Az 1940-es évek közepére a Universal stúdió szörnyfilmes univerzuma sikert sikerre halmozott. Sorra születtek meg a korábbi sikerfilmek folytatásai, majd azoknak a folytatásai, esetleg közös crossoverek, így szinte nem maradt olyan szörnyeteg, akinek ne lett volna 3, sőt mi több, 4 vagy 5 filmje. Nem volt ez másképp Kharis karakterével sem, az ősi egyiptomi múmiáé, akinek 1944-ben megszületett a harmadik kalandja, a The Mummy’s Ghost.  A kendők ezúttal is az ekkorra már szupersztár Lon Chaney Jr.-a kerültek, ráadásul a másik főgonoszt nem kisebb színész alakította, mint John Carradine.

Andoheb, Arkam (az előző részekben Karnaknak hívták) főpapja kinevezi utódjául Yousef Bey-t (John Carradine), aki azt a feladatot kapja, hogy utazzon el az Egyesült Államokba, és hozza haza az ősi egyiptomi hercegnő, Ananka múmiáját, és az ő őrzőjét, Kharist (Lon Chaney Jr.). A tengerentúlon mindenközben a közismert egyiptológus, Norman professzor a titokzatos tana leveleket vizsgálja, melyek képesek voltak az egyiptomi szörnyet évezredeken át életben tartani, mikor Kharis rátör és megöli őt. Így újra szárnyra kapnak a hírek, hogy a múmia visszatért, ráadásul egy helyi fiatal hölgy, Amina (Ramsay Ames) is igen furcsán kezd viselkedni, hiszen azon a végzetes éjszakán ő is ott járt a professzor házánál miközben alva járt. Időközben Yousef megtalálja Kharist, azonban rájön, hogy Ananka lelke már az ifjú hölgyben van, így az arkami főpap újabb küldetést bíz a múmiára: hozza el neki a lányt, hogy megitatva a tana levéllel ő és Amina is örökké élhessenek…

A Universal Múmia sorozatának legújabb darabja frissességet hoz a korábban ellaposodó szériának, hiszen végre nem ugyanazt az elcsépelt sztorit látjuk újra. Míg az előző két rész tulajdonképpen ugyanazzal a történettel rukkolt elő, addig Reginald Le Borg végre újabb elemeket hozott bele az ősi egyiptomi szörnyeteg történetébe. A film ihletet merített a 12 évvel korábban elkészült, Boris Karloff által fémjelzett Múmiából, hiszen ebben az alkotásban is a főszereplő hölgyemény egy rég elhunyt egyiptomi hercegnő reinkranációja, aki az ősi időkben a főgonosz szerelme volt. Sajnos azonban a kémia nem működik, tulajdonképpen meg sem jelenik Amina és Kharis között, a film végéig nem is érzékeljük, hogy a múmia szerelmes a lányba. Maga a lezárás igen bátor, a széria történetében először nem végződik egy alkotás happy enddel, azonban kreatív és látványos. Lon Chaney Jr. ismét remekel szerepében, vérfagyasztó múmiaként, amihez sokat tesz hozzá az operatőri munka, hiszen film gyönyörű képeket tár elénk. Tulajdonképpen Chaney viszi a hátán az egész művet, nem véletlenül vált a korabeli horror szupersztárjává. A másik karakter, akit ki kell emelnem, Yousef Bey-é, John Carradine remekül alakítja az egyiptomi főpapot, emlékezetes gonosz, szemben elődjeivel, ráadásul a halála is izgalmas és kreatívabb, mint a korábbi filmekben.

Sajnos kettejükön kívül a többi karakter szokásos Universalos mellékszereplő, a szörnyhöz mindösszesen asszisztálnak, tulajdonképpen egyetlen fontosabb momentumuk sincsen, másnapra már el is felejtjük őket. Itt van az elengedhetetlen jófiú, aki minden áron meg akarja menteni szerelmét, van egy tudós, aki a szörnyeteg után kutat, a rendőrök, akik hiába próbálják, nem tudják elkapni Kharist, és a csőcselék, ami a film végén felkel és rátámad a szörnyre. Csupa-csupa klisés karakter, akik sajnos egy viszonylag ötletes filmet középszerűvé tesznek. A film nagyon vontatott, ennek ellenére a gyilkosságok egy minimális dinamikát kölcsönöznek a filmnek, ebben pedig hatalmas szerepe van a Kharist alakító Chaney-nek.

Összességében egy elemeiben ötletes, ám összességében középszerű, átlagos Universalos szörnyfilmre sikeredett a The Mummy’s Ghost. Ennek ellenére képes volt újdonságot és frissességet kölcsönözni egy már ellaposodó szériába, és így életben tartani a múmia karakterét.

Értékelés: 6/10

Kele-man