A Wachowski fivéreknek – vagy inkább most már nővéreknek – sikerült az, amiről sokan csak álmodnak: 1999-ben debütált Mátrix trilógiájukkal egy csapásra beírták magukat a filmtörténelembe. A Mátrix a popkultúra szerves részévé vált, számtalan film, sorozat, irodalmi alkotás tekinti vonatkozási alapnak. A Warchowskiknak sikerült egy egyedi világot és történetet alkotniuk, majd ezt többé-kevésbé egyenletes színvonalon végigvinni és lezárni három grandiózus, akcióval és újszerű látványvilággal megtűzdelt filmben. A sorozat mindenki által jól ismert három részén túl készült egy animációs antológia is a Mátrix témájára, mely talán éppen animált mivolta miatt lényegesen kisebb visszhangot kapott élőszereplős társainál. Ez az antológia az Animátrix.

Jómagam nem rajongok az anime-ért. Magukat a – nyugati értelemben vett – animációs filmeket kifejezetten szeretem – ifjabb koromban jóformán nem múlt el nap valamilyen rajzfilmsorozat epizód nélkül -, de valahogy a klasszikus japán animék figurái és történetmesélési stílusa (a fárasztó japán humort most hagyjuk) valahogy nem az én világom. Ezért is volt különösen meglepő számomra, hogy Smaragdsárkány kollégám – aki nem ismerné, ő az, aki a Cinegore anime vonatkozású cikkeit szállítja, rendíthetetlen szorgalommal –  kifejezett óhaja volt, hogy én írjak az Animátrixról. Mondanom sem kell, hogy amikor ez felmerült, nekem csupán némi ködös elképzelésem volt arról, miről is szól a projekt.

Érdemes talán előre tisztázni azt, ami az első bekezdésből talán nem derül ki teljesen világosan: az Animátrix egy anime antológia, nem pedig a “nyugati szemnek” megszokott animációs film. Érdekes kérdés, hogy a Wachowski nővérek miért éppen az animét választották médiumul egy mátrix központú animációs antológiához. Ha a végeredményre tekintünk, talán világossá válik, hogy az elkészült 9 rövidfilm mindegyike olyan egyedi ábrázolás- és látásmódot tudhat magáénak, mellyel a világon kevés nemzet büszkélkedhet. Miután Japánban és Koreában az animációs ábrázolásmód igen mélyen gyökeret vert a vizuális kultúrában, nyilvánvaló, hogy az anime az ő kezükben igen komoly kifejező erővel bír.

Míg az eredeti Mátrix trilógia történetét kizárólag a Wachowskik jegyzik, addig az Animátrix rövidfilmjei közül mindössze 4 szkriptje fűződik a nevükhöz. Azonban ennek a négynek a rendezésében sem vettek szervesen részt, ezt a munkát csak és kizárólag kipróbált animációs művészekre bízták. A 9 részből 4 kapcsolódik valamilyen módon a Mátrix trilógia történetéhez, a többi mind-mind független történet, mely az írók saját elképzelését tükrözik a Mátrix univerzumáról. Mivel a történetek – kettő kivételével – egymáshoz sem kapcsolódnak semmilyen módon, ezért talán érdemes végigmenni az egyes alkotásokon és egyesével értékelni azokat. Ezúton is hangsúlyoznám, a lentebb leírtak szigorúan személyes benyomáson alapulnak, mindenkinek szíve joga eldönteni, neki melyik epizód a legkedvesebb.

Final Flight of the Osiris

Az első alkotás a sorban azonnal két szempontból sem passzol az őt követőkhöz. Egyrészt nem rajzolt, hanem számítógép generálta animációról (CGI) van szó ebben az esetben, valamint Az Ozirisz utolsó útja közvetlen előzményként szolgál a Mátrix – Újratöltve epizódjához. Az Ozirisz nevű hajó legénysége véletlenül belebotlik a Zion felé induló géphordába. Mivel a gépek nem igazán szeretnék, hogy közeledésüknek tanúi legyenek, az Ozirisz legénységét egy elég egyértelmű, de nem könnyen megvalósítható feladat elé állítják: hírt kell vinniük Zionba a közelgő invázióról, miközben több száz őrszem üldözi őket a régi világ csatornahálózatán keresztül. Akciódús, pörgős darab, (némi felnőtt tartalommal) még ha talán kicsit túl rövidnek érezhetjük is. Inkább tűnik egy, a Mátrix – Újratöltve-ből kihagyott jelenetsornak (valójában teaserként vetítették a mozikban a Mátrix második részének megjelenése előtt), mint önálló kisfilmnek. Ráhangolódásnak kiváló, nem dob be azonnal az animációs mélyvízbe, hagyja, hogy az eredeti film által megteremtett világ egy kis átmenettel változzon át egy animált virtuális valósággá. Számomra különösen kedves volt, hogy a CGI stílusa és minősége erősen emlékeztetett a Final Fantasy – The Spirits Within-ben látottakra. Ez talán nem olyan rossz ajánlólevél.

Rendezte: Andy Jones
Forgatókönyv: Wachowski nővérek

Érékelés: 8/10

The Second Renaissance Part 1 & Part 2

Az antológia második és harmadik része már teljes értékű animációs technikát használ. A második reneszánsz a gépek felemelkedésének és az emberiség bukásának történetét meséli el, jobbára dokumentarista stílusban egy narrátor és igen erős látványvilág segítségével. A kisfilm nem nélkülözi a brutalitás kendőzetlen ábrázolását sem, talán a legkeményebb a kilencek közül. A forgatókönyv a Wachowskik Bits and Pieces of Information című képregénye alapján készült és azokat a történetmorzsákat bontja ki, melyekről Morpheus tesz említést még a Mátrix első részében. A sztori két részre bontását kissé indokolatlannak tartom, ezt leszámítva A második reneszánsz egy igen élvezhető alkotás, még ha talán nincs is benne annyi hozzáadott érték, mint némelyik másik darabban.

Rendező és forgatókönyvíró: Mahiro Maeda

Értékelés: 7/10

Kid’s story

A Kölyök története a harmadik (illetve a negyedik) és egyben az utolsó alkotás, melyben a Wachowski nővéreknek közvetve vagy közvetlenül benne volt a keze. Michael Popper, – vagyis a Kölyök – a Mátrix – Újratöltvében tűnik fel, mint Neo ifjú rajongója, majd később a zioni csatában tünteti ki magát. Az ő mátrixból való kiszabadulásának történetét meséli el ez a rövidfilm, annak apropóján, hogy a Kölyök volt az egyetlen ismert személy (és Dan Davis – lásd. később), aki magától, külső segítség nélkül ébredt öntudatra. A történet maga túl sok meglepő fordulatot nem tartogat, az animációs technika sem nyerte el igazán a tetszésemet. Az elmosódó, “szálkás” kontúrok és – talán – a mozgás érzetét kelteni hivatott elnagyoltan megrajzolt karakterek rövid időn belül fejfájáshoz vezethetnek. Ezzel kontrasztban, a hátterek igen szépen kidolgozottak, mely sejteni engedi, hogy az alkalmazott rajztechnika a karakterek esetében tudatos választás volt a készítők részéről.

Rendezte: Shinichiro Watanabe
Forgatókönyv: Wachowski nővérek

Értékelés: 5/10

Program

Ebben a történetben Cis és Duo küzdenek egymással egy középkori Japán tematikájú szimulátor programban. Harc közben Duo felajánlja a lánynak, hogy hagyják maguk mögött a rideg valóságot és térjenek vissza a Mátrixba. Az animáció igen hangulatosra sikeredett, a kontrasztos fekete-fehér-vörös színkiemelés nagyon látványossá teszi a két fél harcát. Ezúton is bocsánatért esedezem a hardcore anime rajongóktól, de nekem az egészről Genndy Tartakovky Szamuráj Jack-je ugrott be a dizájn láttán, amit kifejezetten kedveltem annak idején. Sajnos volt egy olyan érzésem is, hogy a Mátrix tematika ez esetben csupán kifogás volt egy jó kis párbaj filmre viteléhez. Ezzel együtt is érdemes darab a Program.

Rendező és forgatókönyv író: Yoshiaki Kawajiri

Értékelés: 7/10

World record

Ahogy a kisfilm elején a narrátor megjegyzi: “Csupán egészen kivételes emberek képesek maguktól öntudatra ébredni.” A Kid’s story-ban említett Michael Popper mellett ez csupán Dan Davis rövidtávfutónak sikerült, miközben megpróbálta megdönteni saját világrekordját. Még ha csupán néhány másodpercre is. A World record talán a legkülönösebb alkotás az Animátrixban, a leginkább feketével, fehérrel és a szürke árnyalataival kombináló animáció eléggé “expresszionistára” sikeredett, és nekem lépten-nyomon Salvador Dali műveit juttatta eszembe. Meg kell hagyni, ihletett alkotásról van szó.

Rendezte: Takeshi Koike
Forgatókönyv: Yoshiaki Kawajiri

Értékelés: 8/10

Beyond

Számomra ez a favorit. Pedig a történet gerince nagyon egyszerű, már-már profán: a kamaszlány Yoko elveszett macskája keresésére indul. A helybéli suhancoktól megtudja, hogy Yukit a nyüzsgő nagyváros szívében megbúvó, romos, kísértet járta házban látták utoljára. A házban valóban furcsa dolgok történnek, a gravitáció mintha itt szabadságra ment volna, az árnyékok külön életet élnek, egyes ajtók pedig a nagy sötét semmibe nyílnak. A lány és fiatalabb társai egy önfeledt délutánt töltenek a romos házban, egészen addig, míg a takarítók meg nem érkeznek. A furcsa eseményeket ugyanis egy renderelési anomália okozza, hiba a Mátrixban. Afféle botcsinálta informatikusként és gémerként a Mátrix gliccs gondolata azonnal megragadta a fantáziámat. A gyerekek éppen úgy használják ki az apró programozási hibát és kerülik meg a világuk szabta kereteket, ahogy a játékosok is teszik. A filmet keretbe foglaló, egyenarcú, fegyelmezetten munkába igyekvő tömegeket ábrázoló jelenet pedig egy mélyebb jelentéstartalommal is felruházza a Beyond-ot: a gyermeki elme még csodát lát ott, ahol a társadalomba “bedolgozott” felnőtt szem már csak eltakarítani való hibát, anomáliát. A film gyönyörűen animált, képi világa sokkal kevésbé sötét, mint társaié.

Rendező és forgatókönyv író: Koji Morimoto

Értékelés: 10/10

Detective Story

Éles kontraszt az előzőhöz képest. A Detective Story-ban egy nem éppen legjobb napjait élő detektív azt a megbízást kapja, hogy kerítsen elő egy Trinity névre hallgató hackert. Ahogy az Ash számára rövidesen világossá válik, Trinity-t inkább veszélyes, mint nehéz megtalálni. A film egy afféle klasszikus film noir detektívsztori kíván lenni és mivel a stílus annyira nem áll közel hozzám és a történet sem tartogat különösebb meglepetést, ezért én ezt tartom az antológia leggyengébb darabjának. Egy-két jópofa ötlet azért ide is jutott: az írógép, mint számítógép periféria azért mosolyt csalt az arcomra.

Rendező és forgatókönyv író: Shinichiro Watanabe

Értékelés: 5/10

Matriculated

Egy kis csapat földfelszínen élő ember azt veszi a fejébe, hogy gépeket ejt foglyul és megtéríti őket. Nem átprogramozásról beszélünk: egy virtuális valóságban összecsatlakozva kívánják a mesterséges intelligenciát a saját oldalukra állítani. A viszonylag kevés magyarázat és a leginkább egy LSD indukálta álomra emlékeztető ábrázolásmód miatt a történet kicsit nehezebben áll össze, mint a korábbi kisfilmek esetében. Az anime hangulata azonban igen jól eltalált, ezért mindenképpen érdemes kivárni az antológia ezen, záró darabját.

Rendező és forgatókönyv író: Peter Chung

Értékelés: 6/10

Az Animátrix egy bő másfél óra tartalmas szórakozást tartogat azoknak, akik szeretnének jobban elmerülni a Mátrix világában. Az anime szerelmesei pedig minden bizonnyal találnak maguknak tetsző alkotást a 8 különböző stílust képviselő kisfilm között. Számomra talán mindössze egy dolog hiányzott az Animátrixból, mégpedig valami kapcsolódási pont az egyes történetek között. Nem mondom, hogy ilyen formában nem lett volna élvezetes az antológia, de egy különböző animációs technikákkal és stílusban előadott összekapcsolódó történetlánc lett volna igazán ínyemre való. Az, hogy ez nem valósult meg, nagyban betudható a körülményeknek: az Animátrix közvetlenül a Mátrix – Reloaded megjelenése előtt látott napvilágot, és sem a forgalmazónak, sem a rendezőknek nem állt volna érdekében egy konkurens “árnyékmátrix” létrehozása. De ne húzzuk a szánkat, az Animátrix jelenlegi formájában is remekül megállja a helyét.

Gabblack