Közhelynek hangozhat talán, azonban az elmúlt néhány évtized tudományos és informatikai forradalma örökre megváltoztatta a világot és a társadalmat, melyben élünk. Napjainkban az internetnek hála szinte egy pillanat alatt megszerezhetünk bármilyen információt és a közösségi médiának köszönhetően bármikor kapcsolatba kerülhetünk a tőlünk messze lakó, rég nem látott ismerősökkel, ráadásul percről percre lekövethetjük életük minden lépését. Szinte törvényszerű volt, hogy erre, az életünket gyökeresen megváltoztató jelenségre hamar lecsapott a filmművészet, ezen belül pedig a horror műfaja, mindezt pedig hogy másképp lehetne életszerűbben tálalni, mint a napjainkban oly népszerű found footage eszközeivel. Ezzel az újítással próbálkozott tehát 2014-ben Levan Gabriadze és csapata, mellyel egyből beírták magukat a horrortörténelembe.

Blaire Lily (Shelley Hennig) egy átlagos amerikai kamaszlány, aki egy este barátaival Skypeon beszélget. Egy éve már, hogy volt osztálytársa, Laura (Heather Sossaman) egy Youtube-ra feltett lejárató videó miatt öngyilkos lett, melynek hatására a Facebookon és más közössségi oldalakon rá emlékeznek egész este. A Skype beszélgetés egy darabig a szokásos módon zajlik, azonban hamarosan észreveszik, hogy egy ismeretlen profil is csatlakozott a híváshoz, aki később Laura-ként mutatkozik be. A tinik először nem veszik komolyan a magát a halott osztálytársuknak kiadó személyt, aki azonban hamarosan egy játékot kezd el játszani velük, melyben kiszedi volt barátaiból a titkaikat, majd ezután egyesével leszámol velük, hiszen javarészt ők voltak a felelősek a lány haláláért. Blaire kénytelen az interneten keresztül végignézni, ahogy a barátai egyesével halnak meg, ám ő sem menekülhet, hiszen Laura hamarosan őt veszi célba…

Eme korszakalkotó műnek talán legnagyobb érdeme az, melyet minden kritikus meg szokott említeni vele kapcsolatban, hogy az egész film alatt egyetlen képernyőt bámulhatunk. Nincsenek flashback-ek, sem helyszíneket átívelő cselekményvezetés, csupán egy számítógép, melynek segítségével rákapcsolódhatunk az internetre. Azonban ennek köszönhetően tulajdonképpen mindent megtudhatunk a múltról, a szereplők közti kapcsolatokról, hiszen a Facebookon és Youtube-on fellelhető videóknak hála minden megörökíthető és megosztható mindenkivel az egész világon. Annak ellenére, hogy nincsenek helyszínváltások, egy komplett és az amerikai tini filmek szintjén összetett történetet tárnak elénk a készítők, mellyel tökéletesen érzékeltetik a közösségi média világát. Mikor az ember felmegy a netre, Facebookon, Skype-on beszélget az emberekkel, egy teljesen külön, másik világban él, melynek ugyanúgy megvannak a maga szabályai és összetettsége, mint a való életnek. Tulajdonképpen ebben rejlik az Unfriended zsenialitása, hiszen tökéletesen vissza tudja adni a közösségi média által felépített világ komplexitását és izoláltságát, mely szintén fantasztikusan visszatükröződik. Bár a legtöbb ember azt mondja, hogy az internet segítségével kitárul számunkra a világ, az azt rendszeresen használók talán azt is érzékelik, hogy ezzel tulajdonképpen beszűkülhetnek, hiszen olyankor fogalmuk sincs, mi zajlik körülöttük a való életben. Erre is zseniálisan reflektál Gabriadze és csapata, melynek köszönhetően így megjelenik a műben a slasher filmek egyik alapszabálya: a leölendő tinédzsereidet vidd valami elszigetelt helyre, ahol a szörny kedvére kaszabolhatja őket. Valami hasonló történik ebben a műben is, hiszen a karakterek, akik ráadásul egy kivételével nem nagyon értenek az informatikához, tehetetlenül nézik, ahogy Laura szelleme kénye-kedvére tölt fel az őket lejárató videókat a netre, valamint kétségbeesetten kell látniuk azt, ahogy valamelyik barátjuk a webkamera előtt hal szörnyű halált. Az egész művet végigjárja ez a bezártság érzése, mely jelentősen emeli az élvezeti faktort.

Természetesen az alkotásnak számtalan hibája is van: a szereplők tipikus B filmes színészek, igazából egyikük játéka sem emelkedik ki, azonban karrierüknek jelentős lépést adhat ez a mű. Mindezek ellenére, miután hamar kiderül, hogy lényegében közülük egyik sem szent és jelentősen szerepet vállaltak Laura halálában, egyikőjükhöz sem tudunk érzelmileg kötődni. Egy idő után sokaknak talán unalmassá válhat, hogy már megint a Messengeren beszélgetnek a tinik, hiszen a legnagyobb fegyvert, hogy az egész mű számítógép előtt játszódik és ezzel mesél el mindent, már az első fél órában ellövi. Ennek ellenére a mű vége felé gyakoribbá váló jump scare-ek ügyesen keltenek feszültséget, kissé segítve  ezzel az Unfriended dinamikáján.

Összességében egy korszakalkotó műre sikeredett az Unfriended, mely tulajdonképpen metaforikusan megmutatja, mekkora veszélyeket rejthet magában a közösségi média. A film, főleg a Facebook bolondoknak remek másfél órás szórakozást nyújthat, így kíváncsian várom a műfajban megjelenő következő alkotásokat.

Értékelés: 7/10

Kele-man