Adrian Tchaikovsky neve lehet nem mond sokat a magyar olvasóknak, ám a brit származású író tőlünk nyugatra már többszörösen is bebizonyította tehetségét a fantasy irodalomban. Magyar nyelven elsőnek megjelent műve, Az idő gyermekei talán az eddigi legnagyobb sikert elért alkotása is egyben, hiszen első sci-fi próbálkozása egyenesen a nagy nevű Arthur C. Clarke díj bezsebeléséig menetelt. Mi pedig a Fumax kiadónak köszönhetően most elhoztuk nektek a művet. Vágjunk is bele!

A történet a távoli jövőben kezdődik. Az emberiség megkezdte térhódítását az univerzumban, ám továbbra is magányosan érzi magát, így egy különleges projektbe vág. A Földhöz hasonló paraméterű bolygókat kezd terraformálni, hogy ott aztán egy speciális eljárás segítségével felgyorsítva az evolúció menetét értelmes létformákat hozzon létre. A tervvel viszont nem mindenki szimpatizál, hiszen az embernek nem szabadi istent játszania, így végül komoly polgárháború alakul ki, mely tönkreteszi az emberiséget és annak terraformáló terveit… egy bolygó kivételével. Évezredekkel később a szinte teljesen kipusztult emberi faj utolsó mentsvára, a Gilgamesh elnevezésű űrhajó fajunk megmaradt tagjaival egyenesen a titokzatos Zöld bolygó felé tart. Ám a planétát különös, ősi erő védelmezi, s a lakosai se olyanokká váltak mint ahogy azt az emberek annak idején elképzelték.

Tchaikovksy nem egy egyszerű, tucat sci-fi tett le az asztalra. Az író egy sablonosnak ígérkező sztoriból, az év sci-fi könyvét kerekítette ki. Világépítése, és az ehhez kapcsolódó alapossága már már szinte realisztikussá teszi a fantázia szülte világot. A Zöld bolygón élő létformák, azok jelleme, kommunikációja, mindennapi élete, fejlődése és közösségeik felépítése, oly élethűen vannak ábrázolva, mintha azokat a valóságról mintázták volna. Sehol sem érezhető erőltetett, vérszegény ötletek egymásba erőszakolása, minden könnyedén klappol a másikhoz. Mindezt ráadásul egy jól érthető, mindenféle felesleges, az átlag egyszeri olvasót összezavaró tudományos szakszavak mellőzésével megírt, könnyed nyelvezetbe öntve kapjuk. Ugyan ez igazi az emberi szálra, mely szintén hitelesen működik, a maga kicsit komótosabb cselekményével.

Ugyanis a két szál sebessége erősen eltér egymástól, s megvan a maguk sajátos hangulata. Míg a bolygó lakói folyton valamilyen sorsdöntő dologgal állnak szemben, mely erős kihatással lesz a civilizációjukra, addig az embereknél inkább a belső viszályokról olvashatunk. A fiatalabb faj egyre több és több felfedezésével, az olvasó is fokozatosan egyre többet és többet tud meg róluk, velük együtt fedezi fel lényüket és tágítja ki tudásukat. Mindeközben történelmükben burkoltan visszaköszönnek az emberi történelem fontosabb eseményei is, mint az inkvizíció, vagy a világháború, persze az a világukhoz igazítva. Ez idő alatt az emberi szálon megismerhetjük az emberiség múltját, hogy mi vezetett a jelenig ahol már a mi jövőbeli leszármazottainkat is csak egy letűnt, alig értett népnek tekintenek. Fajunk utolsó tagjai is megküzdenek életbemaradásukért, ám az ő vonaluk közel sem olyan pergős, változatos és fantáziadús mint az idegen fajé. Véleményem szerint az emberek története kissé túlnyúzott lett, sokkal kevesebb jelentős történéssel, és igencsak mérsékelt izgalommal bír a másik szálhoz képest, de még így sem mondhatom unalmasnak vagy érdektelennek. Ellenben a két szál kettőssége miatt, a könyv nem tud olyan pörgős lenni mint tudna, ami lehet egyeseknek kedvét szegi, hiszen az éppen felgyorsuló eseményeket gyakorlatilag fékezőrakéták módjára rántja vissza az emberi szál.

De a könyv nem merül ki csak ennyiben. Az idő gyermekei a sok egymásra épülő, jól felépített rétegek miatt lesz oly nagyszerű. Tchaikovksy nemcsak egy nagyszerűen megkomponált élő világgal bíró, sok-sok izgalommal megáldott sci-fi történetet tett le az asztalra, de azt bőséges, tartalommal is megtöltötte. Kapunk itt mesterséges intelligencia és emberi tudat közti különbséget feszegető témát. Évszázadokra összezárt emberekből kialakuló közösség szekta kultuszát. Az ember önnön hallhatatlansága és istenné válásáról értekező filozófiát. Vagy az emberek számára is örök kérdést, melyet ezúttal a bolygó lakosain keresztül lesz feszegetve: miért vagyunk az akik, és mi a szerepünk az univerzumban?

Abszolút ötletesnek mondanám még a címmel való játékot is. A könyv folyamán a bolygó különböző generációjának szülötteit ismerhetjük meg, kik a fajuk idősíkjának legfontosabb állomásain csatlakoznak be a sztoriba. Eközben az emberek szinte utaznak az időben, hiszen újra és újra lehibernálva magukat élnek túl több évezredet, mintha a múló idő lenne az életközegük, s a valódi léthez csak egy-egy kiruccanás erejéig kukkantanának be. Mind a két vonal főbb szereplői a maguk módján így az idő gyermekeinek tekinthetők, ami érdekes játékot eredményez magával a könyv címével.

Tchaikovsky mesterművet, egy svájci órásmester precizitásával, és minden apró részletre kiterjedő figyelmével rakta össze. A könnyed nyelvezettel ábrázolt, élethű világ nem mindennapi története minden sci-fi rajongót könnyedén magával tud ragadni, hogy aztán egy életre szóló élménnyel lehessen gazdagabb. Egyetlen aprócska dolog rondít bele csak a szinte makulátlan képbe, az a két szál egyenlőtlen erőviszonya. Ám ez ne tántorítson el senki, mert az Idő gyermekei egy kötelező olvasmány mindenki számára!

Értékelés: 9,5/10

Wooltur

A könyvért köszönet a Fumax kiadónak, akiktől most -25% kedvezménnyel megrendelhetitek Az idő gyermekeit!