George R. R. Martin nevének hallatán mindenkinek egyből az HBO-s Trónok Harca sorozat – egészen pontosan A tűz és jég dala regényciklusból készült adaptáció – ugrik be, a szemfülesebbnek meg talán még az író Sharknado 3-ban lévő rövid felbukkanása. Azonban nem szabad elfelejteni a tényt, miszerint a drámai pillanatokban dúskáló történelmi fantasy mellett a sci-fi és horrort műfajában is maradandót alkotott. Ez utóbbira például tökéletes példa az 1982-ben íródott Lázálom nevű vámpírregénye.

Úgy tűnik, hogy a szerencsétlen események által megtépázott Abner Marsh hajóskapitányra végre rámosolyog a szerencse, amikor egy Joshua York névre hallgató gazdag és rejtélyes idegen megbízza, hogy építtessen neki egy rendkívüli méretekkel megáldott hajót, amit aztán később ő fog vezetni. Marshnak jól jön a pénz, így rááll az ajánlatra, azonban idővel egyre jobban kezdik aggasztani Joshua fura szokásai – mint például napokra eltűnik vagy csak naplemente után hajlandó mutatkozni -, és nyomozgatni kezd. Azonban arra még ő sincs felkészülve, hogy a hajó tulajdonosa és annak rejtélyes kompániája természetfeletti lényekből áll…

Sajnos eddig még nem volt szerencsém hozzájutni A tűz és a jég dalának regény-folyamához, így aztán most ezzel a kötettel ismertem meg Martin írói munkásságát. Hihetetlenül aprólékosan kidolgozott leírások, részletekbe menően tárgyalt eseménysorok, és persze hajszálpontosan árnyalt karaktereink egy finom humorral átszőtt, számunkra teljesen ismeretlen, kegyetlen, de ugyanakkor mégis valahol varázslatos századeleji történetben kelnek életre, amiből tényleg már csak a new orleans-i misztikum hiányzik.

A gótikus rémtörténet címkével félig-meddig én is egyet tudok érteni; annyiban például tényleg hasonlít a néhány évvel ezelőtt (1976) született Interjú a vámpírral című Anne Rice regényhez, hogy itt is betekinthetünk egy halhatatlan entitás „lelkébe”, és ezáltal megpróbálhatjuk megérteni gondolatvilágát, viszont Martin az unalomig ismert vérszívó-kliséket megpróbálja ügyesen kifordítani vagy éppen újraformálni. A vámpírok nála például egy alternatív evolúció származékai, és korántsem annyira romantizált alakban jelennek meg, míg az előbb említett Anne Rice kötetben. Drámai végkifejlete szinte magától értetődik, viszont ettől lesz csak igazán súlya a történetnek, amely egyébiránt meglehetősen alaposan mutatja be a századeleji folyami hajózás minden csínját-bínját. Néhány részben talán túlságosan is, de ez szegje senki kedvét, ugyanis Lázálom egészen biztosan maradandó élményt okoz, főleg mivel nagyobb részben klisés helyszínek helyett a Mississippi vad vizein (egészen konkrétan egy lapátkerekes gőzhajón) játszódik!

Értékelés: 9/10

eyescream