A dél-afrikai írónő előző regényének (A Hármak) világraszóló sikere után nem is volt kétséges a folytatás – erről már a könyv végén is említést tettek. És bár ez a repülőgép-katasztrófák következményeit rémületes hajóútra cserélő kötet mégsem mondható közvetlen, egyenesági folytatásnak, inkább csak olyan spin-offszerűen laza kapcsolódási pontokat felmutató folytatásnak, attól még ugyanolyan izgalmakban és feszültségben gazdag, magát olvastató thriller!

A Gyönyörű Élet nevű óceánjáró hajó békésen szeli a habokat, mígnem utazásának negyedik napján aztán hirtelen meghibásodik. Előbb leáll a hajtómű, és képtelenek bármiféle kommunikációra a külvilág felé, sőt egy rejtélyes gyilkosság is történik; majd szépen lassan eldugulnak a mosdók, fogytán az étel, ráadásul – ha ez még nem lenne elég – még egy szörnyen fertőző norovírus is kitör az utasok között. Egyedül a fedélzeten tartózkodó Celine Del Ray nevű (csaló?) spiritiszta tudja az igazságot, legalábbis úgy véli, hogy amit mond, az majd tömegeken fog segíteni…

Sarah Lotz könyvét – csakúgy, mint a Hármak esetében – pár nap alatt kivégeztem. Eleve iszonyatosan olvastatja magát, ráadásul a folyamatosan adagolt, feszültséget generáló thriller-elemekkel csak még kíváncsibbá teszik az olvasót, ezért nem is csoda, hogy hamar ledarálja az ember.

A regény eseményeit különféle érdekesebbnél-érdekesebb múlttal rendelkező karakterek szemszögéből láthatjuk (mint például állapotos szobalány, szakmai hibát vétett orvos, szuícid hajlamú özvegyek, homoszexuális biztonsági stb.) – és itt óhatatlanul is eszembe ötlött Chuck Palahniuk groteszk és bizarr novelláiból felépülő regénye, a Kísértettek, ahol szintén egészen hasonló a helyzet – mindezt olyan bravúrral megírva, hogy az események láncolatának linearitása ne sérüljön. Össze-összetalálkoznak szereplőink, utalnak egymásra, esetleg kapcsolatokat alakítanak ki, viszont mindig elsődleges lesz maga A REJTÉLY.

A Negyedik nap egyetlen (és egyben legfőbb) hibájának ugyanazt tartom, mint ami anno a Hármak esetében is volt, vagyis hogy nincs normális lezárása. Oké, most azért jóval több fogózkodót adnak az olvasóknak, hogy mi történhetett – és erre a kissé szokatlan, kihallgatásos felvételekből összevágott anyagok módszerét választott az írónő -, de ez a hajón történt események tükrében valahogy akkor sem elég kielégítő.

Egy ilyen fantasztikus thriller koncepciója ennél többet, és főleg hatásosabbat kívánna, nem pedig ezt a Hármak központi rejtélyének magyarázatát is egyben megválaszolni próbáló, kissé odakent kvázi-lezárást. Szó se róla, meglehetősen “alternatívra” sikerült a befejezés, de az előző regény óta ott lebegő kérdőjelek csak nem akarnak eltűnni. Talán majd következik egy újabb kötet, és abban…

Értékelés: 8,5/10

eyescream