Végre elérkezett a várva-várt nap, amikor az eddig csak szigorúan az Egyesült Államok területén tomboló Cápavihar már az egész világot uralma alá hajtja – nincs megállás, nincs pihenés, az Asylum stúdió legsikeresebb, kábeltelevízióra készített trash-szériájának ötödik felvonásában egy újabb, 90 perces epikus őrület veszi kezdetét! Ahogy az Ian Ziering által alakított Fin Shepard karaktere mondja filmünk elején: “What the hell is going on? Same shark, different day…” (“Mi a pokol történik itt? Új nap, de a szokásos cápák…”). Pontosan ugyanazt kapjuk, amit eddig is, de a trash-faktor szinte elképzelhetetlen magasságokban szárnyal, szóval fogyasztását csakis alkohol mellé ajánljuk – de úgy nagyon!

Ahogy a Sharknado-folytatásokban lenni szokott, mindig egyre nagyobb és nagyobb a tét (SHARKZILLA!!!!) –megmondom őszintén, én az elejétől követem a szériát, és már tényleg nem tudom, hova lehetne még fokozni, ők persze simán megoldják, haha! Ezúttal már szinte az egész földgolyót betornádózzák ezek a CGI-fenevadak Rómától Japánig, Londontól Ausztráliáig, miközben hőseink egyre hajmeresztőbb baromságokon verekedik át magukat, nem egyszer reflektálva mindenki által ismert klasszikusokra, mint például a nyitójelenetben látható Indiana Jones-féle rejtett csapdás kalandozás vagy a Vissza a jövőbe trilógiára hajazó záró képkockák.

Mindamellett, hogy egyre többször és többször zuhannak rá ragadozóink a gyanútlanul éppen alattuk tartózkodó statisztákra, a cápaölő-készlet most is elég kreatívra sikerült: a nyomkövetővel ellátott cápa-kettévágó sisaktól kezdve a pápa által felszentelt láncfűrészen át gyakorlatilag bármivel lehet irtani a dögöket; erre jó példa a műkorcsolyázó leányzó fergeteges mutatványa, de a tányérral való lefejezés, illetve a megsemmisülő Big Bang óramutatójával való akció is ott van a szeren! Üresjárat alig akad, zenés betétből viszont annál többet kapunk, de néhány főbb szereplőnek is búcsút kell intenünk, ami pedig a forgatókönyvet illeti, ugyanúgy tobzódik a szürreálisan elmeroggyant jelenetekben, akárcsak az előző részek totálisan logikátlanul egymásra pakolt cselekmény-halmaza. Zárszóként csak annyit tudok mondani, hogy a Sharknado ötödik részében látott szórakoztató trash-agymenéseknél már csak a botoxolt / plasztikázott női szereplők száma magasabb, haha! (Sajnos ebbe a kategóriába Tara Reid is beletartozik, aki a 4. és 5. rész között valami eszméletlenül szerencsétlen plasztikai-balesetbe szaladt bele… )

Értékelés: 8/10 a trash-skálán  (eyescream)

A Sharknado 5-től minden megkapunk, amit vártunk – és még többet is. Celebrity-cameok (és halálozások sokasága – a Poison frontemberének, Bret Michaelsnek a jelenete mindenképpen kiemelendő, de a Z Nationből is találkozhatunk Dokival), királynők és pápák, akiket egészen extrém színészek/színésznők alakítanak fokozva az idiotizmust, valamint kattantabbnál kattantabb jelenetek és vicces “one-linerek” adják a Cápavihar lényegét össze.

Ahogy a filmben elhangzott, bár “London Bridge is falling down” – de a Sharknado egyre nagyobb magasságokba tör, és egy év múlva várjuk a hatodik részt – nem is kérdéses, hogy lesz! (Kérjük Hoff-ot is vissza!)

Értékelés: 8/10 (Lehet ezt még fokozni??? – Fixxerx)

 

 

eyescream & Fixxerx