Tegye fel a kezét az, akinek Keanu Reeves-ről automatikusan nem Neo karaktere ugrik be, hanem a szörnyen laza Constantine, aki a démon-angyal-ember egyensúlyt próbálja fenntartani a földön! Persze a Mátrix kapcsán is érdemes megemlékezni a nevéről, viszont, ha az ördögűzés világában kívánunk elmerülni (és valljuk be, hogy nagyon is szeretnénk), akkor az örökzöld klasszikusok sorában ott figyel a Constantine, a démonvadász.

Erről a témáról azért érdemes ilyen sok bőrt lehúzni, mert tényleg rengeteg lehetőséget rejt magában, és nem olyan szinten, mint a zombik fékeveszett támadása, vagy a zavarba ejtően kifogástalan külsővel rendelkező vámpírok; az Egyház tömérdek kézzel fogható bizonyítékkal alátámasztott esetet tárt már elénk. Az exorcizmus már az Újszövetségben is megemlítésre került a Jézushoz köthető csodák sorában és olyannyira ʺmindennaposnakʺ számít, hogy ma is bevett gyakorlatként tartják számon a kereszténység berkeiben. Azonban egy bizonyos idő elteltével már nehéz újat mutatni erről a filmvilágban, elkerülni az olyan kliséket, mint a jóságos, de az élet szörnyűségeitől kiégett pap/lelkész és az ártatlan, démon által megszállott lélek története.

A Constantine egy olyan karaktert mutat be főhősként, akit pontosan azért szeret a nézőközönség, mert nem az a tipikusan pozitív figura, Keanu Reeves pedig népszerűségéhez méltón alakítja a démonokkal, féllényekkel harcoló elszánt férfit, aki mindezt azért teszi, mert ezzel talán megválthatja helyét a mennyországba, hogy a pokolban ne tépje darabokra az a sok istentelen lény, akiket pontosan ő juttatott oda vissza. És, hogy mi történik, ha a ezek a lények megszegik a szabályt és az embereket veszélyeztetik? Mi van, ha maga az Ördög fia készül feltörni a pokolból? A totális apokalipszis elkerülése érdekében John Constantine veszi fel a harcot a mélyből előtörő szörnyetegekkel.
Azon kívül, hogy a film készítése során elkerülték a föld és a túlvilág találkozásának hitelvesztett ábrázolását, sikerült olyan megfelelő színészekkel és színésznőkkel megtestesíteni Baltazárt és Gábriel arkangyalt, mint Gavin Rossdale és Tilda Swinton. A kivételesen erős színészi felhozatalt tovább támogatja az alkoholista pap szerepében feltűnő, az Azonosságból már jól ismert Pruitt Taylor Vince és a fiatal és lelkes tanoncot alakító Shia LeBeouf. Az elkerülhetetlen főhősnő pedig, akinek családi tragédiája kapcsán bonyolódik az emberek és démonok kapcsolata, Rachel Weisz személyében tündököl.

Ahhoz képest, hogy a film 2005-ös évjáratú, szokatlanul elégedett vagyok a speciális effektjeivel, ezen túlmenően pedig a pokol ábrázolása az egyik legzseniálisabb az összes pokol közül, amit valaha volt szerencsém szemügyre venni. Ha szabad ilyet kijelentenem,ennél behatóbban csak maga Dante Alighieri tárta elénk az infernót az Isteni színjátékban. Mindent egybevetve tehát rendkívül izgalmas, pokolian jó színészi gárdával megáldott és néha még humorral is ötvözött filmről beszélünk, ha a túlvilág kreatúrái által sújtott világ megtekintésére vágysz, és az Ördögűzés Emily Rose üdvéért című filmet éppen nemrég láttad, akkor nézd meg (újra) a Constantine, a démonvadászt!

Értékelés: 8/10

(grey tabby)