Mit csinálnál TE, Kedves Olvasó, ha újra és újra át kéne élned azt a napot, ami történetesen a születésnapod – és egyben a halálod napja is, mivel valaki meggyilkolt?! Christopher Landon (Disturbia, Paranormal Activity 3, Scout’s Guide to the Zombie Apocalypse) filmjének főszereplője pontosan ilyen szituációba kerül, és mivel egyik kedvenc műfajomnak számítanak az idővel mint központi elemmel machináló koncepciók, gondolkodás nélkül egyből rávetettem magam!

Tree az a fajta rendkívül irritáló és beképzelt sulis csaj, akit nem lehet más szóval leírni, minthogy hülyepicsa, igen, így egybeírva. Filmünkben az ő egyetlen napját kísérhetjük figyelemmel, ahogy kb. mindenkinek a lehető legrosszabb oldalát igyekszik mutatni, majd az esti bulira készülve – merthogy születésnapja van – egy maszkos alak egyszerűen leszúrja. Aztán reggel felkel, és újra megtörténnek vele azok az események, amiket már egyszer átélt. Majd reggel újból felkel, és megint jönnek ugyanazok a dolgok. És megint, és megint… és megint… mígnem sikerül lelepleznie a gyilkost!

eyescream: Többször is átgondoltam, de semmi különösebben negatív dolgot nem tudok mondani filmmel kapcsolatban. Egy teljesen átlagos, egyszer nézhető (fiatalabb generáció számára még talán üdítő szórakozást is nyújtó) produkcióról van szó, ami akkor és ott funkciójának megfelelően üzemel, ám megtekintése után semmiféle nyomot nem hagy, úgy tűnik el teljesen nyomtalanul. Horrornak nevezni azért enyhe túlzás, hiszen vér maximum csak néhány helyen csöppen, illetve csak pár késszúrás alkalmával csordogál, szóval maradjunk inkább a thriller besorolásnál – amit egyébként az idővel való misztikus játszadozás is csak alátámaszt.

Maga a történet sem mutat semmi konkrét újdonságot annak, aki esetleg látta a Bill Murray főszereplésével készült Idétlen időkig című klasszikust – erre egyébként nyílt utalást is kapunk a filmben; elég legyen annyit, hogy a jellemfejlődésre és persze a (némi csavarral) happy endre kihegyezett cselekmény egyszerre próbál rejtélyesnek és vagányan humorosnak tűnni, miközben a Wes Craven Sikoly-ának kulisszái között lavírozva próbálja sikeresen egybetartani másfél órás történetét. Összegezve tehát mindenféle maradandó károsodás nélkül meg lehet nézni, forradalmi megoldásokra vagy világmegváltásra viszont ne számítsatok, haha!

Értékelés: 6/10

afiaf: A bemutató első pillanatra felkeltette az érdeklődésemet, a főcím elején „beakadó” Universal logo pedig oltári jó poén volt, de sajnos a Boldog halálnapot! kis túlzással élve ennyivel el is lőtte a puskaporát. A sajtóvetítés, melynek lehetőségét természetesen ezúttal is nagyon köszönjük a UIP-Duna Film-nek, kezdete előtt azon agyaltam miért nem landolt ez az időcsapdás sztori már korábban horrorfilmes keretek között. Persze a pokol, állandó ismétlődés formájában nagyon sokszor szerepelt kedvenc műfajunk alkotásaiban, de az Idétlen időkig (1993) receptjének lemásolásával még senki sem próbálkozott, pedig szerintem nagy potenciál lehetne benne. A történet főszereplője Tree (Jessica Rothe), aki az egyetemisták gondtalan életét éli. A probléma csak annyi, hogy mindig ugyanazt a hétfőt, aminek a végén erőszakos halált hal. Általában egy rejtélyes, maszkos pofa végez vele, de miután belekezd sajátos nyomozásába, már bővül a halálnemek színes palettája. Egyedül az egyéjszakásnak induló kaland, Carter (Israel Broussard) próbál segíteni neki, a megoldás pedig roppant kézenfekvőnek bizonyul. Tree nem bánik kifejezetten jól a körülette élőkkel, így az egyetlen lehetősége, hogy megpróbál kedvesebb lenni a barátaival és édesapjával.

Ahogy említettem is ilyen köntösben még viszonylag ötletes is lenne a történet, de a végeredmény inkább a thriller zsánere felé húz, pedig pofásabb és véresebb gyilkosságokkal egy igazán erős tini-slasher is kerekedhetett volna belőle, amolyan Sikoly-módra. Hiányoltam még az erősebb fekete humort, bár a befejezéskor ellőtt önreflexió igazán telitalálat, de a film nem igazán komédia. Az alapszituációból eredő frusztráltság persze néha vicces jeleneteket szül, de bevallom őszintén a film első felét kitevő háromnegyed órát eléggé untam. A másodikra azért felpörögnek az események, van néhány egészen jópofa ötlet és geg, de a nagy megfejtés és a csavar megint csak közepes. Azért Jason Blum bizonyára nem sírja álomba magát minőségi problémák miatt, hiszen az 5 millió dolláros gyártási költségvetés csak az USA-ban megtízszereződött, így hiába csalódás Christopher Landon (Cserkészkézikönyv zombiapokalipszis esetére) aktuális rendezése, azért egyáltalán nem fájdalmas az összkép. Egyszeri szórakozásnak elmegy, egy mozijegy árát simán megéri, de többször nagy eséllyel nem fogod megnézni.

Értékelés: 6/10

 

Köszönjük a lehetőséget a UIP-Duna Film-nek!