Szomorú látni, hogy hiába a hatalmas érdeklődés a horror iránt, pont a klasszikus, régi karakterek (Freddy, Jason, Michael …) és szériák azok, amelyek sorsa kétes. Többnyire csak mémek, pólókon és posztereken megjelenő grafikák, paródiák formájában ismertek a fiatalabb generációk számára, rosszabb esetben egy erősen kétes minőségű és félreértelmezett remake jelöli legutóbbi felbukkanásukat.

A gyilkos Chucky baba ironikus módon az, akinek 2013-as legutóbbi filmje alapján magabiztosan állíthathattuk, hogy sikerült a lehetetlen, túlélt és releváns maradt az eltelt idő ellenére is. A Cult of Chucky előtt pont ezért hatalmas kihívás állt – bizonyítania kellett, hogy a 2013-as Curse nem csak szerencsés véletlen volt, hanem egy potenciális új sikerszéria kezdete.

Történetünk két szálon indul – egyik főhősünk Nina, a Curse of Chucky túlélője, aki az eltelt éveket szigorúan őrzött pszichiátriai intézetekben töltötte, miután Chucky sikeresen nyakába varrta családja lemészárlását. A másik az első Gyerekjáték filmekből zaklatott felnőttként visszatérő Andy, aki a Curse stáblista utáni jelenetében ismét találkozott gyerekkori társával, és egy vadászpuskával üdvözölte. Mint kiderül, Chucky lefűrészelt fejét egy páncélszekrénybe zárta, ahonnan csak néha-néha veszi elő, hogy eljátszadozzon vele szögbelövők és lángszórók segítségével. A több éves kezelés után Ninát elég gyógyultnak tekintik ahhoz, hogy áthelyezzék egy kevésbé szigorú, high-tech intézetbe, ahol már szocializálódhat, sőt csoportterápiákon is részt vehet, amelyekre pszichológusa bevon egy eredeti, Chucky nevű Jó Fiú babát. A dolog azonban hamarosan bonyolódni kezd, miután Chucky ex-felesége, az embertestbe visszaköltözött Tiffany Nina megmenekült unokahúgának gyámjának kiadva magát. Állítása szerint a kislány belehalt a családja elvesztésével járó pszichés teherbe, majd átad Ninának egy újabb Chucky babát. Ezzel egy időben az intézetben megkezdődnek a Chucky kezét magukon viselő véres, brutális gyilkosságok – miközben Chucky megcsonkított, beszélő feje továbbra is Andy birtokában van.

A Cult of Chucky több szempontból is remek alkotás. Megtartja a Curse-ben bevont sötétebb, borongósabb hangulatot, melyet néha-néha fűszerez a széria védjegyének számító fekete humorral. Gyakorlatilag minden téren a maximumot hozza ki a lehetőségekből, amelyeket az alacsonyabb, direct-to-dvd költségvetésből lehetett, az összképen továbbra is rengeteget dob Brad Dourif szinkronja és Don Mancini rendíthetetlen rendezői helytállása. Mindehhez a történet egy kellően intenzív, mégis barátságos tempót tart, amely lehetővé teszi a film élvezetét olyan újoncoknak is, akik eddig csak poszterekről, játékokról vagy póló mintákról ismerték az ikonikus babát, de egyúttal megállás nélkül tesz kikacsintásokat, apró utalásokat a széria veteránjainak is. Dourif mellett a többi főszereplő is kiváló munkát végez – Fiona Dourif, Alex Vincent, Jennifer Tilly egytől-egyik nyújtják a korábbi részekben is látott teljesítményüket. Chucky gyilkosságai pedig természetesen változatlanul kreatívak, véresek és gonoszak, tökéletesen tükrözik a karakter szadista, elvetemült hajlamát.

Gond két igen kényes helyen bukkan fel. Az egyik a szereplőgárda másik része, a Nina-nak otthont adó intézet dolgozói és ápoltjai, akiket lehet, hogy Mancini szimpatikus karakterekként próbált ábrázolni, de végeredményben csak enyhén irritáló ágyútöltelékek, leendő áldozatok Chucky bosszúhadjáratában. A másik a lezárás. A készítők mintha a Curse-el minimum egy komplett trilógiát, vagy még annál is hosszabb történetvonal indítását képzelték volna el, melyben a Cult legjobb esetben is csak egy átmenet, egy összekötő rész, amely gyakorlatilag egyetlen nagy történeti csavart leszámítva inkább csak tovább görgeti kicsit a dolgokat a nagy leszámolás felé Chucky és egykori túlélői között. Továbbá nem probléma, de kissé elveszi ennek a közelgő összecsapásnak a súlyát, hogy gyilkosunk lassan közel omnipotenssé kezd válni, akinek a levágott feje is külön életet él, és egy interneten talált voodoo kézikönyvből tud vadiúj, még brutálisabb képességeket tanulni.

A Cult így nem rossz film, de látszik rajta, hogy Mancini talán egy kissé elbízta magát, és inkább csak elindított, kicsit előremozdított szálakat, amelyeket nyilvánvalóan későbbi folytatásokban fog majd kifejteni. A maga nemében kész csoda, hogy egy több mint húsz éves széria remake, vagy megfáradt, lelketlen folytatás helyett egy ilyet tud letenni az asztalra – ám a Curse-t nem múlja felül, és várhatóan az egyelőre még névtelen folytatás is többet fog nyújtani nála.

értékelés: 8/10

Zoo_Lee