A legenda szerint hazánk Drakulája, Lugosi Béla azért dobta vissza 1931-ben a Universal új dobásának, a Frankenstein-nek a főszerepét, mert szerinte az nem áll többől, mint hörgésből, így ez a ’hálátlan’ szerep egy skót színésznek, Boris Karloff-nak jutott. Egy évvel később, a film sikerén felbuzdulva a stúdió egy újabb szörnyfilmet készített, melynek főszerepét szintén Karloff kapta. A mű egy teljesen egyedi történet volt, szemben a regényadaptáció Drakulával és Frankensteinnel, melyben Karloffnak egy régen halott egyiptomi főpapot kellett alakítania, így végre bebizonyíthatta, hogy nem csak hörgésre képes.
1921-ben egy egyiptomi ásatáson brit tudósok (mindig ők) megtalálják Imhotepnek(Boris Karloff), egy egyiptomi papnak a múmiáját, mellette egy Thot tekercsével, melyet egy óvatlan fiatal kutató fel is olvas, feltámasztva a múmiát, aki elmenekül. 10 évvel később az ásatás vezetőjének fia, Frank (David Manners) végez kutatást a fáraók földjén, és hamarosan jelentkezik is nála egy egyiptomi, Aradth Bey, aki megtalálta Anack-sun-amunh hercegnő sírját. A leleteket hamarosan Kairóba viszik ahol hőseink hamar rájönnek, hogy Bey nem más, mint maga Imhotep, és célja nem más, mint feltámasztani a hercegnőt, halott kedvesét. Ehhez ellopja Thot tekercsét, ami azonban nem sikerül, viszont tudattalan állapotban a helyszínre érkezik egy fiatal hölgy, Helen(Zita Johann), akinek Frank segít és rögtön egymásba szeretnek. Hamarosan kiderül, hogy Helen nem más, mint Anack-sun-amunh reinkarnációja, akit Imhotep ezért múmiává akar változtani, így megkezdődik a harc a lány lelkéért…
Miután 1922-ben Howard Carter és csapata felfedezte Tutankhamon fáraó sírját, az egész világon hatalmas Egyiptom mánia lett úrrá, melyet fokozott az a rejtélyes haláleset, melyet a „fáraó átkának” tulajdonítottak be. Ezt a lázat használta ki 10 évvel később a Universal Pictures, mikor leforgatták első, nem regény adaptációs szörnyfilmjüket. És milyen jól tették! Ez az alkotás valami lenyűgöző. Boris Karloff, kin szintén nagy nyomás volt, hiszen Frankenstein szörnye után egy teljesen más kaliberű karaktert kellett hoznia, bámulatosan alakítja a halálból visszatért Imhotepet. Szinte minden jelentben, amiben látjuk, érezzük mennyire veszélyes, mennyire nagyhatalmú ez a karakter, és ez még most, 80 év elteltével is félelmetessé teszi. Karloff mimikája, gesztusai, és úgy amblokk a színészi játéka egy nagyon magas szintre emelik a művet, tulajdonképpen az egészet ő viszi a vállán. A karakterek közt a Universal-os szörnyfilmek rajongói régi ismerősként üdvözlhetik Edward Van Sloan, aki a Drakula és a Frankenstein filmek után szintén egy tudóst alakít, ugyanolyan magas szinten, és így méltó ellenfele lesz Imhotepnek. A többi karakter a hagyományos szörnyfilmes karakterek, van egy szépfiú, meg egy bajba jutott lány, akit könnyen el tud kábítani a gonosz, és a főhösöknek minden erejüket be kell vetniük, hogy megmentsék. A történet maga fordulatos, habár hamar kiderül, hogy kicsoda Imhotep, azonban mégse próbálja meg megállítani senki, bár ez betudható annak, hogy az egyiptomi főpap elsajátította az ősi mágiákat, és így hatalmas erőre tett szert. Az operatőri munka is gyönyörű, hiszen látképként nem kisebb dolgok jelennek meg, mint a gízai piramisok, valamint a speciális effektusok is fantasztikusak. A világtörténelemben a Múmia volt az első film, ahol közvetlen közelből megmutatták, ahogy lándzsával átszúrnak egy embert.
Az egész filmet áthatja az ókori Egyiptom iránti lelkesedés, kezdve azzal, hogy nem egyszer mutatnak hieroglifákat, papirusz tekercseket, valamint hogy mennyire rajonganak a karakterek például az egyiptomi származásúakért. Ráadásul Helen is félig egyiptomi, vonzóbbá teszi a lányt a szereplőknek. Mindemellett nagyon pozitívan jelennek meg az egyiptológusok, akik nagyon nagy tudományos lelkesedéssel próbálják feltárni a múltat, ezzel is tovább szítva a lázt, amit a Nílus ajándékáért éreztek akkoriban, és még talán most is az emberek. Mivel több mint 80 éves alkotásról beszélünk, senki se számítson komoly akciójelenetekre, viszont ennek ellénre egy izgalmas, fordulatos, szórakoztató műről beszélünk. Egy-két logikai buktatótól, melyek az ilyen filmeknél elkerülhetetlenek, eltekintve alig lehet hibákat találni.
Összességében a Múmia egy rendkívül izgalmas, filmre sikeredet, nem véletlenül készült el több folytatása a 40-es években, majd egy rebbot széria a Hammer illetve a 90-es években a Universal Studios jóvoltából. Ez volt az a film, ami tulajdonképpen beindította a tömeggyártást a 30-as években a szörnyfilmek terén, s amely tulajdonképpen elindította a Universal szörnyes univerzumát. Nem véletlen, hogy idén ugyanúgy a Múmia filmmel próbálják majd elindítani az újkori szörnyes univerzumukat.
Értékelés 10/10
Kele-man
Be the first to comment on "The Mummy (1932)"