A Stand Alone Complex sorozatokhoz egy egész estét film is készült, a Ghost in the Shell: Stand Alone Complex: Solid State Society, amelyet 2011-ben Japánban 3D-ben is bemutattak. Nem lehetett sejteni, hogy hogyan fog kapcsolódni az évadokhoz, illetve egyáltalán lesz-e nexus közöttük, vagy csak a vonalat viszi tovább. Kenji Kamiyama rendező neve, illetve a visszatérő alkotógárda viszont megelőlegezte, hogy értékes produkciót láthatunk majd. Annyit előre elárulhatok, hogy megpróbálta az 1995-ös film hangulatát visszahozni, amely csak részben sikerült neki.
Ismét ugrottunk 2 évet az időben és 2034-ben járunk. Nem sokkal az Individual Eleven eseményei után Motoko Kusanagi otthagyta a Public Security Section 9-t, de szabadúszóként néha besegít a csapatnak. Legalábbis Batou ezt valószínűsíti. A többiek kicsit megváltoztak, de ez érthető, figyelembe véve a történteket. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ez is központi témája lesz a Solid State Society-nek. Úgy tűnik, az Őrnagy feladta a küzdelmet, és az Individual Eleven ügy lezárását követően rájött, hogy nem mindig képes úgy segíteni másokon, hogy egy kormányügynökség behatárolt keretei között dolgozik. Aramaki tisztában van vele, hogy komoly befolyásra csak úgy tehetnek szert, ha elegen vannak arra az esetre, ha külső (politikai vagy éppen katonai) támadás érné őket, ezért megnövelték a létszámukat, új embereket toboroztak. Batounak egyértelműen hiányzik Motoko, hiszen nélküle nem érzi biztonságban az egységet. Ráadásul legjobb barátja távollétében képtelen megtalálni a helyét az megújuló egységen belül. Saito egy kis időre külföldi küldetésre vonult, míg Togusa olyan lépésre szánta el magát, amely alaposan meghatározza szerepét a Public Security Section 9 jövőbeli hierarchiáján belül. A legnagyobb problémát pedig – az Őrnagy helyén tátongó űrön kívül – a Tachikomák elvesztése okozza. Sajnos hiába jóval fejlettebbek az Uchikomák (Fuchikomák?), még Ishikawa tudása ellenére sem képesek hozni az eredeti színvonalat. Hiányzik az egyéniség az egész csapatból, mindenki kezd egyformává válni, ahogy a létszám kibővül. Valamit valamiért. A Solid State Society viszonya a Stand Alone Complexekhez olyasmi, mint a Ghost in the Shell és az Innocence kapcsolata. Olyan szinten, hogy Motoko ismét felszívódott egy időre és saját útját járja egy meghatározó eseménynek köszönhetően.
A sorozatok analógiáját folytatja a Solid State Society is, hiszen lépten-nyomon olyan esetekbe botlanak a Section 9 emberei, melyek ugyan szeparáltnak tűnnek, mégis azonos irányba mutatnak. Ahogyan eddig is, megfelelően titokzatos a kapocs, amely háttérben húzódik, hiába tudják, hogy egy bizonyos Solid State a megoldás kulcsa, de fogalmuk sincs róla, mit rejthet ez a név. Egyedül annyi bizonyos, hogy „True believer” (Igaz hívő) tetoválással rendelkező random férfiak lesznek érthetetlen módon öngyilkosak, miután látszólag értelmetlen erőszakos tetteket hajtottak végre. Ami közös bennük, csupán annyi, hogy gyakorlatilag természetesnek minősülnek, csak kibernetikus aggyal rendelkeznek, minden egyéb eredeti rajtuk, bennük. Mégis olyan bűncselekményeket követnek el, amely egyáltalán nem jellemző rájuk. Talán a titokzatos Puppeteer (Bábjátékos) mozgatja a szálakat és irányítja az történéseket. Elképzelhető, hogy átveszi a testek felett az uralmat a kibernetikus agyak feltörésével, és így kényszeríti az áldozatokat arra, amit tesznek. De úgy tűnik, ennek egyáltalán nincs értelme, hiszen motivációt nem vélnek felfedezni az eseménysorozat mögött.
Természetesen most sem szándékozom elárulni, hogy a Solid State Society melyik alapprobléma felvetésével foglalkozik, így csak a nyilvánvalókat fogom megemlíteni. Mivel egy filmről van szó, így túlságosan hosszan nem is értekezik egy-egy témáról. Az egyik legfontosabbnak talán azt találtam, amelyet már az előző sorozatokban is pedzegettek. A kibernizáció veszélye, a hive mind és az egyéni gondolkodás problematikája, a kibernetikus agy biztonságos használata, illetve egy-két egészen izgalmas, aktuális és tabu politikai kérdés. Már érintettem azt a gondolatot, hogy a világhálóra kapcsolódás mennyivel egyszerűbb lett ebben a korban, és hogy a hackerek számára könnyedén feltörhető védelmek ezt mennyire komplikálttá teszik. Egy átlagember ugyanis ezeken egyáltalán nem gondolkodik el, csak az előnyöket látja, miközben folyamatosan manipulálhatják az elméjét, tudatát, de akár az emlékeit is, anélkül, hogy ezt bármikor is felfedezhetné. Ha emlékszünk a Ghost in the Shell Puppet Master-jére (nem véletlen, hogy Puppeteer néven is emlegették, de nem fogom elmondani, hogy van-e és milyen kapcsolat lehetséges a két film szereplői között), akkor ez a problémakör egyáltalán nem számít új keletűnek. Már ott is bemutatták, hogy a digitális adattárolás egyik nagy veszélye az lehet, hogy könnyedén felülírható, ha megfelelő eszközökkel, képességekkel rendelkezik valaki. Márpedig a programok, melyek a világ gördülékeny működésében segítségünkre lehetnek, szándékosan úgy vannak megírva, megtervezve, hogy adaptálódjanak a feladathoz, tanuljanak és fejlődjenek. Erre például azért is szükség lehet, hogy az adott programozót csak egyszer kelljen megfizetni, onnantól az alkalmazás önellátónak minősüljön…
Az így megszületett A.I., funkciójától és lehetőségeitől függően elindul egy úton, hogy az optimális működés megvalósulhasson. A cél egy matematikai alapokra épülő világban pedig egyértelműen szentesíti az eszközt. Gondoljunk csak a Bubblegum Crisis végkifejletére, vagy a Psycho-Pass hive mind-jára. Azok a következtetések, amelyekre egy szigorúan logikai összefüggésekre támaszkodó rendszer jut, bizony nem mindig lesznek morálisan elfogadhatóak egy érzésekkel rendelkező emberi lény számára. Egyszerű példa egy önvezető autó döntési algoritmusa arra az esetre, ha döntenie kell egy olyan szituációban, ahol elkerülhetetlen és mindenképpen baleset lesz a kimenetel. Mérlegelnie lehet a potenciális sérüléseken túl azt is, hogy milyen korúak ülnek egyik, illetve másik gépjárműben, valamint milyen a várható élettartamuk. Nem feltétlenül az aktuális kocsi utas állományára lesz így tekintettel. Nem is beszélve arról ugye, hogy egy adott személy több mérőszámmal is jellemezhető lesz, emlékezzünk csak a Gattaca-ra. Persze morálisan erősen megkérdőjelezhető, hogy egy ember fizikai, genetikai, pszichés állapota, illetve a benne rejlő kódolt potenciál mennyire ítélhető meg szigorú kategóriák alapján. De erre az előbb említett film is nagyon ügyesen utal a vége főcím alatt. Emiatt nyilván ez egy komplexebb kérdéskör, nem ilyen egyszerű, de – spoiler nélkül – hasonló felvetést dolgoz fel a Solid State Society is.
Ami egyértelműen sötétebb hangneművé teszi a filmet, az a(z) (F)Uchikomák bekorlátozottsága, illetve az Őrnagy szerepe a történetben. Hiszen az eredeti, 1995-ös Ghost in the Shell után is játszódhatna, akkor is zajlódhatnának az események. A végkövetkeztetés örök, de erre, tehát az előzményekre csupán az Ghost in the Shell: Arise fog majd rámutatni. Viszont egy valamit el kell ismerni, a Solid State Society annyiban felér az elődjéhez, hogy a világháló veszélyeit ugyanúgy ki tudja emelni, domborítani.
Így nem meglepő, hogy a Solid State Society is kapott egy Uchikoma Days specialt, ami a DVD kiadványon is megtekinthető. Alapvetően nem nagy talány, hogy a Tachikoma-Uchikoma viszonyra helyezi a hangsúlyt, tehát az egyéniség, a ghost meglétére, illetve hiányára.
Amit még szeretek elemezni az animék kapcsán, azok a címek, hiszen gyakran az angol cím is kicsit elvesz, vagy éppen hozzátesz az eredetihez.
Ghost in the Shell = Kōkaku Kidōtai, ami szabad fordításban valahogy úgy hangzana, hogy Gyors Reagálású Fegyveres Osztag. De ha csak simán a Ghost in the Shellnél maradunk, akkor megfigyelhetjük, hogy több magyar fordítás, filmcím is született, melyeket finoman boncolgatni szeretnék. Az egyik, a Szellem a kagylóban egyértelműen falsnak tűnhet, bár ha külső vázról beszélünk, akkor valójában nem is áll olyan messze a valóságtól. A kiborgok eredeti agyát, illetve maradék élő szövetét tényleg egy külső megerősített fém, illetve részben műanyag, polimer burok alkotja. Így ha az állat és védelme viszonyát nézzük, bármennyire is furán hangozhat, de nem áll messze a valóságtól ez a megközelítés sem. A másik, melyet az új film is átvett a Páncélba zárt szellem. Ez sem rossz fordítás, hiszen viszonylag érthetően hangzik, és talán vonzóbb, mint az előző verzió. A gond talán ott van, hogy a bezártság érzet, mint olyan, pont nincs jelen az animében. A Ghost in the Shell karakterei – így az első vonalat bemutatva – egyáltalán nem érzik magukat korlátozva kiborg testük által. Sőt, valójában sokkal szabadabbak, és ez a páncél, váz inkább csak eszköznek tekinthető. Bár kevésbé sérülékeny, mint az emberi test, még sincs igazán szükségük állandó burokra, bármelyik megteszi ideiglenesen. Erre majd az Ghost in the Shell: Arise kapcsán látunk példát, de ott ezt a témát szándékosan nem fogom megemlíteni. Az eredeti, japán címen kívül talán egy olyan fordítás volna teljesen hiteles, illetve ideillő, hogy „Tudat a burokban” (köszönet érte Labáth Viktornak), hiszen a valóságban ezt akarja kifejezni a Ghost in the Shell.
A ghost több szemszögből is megközelíthető. Hívhatjuk léleknek, de az túlságosan teológiai, vagy a régebben említett ösztön, megérzés is nagyjából leírja, hogy miről is van szó. A szellem túlságosan sokértelmű ide, bár nem teljesen fals. Talán a legjobban a tudat passzol ehhez a témakörhöz. A másik szó, a shell szintén több jelentéssel bír. Megkérdezgettem másokat, hogy mit értenének alatta, és mind a töltényhüvely, mind a robbanófej, mind az akna, mind a kagyló, mind a héj, burok ideologizálható a Ghost in the Shellre. Talán véletlen szóválasztás, talán ügyes szójáték, de valóban egy komplex jelentés tartalmat hordozó kifejezésről van szó az animében és a mangában is.
Értékelés: 8,5/10
Smaragd Sárkány
Ghost in the Shell: Stand Alone Complex
Ghost in the Shell: Stand Alone Complex 2nd GIG
Ghost in the Shell: Arise – Alternative Architecture
Be the first to comment on "Ghost in the Shell: Stand Alone Complex: Solid State Society (2006)"