A bizarro fiction hazai mesterpárosa, Komor Zoltán és Tépő Donát (Nácik a dínók ellen, Mutánsfilé, Mutánsvagdalt) ezúttal az aktuálpolitika mezsgyéjére merészkedett, hogy egy mélyenszántó töprengésekkel fűszerezett, koncepciójában a vallást és migráns-politikát egyaránt pellengérre állító abszurd regénnyel mutassa meg, hogy görbe  tükröt gyakorlatilag bármi elé lehet tartani!

Valahol a határon kívül megzavarodik egy Krisztus-klóngyár, és elkezdi ontani magából az emberiség megváltóit, aminek következményeként drótkerítéseket állítanak fel az országhatáron.  Főszereplőnket, a névtelen határőrt – akit gyerekkora óta Krisztus placentája kísért – parancsnoka egy titkos küldetéssel bízza meg: át kell lopakodnia a határon, hogy a Dark Buddha bár gyanús alakjaival felfegyverezzék a migráns Krisztusokat. Mivel ez nem jön össze – ugyanis ezek a szerencsétlenek nem tudnak mit kezdeni a mordályokkal -, B-tervként jól bedrogozzák őket. Így tehát a zombiként viselkedő narkós messiások hordái feltartóztathatatlanul nyomulnak át a határon, aminek egyedül csak a Szókratész nevű (Krisztus-fétises) határőr örül…

Regényünk alapját egyértelműen a hazai aktuálpolitikai helyzet (migránsválság) adja – pontosabban ihlette, merthogy ugye mégiscsak egy szatíráról van szó -, ezt szerzőpárosunk rendkívüli alapossággal érzékelteti, majd az így kialakult felállást zombis filmekre jellemző keretek között tálalják. (Az abszurd szituációk szünetében elejtett, kisebb-nagyobb filozofikus töprengésekről, belső merengésekről nekem speciel a Tudósok dadaista káosz-jazz formáció frontemberének, dr.Máriás-nak A balkáni tahó című zseniálisan őrült és beteg, de főleg szürrealista alkotása ugrott be – amely szintén egyfajta üdítően szórakoztató szocio-politikai korrajz.)

Maga az aktív cselekmény nem túl hosszú – kötetünk is alig több mint ötven oldal -, amiben a hézagokat megpróbálták a valláshoz fűződő bizarr és abszurd dolgokkal kitölteni. Így születhettek olyan meghökkentő szexuális szekvenciák, mint egy fiatalkori maszturbációról leszoktató megkövesedett méhlepény rémálma vagy a Megváltó lyukas tenyerével történő kézimunkázás. De hogy a humorosabb oldalát is említsem: van itt Krisztus-bortól való másnaposság, illetve vízágyún-járás.

Bőven akadnak benne szórakoztató(an abszurd) részek, de ez most – talán a túlságosan is valódi politikai meglátások és a jogosan ítélkező kritikai attitűd miatt – inkább egy szimpla kortárs-szatírának tűnik, mint egy valódi és garantált agyeldobást eredményező bizarronak. Ettől függetlenül nem kell mindjárt kettőt hátrébb lépni tőle, vagy ahogy a regény egyik szereplője, Szókratész mondaná: „Ne-ne-ne fo-fo szarjál!”

Értékelés: 8/10

eyescream