A sikert mindig érdemes meglovagolni, és ha egy jó sorozat keveredik ki a kavalkádból, akkor a folytatás sem várat sokat magára, legalábbis, ha mázlink van. Így a Black Lagoon: The Second Barrage hónapokkal később követte is az első évadot, aminek valószínűleg nagyon örültek az animét kedvelők is. Picivel nehezebb volt ugyan levadászni, de természetesen nem szoktam kihagyni a lehetőséget, akkor sem, ha esetleg nem hozza az előző színvonalát. Persze előre nem árulok el semmit, nézzük, milyen kalandok várnak főhőseinkre a Black Lagoon folytatása során.

A Hotel Moskow vezetője, Balalaika bajban került, hiszen valakik egyértelműen az ő üzletét igyekeznek felszámolni. Immár hatszor csaptak le a szövetkezetére és számtalan orosz maffiózó lelte brutális halálát a támadások alatt. Nagy kérdés, hogy személyes bosszúról van-e szó, vagy csupán valaki szeretné átrendezni az erőviszonyokat és nagyobb hatalomra vágyik. A hírek eljutnak a Black Lagoon legénységéhez is, és a probléma természetesen az, hogy így kevesebb megbízáshoz juthatnak, hiszen sorra mondják le az előre megbeszélt találkozókat. A négy nagy maffiavezető eközben összeül, hogy megbeszéljék a teendőket és kiderül, hogy a kínai és a kolumbiai részleg is hasonló cipőben jár, és egyedül az olaszokat nem érte még komoly veszteség. De ami késik, az végül eljön, akkor pedig nem marad más választásuk, mint összefogni, hogy ne inogjon meg a balansz, mert a háború töménytelen emberi- és anyagi ráfordítást igényelne. Így valószínűleg a kialakult helyzet egyikük malmára sem hajtja a vizet, tehát egy külsőst kell keresniük, nem a saját soraik között kutatniuk a tettest.

A The Second Barrage sokkal sötétebb hangulatú, mint az első évad, és a thriller mellett néha több vér fröccsen, mint az előzőekben, amellett, hogy nem billen át a mérleg a gore horror irányába – bár, mi tagadás, néha nem egyértelmű ez sem. Inkább a maffia-filmek drámai jellegét látjuk kidomborodni, hiszen az ilyen típusú sorozatoknál nem ritka az ilyesmi. Revy és Dutch melankolikusabb múltja mellett jóval többet megtudunk a világról, amelyben élnek, illetve a Hotel Moskow vezetője, Balalaika is nagyobb szerepet kap. Végülis az ő karakteréről viszonylag keveset tudunk meg, csupán annyi világos, hogy Integra Fairbook Hellsing-et juttatja eszükbe. Pont ezért egy erős Hellsing-beütést is kölcsönöz a The Second Barrage-nek, amely nem feltétlenül korlátozódik a nők közti hasonlóságra. Inkább a hangulatra és a sztori jellegére mondanám, de a párhuzam itt azért megáll, nem egy másolatról van szó.

Tehát a központba ezúttal a maffiák kerülnek, illetve a tevékenységük, az intrikák és, ahogy az elején utaltam rá, a háborúk. Mert, ha egyszer felverik a rivális bandákat, akkor a szövetkezetek egymás ellen fognak fordulni, pláne, ha az egyik meggyengülni látszik. Ahogy az A Keresztapában is láthattuk, a másik indíték a hatalom megőrzése lehet, hiszen nem szabad a világ felé azt mutatni, hogy az erő csökkent, preventív jelleggel érdemes elpusztítani azokat az ellenségeket, amelyek veszélyesebbek. A kulcs minden esetben a taktika, a stratégiák, a meglepetés, valamint a kegyetlen megtorlás. Ez ugyanis nem csak elrettentő lehet, de helyre is teheti azokat, akiknek csupán nagy szájuk van, de az igazi csatára nincsenek felkészülve. Az eszközöket nem korlátozza semmi, nincsen egyezmény, ami megtiltana bármit is. A cél érdekében csonkítani, gyilkolni, kínozni is megengedett, itt nem merül fel a háborús bűnök intézménye. A kivégzések, a mészárlások csupán demonstrálják, hogy nem érdemes kikezdeni valakivel, csak akkor, ha képesek vagyunk felvenni a kesztyűt, és nem ijedünk meg semmitől sem, elfogadjuk, ha elbukunk, akkor meghalunk és kiirtanak bennünket. A játékszabályok az ilyen esetekben megváltoznak, és amíg nincs bizonyíték, bármit megtehetünk. Ám, ha kiszivárog olyan információ, amely ellenünk szól, úgy biztosan mások is beszállnak, és hátba támadhatnak bennünket. Ilyenkor már nem csak a pénz beszél, hanem a hatalmi üresedést, tehát a lehetőséget kegyetlenül ki kell használni.

Roanapur elsőre romantikus helynek tűnhetett Rock szemében, ahova elmenekülhetett a világ elől, ahol végre új emberré válhatott, akit nem ugráltathatnak. Felnőtté vált, önállóan gondolkodó és cselekvő, döntéshozó személlyé, ezért úgy gondolta, hogy így szabad is lett. De rá kell eszméljen, hogy senki sem lehet igazán az, mert mindig kötnek bennünket a szabályok. Valaki áll felettünk akkor is, ha nem tudatosul bennünk. Ha más nem, az erkölcs, ami irányítja az életünket, kivéve, ha pszichopaták vagyunk, de ott is lebeg a fejünk felett egy ismeretlen erő, ami irányítja a cselekedeteinket. És ez nem teológia, ez egyszerűen az emberi lét sajátossága, hogy a neuronhálózatunk bizony elég komplex ahhoz, hogy mi sem érthessük meg a pontos működését.

A The Second Barrage tökéletes folytatása és lezárása ennek az animének, álmodni sem mertünk volna jobbat. Minden karaktert kivetkőztet önmagából és megmutatja nekünk azt a valóságot, amely az első évadban csupán romantikus álomnak tűnhetett. A kalózkodás nem önfeledt játék, a küldetések és az intrikák pontosan annyira veszélyesek, amennyire azt gondoltuk róluk. Ha nem állunk készen a megmérettetésre, ha bármikor rossz szót használunk, csúnyán nézünk vagy elkalandozik a figyelmünk, felfalnak a piráják, a maffia végez bárkivel, aki gyengének mutatkozik vagy túl veszélyesnek, riválisnak tűnik a szemükben.

A második évad káprázatos és zseniális, az OVA nélkül tökéletesen jól értelmezhető, de természetesen arra is ki fogunk térni a jövő héten. Akárcsak a Cowboy Bebop-nál, itt is elmondom, hogy alapmű, és nem csak azok fogják élvezni, akik az animéket kedvelik, hanem bátran megmutathatóak laikusoknak is. Nem kérdés, hogy a gyűjteményekben, a kedvencek és a kultsorozatok között van a helye, vadásszátok le, mert nem fogtok csalódni.

Értékelés: 10/10

Smaragd Sárkány

Black Lagoon

Black Lagoon – Roberta’s Blood Trail

DVD megvásárolható: