Elég ritkán fordul elő velem, hogy egy filmből csak egy jelenetre emlékszem, de nem jut eszembe a címe, mégis úgy 10 évvel ezelőtt sikerült elindítanom egy olyan horrort, amelyet az első 10 perc után lekapcsoltam, hogy „elmentek ti a picsába”, aztán évekig emlegettem, hogy végre egy olyan bizarr alkotás, ami kiverte nálam a biztosítékot. Nos, hogy kezdtem kifogyni a DVD-imből, gyanútlanul elkezdtem nézni az Új Francia Extremitási irányzat egyik képviselőjét, a Calvaire-t, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy EZ AZ a bizonyos…

Marc Stevens előadóművész, aki azzal keresi a kenyerét, hogy például öregek otthonában énekelget és táncol, hogy szórakoztassa a kiéhezett hölgyeket. A romantikus dalokra igencsak nagy a kereslet, és a sármos, jóképű férfi nagy népszerűségnek örvend, mindenki megpróbálja megkörnyékezni őt, legyen az korabeli, vagy épp egy 40 évvel idősebb. Mivel közeleg a karácsony, így ennek kimondottan örül, hiszen nagyobb bevételre számíthat, azért hamar elindul, hogy folytassa az ünnepi haknit. Azonban egy erdő kellős közepén, valahol a senki földjén eltéved, és segítséget próbál kérni. Egy fura alakra bukkan, aki a kutyáját keresi, és erre erősen rá van fixálva, így sok értelmeset nem tud belőle kiszedni, de egy közeli fogadóig eldöcög azért, ahol meleg fogadtatásra és éjjeli szállásra is lelhet. Másnap aztán szeretne is útjára indulni, de sajnos a kocsija nem osztja a véleményét, így kénytelen kényszerpihenőt beiktatni a turnéja kellős közepén.
A környéken sétálgatva megbotránkoztató látvány fogadja, és kezdi megérteni, miért mondta neki a fogadós, hogy ne mászkáljon be a közeli faluba, mert azok az emberek nagyon mások, nem művészek, mint ők ketten. A szituáció kezd egyre bizarrabbá válni, pláne, hogy vendéglátója nem csak a humorával próbálja meg marasztalni őt, hanem tesz is annak érdekében, hogy ne tudjon nekivágni a hazaútnak.

Természetesen a film egy pontján aztán kiderül, hogy mi is folyik a háttérben, ki pszichopata, ki mániákus, kinek milyen defektusa van, és elérkezik a várva várt kálvária, melynek útjára rálépett a főszereplőnk akkor, amikor úgy döntött, hogy rossz irányba tér le. Klasszikus történet is lehetne ez alapján, csak ugye ott van az a bizonyos Új Francia Extremitási irányzat, amely alaposan beletenyerel a lelkünkbe. A kritikám elején említett ominózus megbotránkoztató jelenet csupán gyenge felvezetése annak, amire számíthatunk, ha igazán beindul a Calvaire.

Fabrice Du Welz filmje igazán különleges és bevállalós a maga nemében. Nem csak a horror kedvelők fognak borzongani alatta, hanem azok is, akik a groteszk, perverz témákon sem botránkoznak meg. Tabuk nélkül enged betekintést egy olyan világba, amely az amerikaiaknál már megszokott, de a Calvaire-hez képest kispályásnak bizonyulnak. Hiába, no, a franciák, azok bizony értenek a műfajhoz. Annál is inkább, mert erős belga behatása is van a filmnek, amely bizony új élmények irányába kalauzol el bennünket, ahogy az elején már utaltam rá, nem biztos, hogy elsőre végig tudjátok nézni az alkotást. A rendezőre egyébként ez alapján lehet, hogy érdemes odafigyelni, bár sok filmet még nem csinált, de talán pont emiatt könnyebb őt beérnünk.

A Calvaire egy utazás a lelkünk egy olyan részére, mely megmutatja, hogy mire nem vagyunk kíváncsiak az emberekkel kapcsolatban. Milyen groteszk, borzalmas és perverz vágyak képesek a szívünk mélyén szunnyadni, milyen beteges gondolatok szabadulnak fel, ha a világtól elzárva élünk, és kicsit bekattanunk. A film egy pontján látható egy jelenet, amelyet már korábban megmutattak nekem, és akkor nem igazán tudtam hova tenni, csak az volt egyértelmű, hogy felkavaró, twisted, szürreális, és riasztó. Ha elérkeztek az ominózus kocsmai részhez, mindenképpen emlékezzetek rá, és írjátok le, mit éreztetek ott.

Értékelés: 9/10

Smaragd Sárkány

 Akinek tetszett, itt megvásárolhatja: