Az utóbbi jópár évben az úgynevezett prank videok reneszánszukat élik. A mára üzletággá formálódó műfaj kínálatában találhatunk ötletes, egyedi és valóban szórakoztató darabokat, a rengeteg erőltetett, és nyilvánvalóan megrendezett alkotás mellett. A 2016-os Don’t hang up is ezt az erősen felkapott jelenséget veszi alapul cselekményéhez. 

Főhőseink kellően unszimpatikus fiatalok, akik idiótábbnál idiótább, viccesnek szánt telefonhívásokkal törnek be az online média szórakoztató berkeibe. Mindeközben persze élik a tinédzserek felhőtlen életét, nincsen ez másképp azzal a nappal sem, amely a film cselekményének kiindulópontját adja. Főszereplőink, Brady és Sam egy lazulással eltöltött délutánt és estét terveznek, azonban egy önmagára Mr. Lee-ként referáló titokzatos idegen – aki furcsa hívásokkal zaklatja a két srácot – ezt másként gondolja, és hamarosan felforgatja a fiatalok addigi idillinek mondható életét.

A Don’t Hang Up ismét azok közé a filmek közé tartozik, amelyek esetében egy aránylag jónak is mondható ötletet sikerült a silány rendezéssel és a tragikomikusan banális történettel lenullázni. A sztori annyi ponton kikezdhető, hogy az olyan apróságok felett, mint a két főszereplő karakterének értékelhetetlensége már át is siklik az ember. Brady és Sam olyan arcok, akik tíz perc után képesek elérni azt, hogy a néző tűkön ülve várja azt a pillanatot, amikor valamelyikük fejébe egy baltát állít az akkor még egyébként fel sem tűnő Mr. Lee.

Félreértés ne essék, a rendezőknek nem két kiválóan felépített antihős figuráját sikerült megalkotni, hanem egyszerűen olyan srácokét, akiket a való életben is többen akarnak állon verni egy rövid, de annál velősebb eszmecsere után. A logikai hibáktól hemzsegő cselekményszál nem segít a gyanútlan néző helyzetén, körülbelül egy óra elteltével jónéhány olyan pontot tudunk felsorolni, amik alapvetően lehetetlenné teszik az egyébként realisztikusnak szánt történetet. Mindeközben nem ússzuk meg a közhelyparádét sem, hiszen ez teszi teljessé az összképet.

Mindent összevetve a Don’t Hang Up az a film, amelytől a néző vélhetően nem vár sokat akkor, amikor elkezdi megnézni, ám még annál is kevesebbet kap érte cserébe. Az utolsó néhány perc, és ezzel a befejezés is némiképp elüt az alapvetően silány színvonaltól, de ez édeskevés ahhoz, hogy kárpótoljon bennünket.

Értékelés: 3,5/10

(Absvrd)