Mindössze két évvel a Múmia sorozat felélesztése után folytatódott Kharis, az egyiptomi élőhalott története. A rongyokat ezúttal nem kisebb színészre, mint Lon Chaney Jr.-ra tekerték fel, aki már hírnevet szerzett magának egy évvel korábban a Farkasember főszereplőjeként. Mindemellett a maszkmesteri munkát a Frankenstein által világhírűvé vált Jack Pierce-re bízták, így minden adott volt, hogy Harold Young alkotása egy nagyszerű folytatása legyen az egyiptomi szörnyeteg történetének. Azonban a mű sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Harminc évvel járunk az előző rész történései után: Steve Banning (Dick Foran) egy hosszú, szép életet tudhat maga mögött, fia, John (John Hubbard) pedig egy gyönyörű hölgy, Isobel kezét készül megkérni. Minden adott a csodás, nyugodt élethez, azonban hamarosan kiderül, hogy Andoheb, a karnaki főpap mégsem halt meg az előző részben, hiszen Babe mindössze a karját lőtte meg. Andoheb haldoklik, ezért kinevezi utódját, Mehemet Bey-t (Turhan Bey) aki azt a feladatot kapja, hogy Kharis segítségével pusztítsa el a múltban Ananka hercegő sírját zargató Banning-et és családját. Bey így az Egyesült Államokba utazik, ahol feléleszti a múmiát, aki megöl mindenkit, aki csak az útjába kerül…

Jack Pierce, a film maszkmestere, szokásához híven kiváló munkát végzett, hiszen Lon Chaney Jr. egyszerűen vérfagyasztó a jelmezében, aki egyébként nem szerette ezt a szerepet, főleg azért, mert napi 8 órába tellett, hogy a teljes jelmez felkerüljön rá. Chaney nagyszerűen alakítja a szerepét, tényleg ijesztő, ahogy sétál a massachusettsi kisvárosban éjszaka, egy klasszikus szörnyfilm hangulatot kölcsönözve a műnek. Ezen az elemen kívül azonban sajnos a mű minden más téren csődöt mond. A történet rendkívül bugyuta, szinte lemásolja az előző részt, a különbség mindössze annyi, hogy most Amerikában járunk és nem Egyiptomban, azonban véleményem szerint ez is hiba, hiszen a múmia így elvesztette egzotikumát, és nem lesz más, mint egy újabb élőhalott, aki a helyi temetőből jár ki rémisztgetni éjszakánként. A szereplők sablon karakterek, így tele van klisékkel a film, és sajnos ez még inkább lerontja az alkotást. Tulajdonképpen egyikőjüket sem tudjuk megkedvelni, ráadásul eltűnt az a humoros szál is, amit az előző részben Babe karaktere képviselt. Babe (kinek vezetékneve megváltozott Jensonról Hensora) ismét megjelenik a filmben, mint megkomolyodott öregember, aki figyelmezteti az embereket, hogy kivel állnak szemben, de ezen kívül semmi fontosabb szerepe sincsen. A legtöbb karakter mind nagyon buta, egyrészt mert természetesen csak az utolsó pillanatban tudják elhinni, hogy tényleg egy múmia járkálgat éjszakánként az utcáikon, másfelől meg a rendőrfőnöknek folyamatosan egy árnyékról jelentenek, aki így persze nem veszi őket komolyan.

A filmben néhány gyilkosságon kívül, melyek Chaney-nek és a zenének köszönhetően jól sikerültek és igazi szörnyfilmes hangulatot varázsolnak az egyébként csapnivaló alkotásnak, tulajdonképpen nem történik semmi, ami talán annak is köszönhető, hogy a mű kevesebb mint 1 órás játékidővel rendelkezik.  Sőt mi több, az első 10 perc nem más, mint az előző rész felidézése, így látszódik, hogy a készítők célja nem egy jó történet összerakása, hanem a Múmia sorozat felpörgetése volt Chaney-vel. A film egy másik gyenge pontja ismét a főgonosz, Mehemet Bey, akinek a motivációi ismét zavarosak, halála pedig most is gyors és súlytalan, akárcsak elődéjé. Valójában szinte az összes karakterről elmondható az, hogy szerepüknek nincs súlya, Chaney-n kívül nincs más, aki a hátán vinné filmet, és a címszereplő is egy szótlan, időnként feltűnő szörnyeteg, és talán ez az oka, hogy az ember rossz szájízzel áll fel a film után.

Összességében nem sikerült túlságosan fényesre a Múmia széria harmadik része, mely minden bizonnyal még rosszabb lenne Pierce és Chaney nélkül. Az ő jelenlétüknek köszönhetően azonban a film kap egy klasszikus Universalos hangulatot, mely azonban még így se közelíti meg még az előző rész színvonalát sem.

Értékelés: 5/10

Kele-man