szabadon bocsátási tárgyalása is szerepel a filmben –mellyel kapcsolatban az áldozatok hozzátartozói heves tiltakozásukat fejezték ki, és amelynek során a bíróság úgy döntött, hogy soha nem járhat az utcán szabad emberként. Sutcliffe a film elkészülése óta többször is kérelmezte szabadon bocsátását, de mindig elutasították. 2016-ban gyógyultnak nyilvánították, és átszállították a Frankland Fegyházba.

A Peter: The Portrait of a Serial Killer Peter Sutcliffe vallásos téveszméire helyezi a hangsúlyt, és látomásainak abszurd, olykor groteszk, mégis vallásosan magasztos képeivel operál. Hangulatában gyakran idézi meg David Lynch munkáit, és többször éreztem úgy, mintha egy Twin Peaks epizódot néznék. Csak ez sajnos nem olyan élvezetes, mert a színészi alakítások jóval gyengébbek, mint amit ez a hangulat megkövetelne.

Összességében azt a benyomást keltette bennem a Peter, hogy megértést akar kicsikarni a nézőből Sutcliffe irányában, úgy, hogy közben végtelenül betegnek mutatja be. Egy őrült, aki mintha semmi mást nem tenne, mint téveszméiben forogna naphosszat, és szegénykét mindenki csak bántja. Ez az a pont, amiért nem tudom szeretni ezt a filmet (amellett, hogy tényleg tök fárasztó – de mint tudjuk, a filmművészet nem mindig szórakoztató), hiába, hogy több nemzetközi filmfesztivál díja is arról tanúskodik, hogy a hozzáértők kellőképpen méltatták.

Érdekesség lehet, hogy a stáblistában megjelenik Richard McCann neve („very special thanks to”), aki a yorkshire-i hasfelmetsző első áldozatának fia. Mindössze 5 éves volt, amikor édesanyja, Wilma McCann brutálisan összeszabdalt holttestét megtalálták otthonuktól nem messze. Richard életében nem meglepő módon meghatározó fontosságú édesanyja halála, de ő egész életét, még karrierjét is arra építette fel, hogy Peter Sutcliffe-ről beszéljen. A férfi afféle „motivációs trénerként” tart előadásokat, önéletrajzi könyve pedig, a Just a Boy bestseller lett.

Kinek ajánljuk: Ha kedveled a művészieskedő, David Lynch zseniális stílusát majmoló filmeket, valószínűleg tetszeni fog a Peter, még ha valamivel amatőrebb benyomást is kelt.

Értékelés: 4/10

Blissenobiarella