Valószínűleg Justin Benson és Aaron Moorhead neve nem cseng minden horror-rajongó fülében ismerősen, de biztos vagyok benne, hogy korábbi munkáik megemlítése már sokkal jobban rezonál a szakavatott nézők számára. Az amerikai rendező-párosnak ez a harmadik egész estés együttműködése és egyik alkotásukat sem lehet egy legyintés keretében tucat jelzővel aposztrofálni.

 

A Feloldozás (Resolution, 2012) és az Újjászületés (Spring, 2014) esetében is saját történetet vittek vászonra, ami pozitív szakmai kritikák mellett erősen megosztotta a horror-társadalmat. Nem számítok a duó elvakult rajongójának, ugyanakkor mindkét filmet bármikor újranézném, mivel egyedi sztorikról beszélünk, amelyek vizuális és technikai oldalról profin vannak elkészítve. Mivel annyira nem követem szorosan a munkásságukat némileg váratlanul ért a The Endless trailere pár hónappal ezelőtt, de a misztikus felütésű szektás alappal azonnal megvettek kilóra.

A film nem véletlenül nyit H. P. Lovecraft egyik leghíresebb idézetével, atmoszférájával többször sikerül megidézni a nagyszerű amerikai író munkásságát, ami már önmagában is nagy szó. Természetesen az összkép ennél jóval komplexebb, viszont azt nem lehet elvenni az alkotóktól, hogy újfent egy emlékezetes alkotással bővítették filmográfiájukat.

A történet középpontjában két testvér áll, Justin és Aaron tíz évvel korábban szöktek meg egy UFO-szekta karmaiból. Egy érdekes üzenetet tartalmazó kazetta landol az ajtajuk előtt, a megnézését követő beszélgetésből pedig egyértelművé válik, hogy a tesók teljesen másképp látják a táborban történteket. Az idősebb testvér úgy érzi, hogy megmentette öccsét a tömeges öngyilkosságtól, míg Aaron idült nosztalgiával gondol vissza az ott töltött gyermekkorra.

Ugyan nem látunk bele mindennapjaikba, de úgy tűnik a korábban történtek még mindig bélyeget nyomnak az életükre és egyáltalán nem olyan mederben haladnak a dolgaik, ahogyan azt szeretnék. Justin azt gondolja, ha egy napra visszatérnek a szektába, akkor öccse majd rádöbben a valóságra, végre lezárhatják a múltat és tovább léphetnek.

Korábbi vendéglátóik meglepően kedvesen fogadják őket, a rövid vizitből több napnyi tartózkodás lesz, mivel a szekta tagjai egy hatalmas jelentőségű eseményre várnak. A testvérek harmonikusan beilleszkednek, és hamar rádöbbennek, hogy itt bizony nagyon nem stimmel valami. Többet nem szeretnék elárulni a történetről, mert a rejtélyeknek nagyon fontos dramaturgiai szerepe van, így mindenkinek meghagynám a felfedezés örömét.

Ugyanakkor nem véletlen, hogy az Arrow által mostanában kiadott blu-ray tartalmazza a rendezők első munkáját is. A Feloldozás szorosan kapcsolódik a The Endless sztorijához és összességében elmondható, hogy hangulatukban is nagyon közel állnak egymáshoz. Érezhető, hogy ezúttal több pénzből gazdálkodtak és vizuális szempontból egy rossz szó sem érheti a filmet. Meghökkentő képsorok akadnak bőven, a direktor-duó magára vállalta a főszerepeket, amit tisztességesen el is játszanak.

A sok pozitív komponens ellenére azonban számomra csalódás a végeredmény, pont azokból az okokból kifolyólag, amiért anno a Feloldozás sem lopta be magát a szívembe. A történet valóban nagyon érdekes, de sajnos nem kifejezetten izgalmas és néhány jelenetet leszámítva egyáltalán nem félelmetes. Nyilván egy darabig elmegy az ismeretlentől való félelem és a Lovecraft-stílus, de azért a fejlemény egy pontján nem ártana azért jól megijeszteni a nézőket. A The Endless egy fokkal jobb ebben, mint a Feloldozás, de összességében nekem továbbra is hiányérzetem volt a stáblista lepörgése után.

Horrorisztikus a sztori, de műfajában sokkal inkább sci-fi/fantasy, mint sem kedvenc műfajom darabja, persze nyilván a kategorizálás már erősen szubjektív dolog. A végeredmény egy igazán tisztességesen összerakott független film, ami hűen tükrözi az alkotók rendhagyó vízióját, de személy szerint többet vártam tőle. Ettől függetlenül kifejezetten ajánlom megtekintésre, hiszen egyedi és megosztó művet rakott le a páros az asztalra, ami nem mellesleg az eddigi legjobb alkotásuk.

10/7

afiaf