Mikor eldöntöm, hogy egy újabb sorozatot halászok elő a múltból, felmerül, hogy miért is teszem mindezt, hiszen annyi jó anime van mostanság is. Ennek az oka igencsak prózai, valószínűleg teljesen unalmasan hangzik, de az, hogy szimplán rengeteg olyan régi alkotás van, amiről még nem írtam, amit érdemesnek találok arra, hogy megemlítsünk, illetve akadnak odakinn rajongók, akik epekedve és néha bosszankodva várják, hogy erről miért is nem vettettem néhány sort a világháló szövetére, kitörölhetetlenül az örökkévalóság számára. Nos, a Highschool of the Dead az pont ilyen mű, mely ötvözi nekünk a szokásos Romero-féle hangulat mellett a kivillanó női melleket. Avagy egy kis ecchi-erotikát csempészik a zombi apokalipszis világába, miközben előszeretettel boncolgat olyan társadalomkritikai kérdéseket, mel(l)yek nagyon is aktuálisak a jelenünkben.

A címben feldobtam a labdát, és nem is nagyon kell csapkodni, mert bizony pattog az fel-le magától is, elég, ha a képernyőre tapasztjuk a kocsányon lógó szemeinket. A történet pofonegyszerű: adott egy suli, békés diákok, szerelmi szálak, rövid szoknyák, DuplaD, esetlen srácok, BFF, Friendzone és a szokásos nyalánkságok, leszámítva, hogy nem a szertárba zárkóznak be a párok, hogy csókot lophassanak, és a tanár bácsi kedvence nem a mély dekoltázsával próbálja felhívni magára a figyelmet (jah, de), illetve a perverz fiúkák sem leskelődnek a női zuhanyzóban, hanem inkább bekopogtat a halál az iskola kapuján, amire mindenki a maga szellemében, valamint intelligenciája tükrében és függvényében reagál. Főhőseink kemény (és persze feszes, rugalmas) próbatétel előtt állnak, ha túl szeretnék élni ezt a felbolydulást, mert a zombik biza elözönlik a gimi épületét és szépen kezdik a maguk oldalára állítani mind a tanári, mind a diák sokaságot. Csak egy harapás, és mindenki megváltozik, nincs visszaút, csak a jól bevált koponyareccsentő. Nyilvánvalóan nem egyformák az emberek, így különbözőképpen próbálnak viselkedni ebben a szokatlan szituációban, de a végére úgyis rá kell ébredniük, hogy valójában mindannyian egyformák, bármennyire is tiltakoznak ellene. Leszámítva azokat, akik nem hiszik el az egészet, vagy lefagynak, sírnak-rínak, behisztiznek, mert a survival of the fittest Darwin egyik legerősebb démona, ami, ha egyszer elszabadul, akkor hiába tiltakozunk ellene, bizony a megszoksz-vagy-megszöksz elv új értelmet nyer, aminek senki sem fog örülni. Kivéve azokat, akik életképesen alkalmazkodnak, és előre tekintenek a jövőbe, nem pedig válságstábokat hívnak össze, megbeszéléseket terveznek be a jövő hétre, és működés-, valamint döntésképtelen férgekként tengetik mindennapjaikat, hátha valaki időben szól nekik, hogy mikor kell kifújni a levegőt, mikor kell nyelni, lépni, pisilni, feküdni, félreugrani a száguldó autó elől. Ergo egyszerűen el kell fogadni, hogy a civilizáció addig tart, amíg nem az életünk megtartása a kérdés, mert a legerősebb ösztön a fajfenntartást is felülíró önvédelem, bizony ezt még a robotok programjába is belevésik, mert nem sok haszna van egy androidnak, ha kisétál a villamos elé újra és újra.

No, de nem csak erről van ebben a műben szó, a Highschool of the Dead azért arra is megpróbálja felhívni a figyelmünket, hogy vannak csöcsök is. Mármint, hogy vannak egyéb ösztönök is, amelyek azért nem halnak ki teljesen akkor sem, ha életveszélyben vagyunk, de azért remélhetőleg nem állunk neki megdugni egy csajt a csatamező kellős közepén, csak mert kivillantak a mellei, kilátszik a bugyija, vagy, mert kanosak vagyunk a szuronyokkal felénk száguldozó katonák láttán. Normál esetben van ilyen beépített scrypt az emberi elmében, amit játékosan és bátran most agynak fogok elnevezni, hogy önkontroll, ami persze egyértelműen kevéssé működőképes, és a triggert könnyedén felülírja a hormonokkal és egyéb neurotranszmitterekkel elárasztott cerebrum, melyet pubertásnak becéznek a tudósok és azok, akik teljesen megfeledkeztek róla, milyen volt tiniként élni. Szóval az a fránya kézifék bizony gyakran nem húzható be és olyan szituációkban is elszaladhat velünk a ló, amelyeket a felnőttek simán a kisujjukból kirázva kezelnek, mert biza, ők fejlett lényeknek számítanak, a teremtés koronájának legcsillogóbb ékkövei – mármint nyilván ez kurvára nem igaz, de legalább megpróbálják velünk elhitetni, mert akkor jobb lesz nekünk, pláne könnyebben betuszkolhatnak bennünket a sorba, ahonnan ők is folyamatosan szabadulni próbálnak.

Hogy ennek az egésznek mi köze van a Highschool of the Dead-hez, az viszonylagosan egyszerű, bár valószínűleg kevesen értik majd meg. Hiszen a Romero-féle vonalon elindulva eljuthatunk odáig, hogy egy animében is bátran lehet társadalomkritikát megfogalmazni, és az ecchi az egyik legizgalmasabb kifejezési formája ennek. Pornó-paródiák már mindenből készültek, de ott csupán az exploitation a cél, a sztori általában elég satnya, a karakterek kopik és sekélyesek, a mondanivaló meg eltűnik, vagy egy szőke DD hajtogatja a szemüvegét tologatva, mielőtt alaposan meg…. Itt viszont bátran lehet evezni a műfajok közti határok útvesztőjében, a megszokott horror elemek MELLé pedig beférnek a kivillanó, rengő, mozgó, pattogó DuplaDék, a felcsúszó szoknya, az izzadságban úszó nők, amellett, hogy a cél mégis a túlélés, és mindenki azon ténykedik, hogy ne egyék meg őket, így visszatartják egyéb ösztöneiket, bármennyire is nehéz, mert folyamatosan az arcukba nyomják. De, ilyenek ezek az elszabadult másodlagos nemi jellegek, a felajzott hímek pedig kénytelen a puskájukat elsütni, hogy valami kielégüléshez jussanak, ha már másra nincs lehetőségük. Szóval hormonok, felnőtté válás, pubertás, mellek, bugyik, ébredező falloszok, szerelem, szex, gyengédség. Mindez a zombi apokalipszis kellős közepén, mert miért is ne. Hiszen az iskola is egyfajta sétáló, agyatlan és irányítható élőhalottakká próbál bennünket alakítani, miközben sulykolja belénk, hogy legyünk egyediek, rendelkezzünk személyiséggel, emelkedjünk ki, no, de ne túlságosan, mert akkor kénytelenek leszünk megküzdeni a többi birkával, ellene megyünk a társadalom akaratának. Választanunk kell, hogy hogyan próbálunk túlélni, mi a helyes, mit sugallnak nekünk, mire vagyunk képesek. Egyenlő esélyekkel indulunk, de ez csak virtuálisan igaz, hiába próbálják velünk elhitetni, hogy egyformák és egyformán értékesek vagyunk, bizony rá fogunk ébredni, hogy hamis illúziókba ringatnak bennünket, azért, hogy megvédjenek.

Így igyekszik túlélni a maroknyi tini, akik egyrészt összetartanak, felnőnek, másrészt megpróbálnak lavírozni az emberi morál és a helyzet hozta valóság határmezsgyéjén úgy, hogy a környezetük egyáltalán nem támogatja őket ebben. Mindenki másképpen reagál, a széthúzás és az önös érdekek akkor is erősebbnek bizonyulnak, ha vészhelyzet van, mert az a fontos, hogy kinek a kezében van a hatalom, még akkor is, ha összeroppan alatta, vagy nem is tud mihez kezdeni vele. Fürödni fantasztikus érzés lehet a csodálatban, annak ellenére, hogy utána hagyjuk, hogy a következő pillanatban cafatokra tépjék a követőinket, mert feláldozni mást mindig is emberibb, mint saját testünkkel védeni szeretteinket, vagy éppen a gyámoltalanabbakat. A Highschool of the Dead görbe tükrében mindenki megtalálhatja saját magát, és persze azt a karaktert is, aki szeretne lenni. Ettől függetlenül nagy valószínűséggel a teljes emberiség kipusztulna a moralizálás, valamint a különböző elvek tengerében elmerülve. Ez tény, nem kérdés.

A Highschool of the Dead emellé az élmény mellé természetesen gyönyörű képsorokat ígér, Tetsuro Araki direktor munkája igencsak látványosra sikerült. Masayoshi Tanaka karakterdizájnja, illetve Takafumi Wada nem csak megelevenítik, hanem izgalmassá is varázsolják Daisuke Satō és Shoji Sato munkáját. Nem csak paródiának illik be a mű, hanem tényleg értékes kérdéseket jár körbe, amelyeket igyekeztem ki is emelni. Kishida Kyoudan & The Akeboshi Rockets Highschool of the Dead című száma örökre bele fog égni a retinátokba, illetve a hallójárataitokba. Nem kell izgulni, egy kis fülledt erotika még senkinek sem ártott meg, és néha bizony ott is helyet képes csinálni magának DD, ahol nem is tudnánk elképzelni, hogy létjogosultsága volna.

A Highschool of the Dead: Drifters of the Dead, egy jutalomjáték azoknak, akik a könnyed, önfeledt szórakozást jobban kedvelik, mint a zombikat és a fröcskölő vért. Az OVA-nál még igazán gondolkodni sem kell semmin, de a prűdebbeknek azért nem ajánlanám. Végezetül hallgassatok bele a vége főcímekbe, Maon Kurosakitól.

Értékelés: 8/10

Smaragd Sárkány

 Akinek tetszett, itt megvásárolhatja: