Az egyik leginkább eposzi mű, amivel eddig találkoztam, egyértelműen a Berserk. A szónak azon értelmében mindenképpen, hogy immár a harmadik nekifutásnál tart a manga feldolgozása, és még mindig nem ért véget. Az első adaptációval viszonylag korán ismerkedtem meg, és bár a befejezés természetesen kérdőjeleket hagyott maga után, iszonyatosan megkedveltem több szempontból is. Ezekkel szeretnélek titeket megismertetni, hátha kedvet kaptok hozzá, ha véletlenül nem ismernétek. Illetve ez egyben a lezárója is a megkezdett TOP10-es listámnak, mert a Berserk régi sorozatával elérkeztünk az utolsóhoz, amiről még nem volt szerencsém írni.
Főszereplőnk egy fiatal férfi, Guts, aki egy harcos mellett nevelkedik fel. Hányattatott sorsával behatóan megismerkedünk a Berserk eseményei során, de az anime inkább azzal az eszközzel él, hogy előbb az érett, harcedzett zsoldossal találkozunk, aki egy kocsmában tesz rendet a martalócok között, majd megmutatja igazi erejét egy rövidke ostrom döntő ütközetében. Gyakorlatilag így taszítanak bennünket a középkor legsötétebb bugyraiba, abba az időszakba, amikor az ember élete pontosan annyit ért, amennyit kikövetelt magának, és amennyit engedélyeznek a számára. A csatákban résztvevők ugyanis csupán gyalogok a nagyok játszmáiban, nem számít, hogy mi történik velük, hányan hullnak el, ha egy uralkodó ezzel előrébb juthat a ranglétrán vagy a virtuális hatalmi sakktáblán. Így nem is csoda, hogy Gutsra már úgy találunk rá, hogy teljesen belefásult ezekbe a küzdelmekbe, egyedül azt keresi, mikor mérkőzhet meg olyan ellenféllel, aki igazán méltó a kardjára.
Természetesen ez nem mindig volt így, hiszen egykor fiatal és naiv volt még, később az élet tanította meg neki, hogy meg kell szilárdítania a szívét és nem bízhat senkiben sem, csak önmagára számíthat. Minden ember, kivétel nélkül nagyobb és nagyobb hatalomra vágyik, istenné szeretne válni, halhatatlanná, a trónra törne, ha halvány kis esélye is lenne rá. Guts ezeket a saját kárán tanulta meg, hiszen elárulta mindenki, a harcos, aki alatt szolgált, de még a nemesek is, akik megbízták a különböző feladatokkal. Így nem is törődik mással, nem érdekli a hízelkedés, nem való neki az udvari élet sem, egyszerű zsoldos csupán, akit megfizetnek azért, hogy a dolgát tegye. Ezért korán megszökött a táborból, ahol nevelkedett, és arra tette fel az életét, amire a legtöbb anime karakter a helyében: hogy minél erősebb legyen, ne tudják eltaposni őt soha többé.
Kalandozásai során kiérdemelte magának, hogy komoly párbajokat is vívhasson, hiszen hatalmas pallosával akár egy lovat is könnyedén le tudott teríteni. Ügyességének köszönhetően pedig a lovagok páncélja sem jelentett számára különösebb kihívást, mert az illesztések és gyenge pontok mentén pont ott szúrta át őket, ahol a legnagyobb pusztítást végezhették. Így híre hamar el is terjedt, nem csoda, ha egy másik zsoldossereg is felfigyelt rá, akik alaposan próbára is tették. Ez azonban teljes kudarccal végződött volna a számukra, ha vezérük, a karizmatikus Griffith félbe nem szakítja az értelmetlen mészárlást, és ezzel párhuzamosan nem leckéztetni meg a büszke fiút. Guts pedig nem is sejti, hogy az egész csetepaté azt a célt szolgálta, hogy a férfi felmérje őt, és csapdába csalja, hogy örök hűséget fogadjon neki. A feudális társadalomban nem volt ritka az ilyen, főleg, ha az illető nagyobb tudással rendelkezett, ügyesebb és erősebb kardforgató volt, mert akkor örömmel csatlakoztak hozzá a katonák. Egyrészt a nagyobb zsákmány reményében, másrészt azért, hogy tanulhassanak tőle, vagy majdan átvegyék a helyét.
Guts viszont olyasvalamit talált Griffithben, amire sohasem számított volna: egyenrangú partnerként, barátként kezeli a férfi, sőt néha furcsán meg is nyílik előtte, mintha többre tartaná őt, mint a többieket. Ezért érthető, hogy ezt a Sólyom bandája (a zsoldos csapat) rossz néven is veszik, mert őket régebb óta ismeri a vezetőjük, mégsem mond el nekik mindent. Casca, Griffith helyettese féltékeny is lesz rá, amíg meg nem érti, mi a zseniális generális valódi szándéka a jövevénnyel, miért bízik meg benne vakon úgy, hogy alig ismeri őt. Viszont az igazi indítékokat csak lassan ismerjük meg, ahogy kibontakozik előttünk a kép a világról, amelybe csöppentünk. Klasszikus középkori szcéna, ahol a különböző rangú nemesek megpróbálnak folyton úgy helyezkedni, hogy közel legyenek a tűzhöz, és leakaszthassanak maguknak valamicskét a hódításokból termelődő zsákmányból. Persze a legfontosabb mégis az, hogy ki vezeti győzelemre a seregeket, kinek köszönhetőek a hadi sikerek, kinek nagyobb a hatalma. Márpedig a hierarchiában az alap mindig is az volt, hogy honnan származol. A kék vér meghatározza, hogy milyen pozíciót tölthetsz be a feudális társadalomban, mert katonaként sem igazán juthatsz a csúcsra, ha a pórnép szülötte vagy.
„In this world is the destiny of mankind controlled by some transcendental entity or law?
Is it like the hand of God hovering above?
At least it is true that man has no control, even over his own will.”
„Vajon ebben a világban az emberiség sorsát valamiféle magasabb rendű lény vagy törvény szabályozza?
Talán egy oltalmazó isteni kézként lebeg felettünk?
Annyi bizonyos csupán, hogy az embernek még szabad akarata sincsen.” /szerk.ford./
Ezt igyekszik megcáfolni a nagyravágyó Griffith, és ezt veti meg teljes szívéből Guts is. Kettőjük indítéka hasonló, céljaik mégis teljességgel ellentétesek. Főszereplőnk egyszerűen hatalmas, legyőzhetetlen és független, szabad harcossá szeretne válni, nem akarja, hogy bárkitől is függjön az élete. Nem érdekli a hírnév, nem vágyik vezéri pozíciókra, nem hajtja semmi olyan irányba, hogy világuralomra törjön. Griffith viszont egy jóslatot követ, melyet be szeretne teljesíteni, akkor is, ha ezért mindenki máson keresztül kell gázolnia. Igazi pszichopata jelenség, aki erősen karizmatikus, vezető típus, és bármit képes feláldozni a célja érdekében. Amit egykoron megjövendöltek, hogy nagy jövő áll előtte, és királlyá lészen, mozgatórugójává, rögeszméjévé válik életének, így rendíthetetlenül tapos keresztül az összes akadályon, akkor is, amikor minden veszni látszik. Az elhivatottság, a predesztináció, a makacs élni akarás és a hit áll szemben mindennel, ami a korra jellemző volt. Hiszen minden megelevenedik előttünk, ami csak tanultunk, mindenféle romantikus függönytől és rózsaszín felhőtől mentesen, melyeket a regények és a filmek sugalltak nekünk. Ugyanolyan naturálisan van jelen a kínzás, a nemi erőszak, a csonkolás, valamint a parasztok életének semmibevétele, mint az udvari intrikák, az álnok nemesek, a szervezkedések, gyilkossági kísérletek, melyeket ügyetlenül vadászbalesetnek próbálnak beállítani. A nők szerepe nem csak alárendelt, de a gyermekek is több befolyással bírnak, többre hivatottak, mint a mai világban. Nincs egyenlőség, a társadalmi rétegek közti feszültség lépten-nyomon megfigyelhető, tapintható és az is, hogy Griffith ez ellen lázad, mert nem hajlandó megbékélni ezzel. Ezért nem véletlen, hogy az Arthur mondakör ugrik be elsőként a történetről, illetve a Szent Grál is azonosítható azzal a tárggyal, a Behelittel, melyet a nyakában visel. Az összes velejáró lehetőséggel, hatalommal, küldetéstudattal, vallási fanatizmussal, illetve átokkal és béklyóval. A Berserk hangulata, látványvilága nem véletlenül juttatja eszünkbe, a ’80-as évek nagy klasszikusát, az Excaliburt, ugyan nem szorosan a teljes sztorira kell gondolnunk, mintsem arra, ahogyan a sötét középkort ábrázolja. Fröcsög a vér, repkednek a végtagok, és fél lábbal is férfinak kell maradni, de az csak úgy érhető el, ha küzdünk és csatában halunk meg. Minden egyéb csupán gyávaság, nem lovagi erény, tehát megvetendő.
A Berserk harmadik fontos karaktere Casca, aki azt igyekszik bemutatni nekünk, milyen az, ha nem csak alacsonyabb rendűként látod meg a napvilágot, de jogod és lehetőséged sincs, hogy ezen változtatni tudj. Ha ő lenne a főszereplő, akkor Jeanne d’Arc karakterét juttatná eszünkbe, de így egy olyat nő, aki csak megpróbálkozik kitörni abból a létből, amelybe született. Griffith az egyetlen, aki egyenlőként kezeli őt, annak ellenére, hogy a Sólyom bandájának tagjai tisztelik és szeretik. Ugyanis a férfit nem érdeklik az előjogok, szerinte a tettek és a szándékok együtt határozzák meg, hogy milyen sors jut nekünk osztályrészül. Ezért lesz Casca múltja és minden egyes megpróbáltatása példaértékű, mert újra és újra meg a saját gátjaival, korlátaival kell megküzdenie, amelyek folyton visszahúzzák. Ugyanakkor éppen ez a nő lesz a legemberibb a történetben, mert az érzései és a vágyai között próbál úgy egyensúlyozni, hogy elrejtse, Griffith alárendeltje csupán, nem képes arra, hogy a saját sorsát egyedül, segítség nélkül irányítsa. Hiába rázza fel őt az önfejű Guts, vannak dolgok, amelyek változatlanok az életünkben, amely az alaptermészetünk része, és a kor velejárója akkor is, ha bármit megtennénk azért, hogy ezt megváltoztassuk.
Leginkább erre a három fő karakterre érdemes odafigyelni, bármennyire is Guts az igazi hősünk. Az, hogy velük találkozik, karmikusnak is mondható, mert olyan részletekre emlékeztetik őt a saját életéből, melyeken neki is túl kell lendülnie, hogy szabad emberré válhasson. A Berserk első animéje a történet legelejét dolgozza fel, amelyben megismerhetjük, hogyan lett a fiatal, naiv fiúból érett, kőkemény szívű férfi, aki nem ismer semmilyen akadályt és nem bízhat meg még a mesterében, barátaiban sem. Varázslatos képsorok, erős grafikus erőszak, kíméletlen, naturális középkori ábrázolásmód jellemzi az alkotást, mely igencsak hasonlóvá teszi a mangához (Kentarou Miura), melyből adaptálták.
Naohito Takahashi (Agatha Christie no Meitantei Poirot to Marple) rendezése tényleg zseniálisan követi az eredeti történetet, Norihiro Matsubara (Guyver: The Bioboosted Armor) és Yoshihiko Umakoshi (Mushi-Shi, My Hero Academia) karakterdizájnja, valamint Shichiro Kobayashi (Angel’s Egg, Blade of the Phantom Master, Otogi Zoshi, Orphen) művészeti irányítása pedig igazán élethűen megelevenítik a képsorokat. Susumu Hirasawa muzsikáját már megszerethettük a Paprika, valamint a Paranoia Agent kapcsán is, nem véletlenül ugrik be nekünk ez a két alkotás a Berserk: The Golden Age Arc, valamint a Berserk 2016-2017-es sorozatai kapcsán is, amikor felcsendülnek a melódiák.
Értékelés: 9,5/10
Smaragd Sárkány
Be the first to comment on "Berserk (1997-1998)"