Ausztrália igen komoly lemaradásban van a horrorfilmek kapcsán, hiszen a ’70-es évek előtt szinte nem is létezett ez a műfaj a kontinensen, köszönhetően az 1948-68 közötti tiltásnak. Mára azonban mindez gyökeresen megváltozott és Ausztrália, kihasználva a tengernyi lehetőséget, igazi horror-nagyhatalommá vált.

Már az ezredforduló előtt is akadtak olyan klasszikusok, mint a Picnic at Hanging Rock, a Razorback, a Long Weekend vagy a The Plumber, ám a fordulópontot meglepő módon egy olyan film jelentette, amelynek első része még csak fel sem került a toplistára.

A 2005-ös, igaz történeten alapuló Wolf Creek ugyanis óriási sikereket könyvelhetett el világszerte és bár hivatalosan ausztrálnak számít például a 2004-es Fűrész is, a horrorcunamit mégis a Wolf Creek sikere indította be.

Ausztrália szenzációsan használta ki adottságait és a legtöbb esetben még csak óriási találékonyságra sem volt szükségük, hiszen ha csak körülnéztek, számtalan témát találtak, amelyet filmvászonra lehet vinni. Kezdve a hely természeti adottságaitól, egészen az olyan igaz történeten alapuló horrorokig, mint a Snowtown, Ausztrália telis-tele van horrorisztikus elemekkel.

Egyelőre a legnagyobb probléma az anyagiakkal van, a sok független filmes ugyanis nehezen tudja előteremteni a büdzsét a filmekre. Ennek köszönhetően egyelőre nem örvend hatalmas népszerűségnek a műfaj az országban, hiába visznek filmvászonra viszonylag realisztikusabb, emberközelibb darabokat. Remek példa erre a Babadook című horror is, amely csal az első három nap nagyobb bevételt termelt az Egyesült Királyságban, mint Ausztráliában összesen.

Ám Ausztrália tagadhatatlanul elindult a csodálatos úton, nem is véletlen, hogy a Wolf Creek fordulópontja utánról származik listánk egy kivételével minden filmje. Fogadjátok tehát szeretettel a legjobb tíz ausztrál horrort, amely egytől egyig parádés kikapcsolódást ígér.

10: Wyrmwood: Road of the Dead (2014) – IMDB, Előzetes, Cinegore-kritika

Kitűnő kis zombis road-movie, amelyet nézve joggal jutnak eszünkbe például a Mad Max képsorai. Formabontó a stílusában, hiszen itt nem csak a harapás, hanem a levegő is fertőz. A hangulatos kis zombihentelést egy csipet fekete humor teszi még élvezetesebbé.

9: Dying Breed (2008) – IMDB, Előzetes

Habár a Fűrészt (szándékosan) lehagytuk erről a listáról, hogy mindenképpen olyan filmekről írhassunk, amelyek újak lehetnek olvasóink számára, Leigh Wannel így is helyet követelt magának a top 10-ben. A 18. században elítélt ír kannibál, Alexander Pierce “Pieman” van “főszerepben”, így talán ne is lepődjünk meg, ha néhány szereplő elfogyasztásra kerül. A fogadtatás és a kritika gyenge volt, de én bátran ajánlom a megtekintését.

8: Wolf Creek 2 (2013) – IMDB, Előzetes

Hihetetlenül méltatlan a nyolcadik helye, mert baromi jó film. De nincs mit tenni, ha ennyi remekmű helyet követelt magának. Már az első rész is tartogatott véres élvezeteket Mick Taylor barátunktól, de a második epizód még rátett egy lapáttal. Kitűnő zenei aláfestések, néhány elütött kenguru, minden idők talán “legszerethetőbb” sorozatgyilkosa és kész is van a folytatás, amely messze felülmúlja az első részt is. És még csak most következik a harmadik epizód!

7: The Babadook (2014) – IMDB, Előzetes, Cinegore-kritika

Rendkívül sötét, borongós mű, de ez nem szokatlan Ausztráliától. Merőben újszerű megvalósítást alkalmaz, amely egyértelműen a Babadook legerősebb pontja. Ritkán mondjuk azt egy filmre, hogy okos, de a Babadook az. Hatásos, remek zenei aláfestéssel fűszerezett és nagyon elgondolkodtató.

6: Triangle (2009) – IMDB, Előzetes, Cinegore-kritika

Egyértelműen kétszer nézős film a Triangle, mert elsőre mindent tökéletesen megérteni és átlátni komoly munka. Habár nincs köze a Bermuda-háromszöghöz, a misztikuma páratlan, így a befejezésre ott ül a néző a székben és tágra nyílt pupillákkal bámulja a stáblistát.

5: The Snowtown Murders (2011) – IMDB, Előzetes

Utoljára a Megan is Missingnél éreztem olyat, hogy basszus, ez a film a jó értelemben kínoz. Megnézed, de nem akarod elfogadni a létét, hatással van rád, fáj neked, rosszul érzed magad tőle, de mindebből tudod, hogy a film jó. A megtörtént eseményeken alapuló kétórás ausztrál horror-thriller egy család életéről szól, amelyet beborít a kilátástalanság. A bántalmazott gyerekek életébe végül egy kemény, karizmatikus férfi érkezik, aki küldetésének tekinti, hogy a helyi pedofilokat példásan megbüntesse. James, a 16 éves fiú a nevelőapa hatása kerül és bár menekülne a végzetétől, túlságosan gyenge megváltoztatni a saját sorsát. A mű inkább a körülményeket, az előtörténeteket vesézi ki, mintsem a gyilkosságokat, ám így is nagyon-nagyon kemény és sokkoló film volt.

4: Ghost Ship (Szellemhajó)(2002) – IMDB, Előzetes, Cinegore-kritika

Nem csak azért meglepő, mert szerintem kevesen tudtak róla, hogy ez ausztrál, de az egyetlen 2005 előtti darab is. Ki ne emlékezne Gabriel Byrne horrorisztikus tekinteteire vagy a Vészhelyzetből ismert Julianna Marguiles küzdelmére az életbenmaradásért? De talán elég, ha csak azt a bizonyos drótköteles jelenetet említem. A Szellemhajó egy egészen parádés kis kísértetfilm, amely szintén nem teljesen alaptalan. Itt tudtok bővebben olvasni a Mary Celeste legendájáról.

3: The Loved Ones (2009) – IMDB, Előzetes, Cinegore-kritika

Egy apuka bármit megtenne, hogy boldoggá tegye kislányát, még akár elrabolná a lánya szerelmét is, hogy ilyen-olyan kínzásokkal jobb belátásra bírja a lovagot. A The Loved Ones egy nem túl hosszú, ám annál szórakoztatóbb torture movie, aminél tényleg nem a háttér és a történet az érdekes, hanem a kínzások és a baromira beteg szereplők.

2: The Tunnel (2011) – IMDB, Előzetes, Cinegore-kritika

Pontosan tudtam, hogy kisebb csodára lesz szükség az élen álló duó megverésére, nálam mindkettő a klasszikus 10/10-es kategória – a Tunnel kritikáját jegyző Miskei kollégának kevésbé tetszett azonban. A Sydney alatt játszódó found footage-horrorban emberszerű lények rosszalkodnak, egy kamerás stáb pedig mindezt szalagra veszi, hogy mi aztán remekül szórakozhassunk a tévénk előtt. Nem tartalmaz nagy talányokat, pontosan tudjuk, hogy mire megy ki a játék és azt is, hogy ki éli túl, ettől függetlenül baromi hatásos, rendkívül rémisztő és parádésan megcsinált film. Nem kell ennél több egy kézikamerás horrortól.

1: Lake Mungo (2008) – IMDB, Előzetes, Cinegore-kritika

Semmi CGI-szörny, sem jump scare-ek, nincsenek sztárszínészek vagy olcsó effektek. Aprópénz és parádés ötlet – ez tette az Ideglelést minden idők egyik legjobb horrorává és ez tette a Lake Mungót is 10/10-es, tökéletes művé. Egy 16 éves lány eltűnése, majd halála van a középpontban, amely egy különleges, paranormális eseménysorozatot indít el. A mindössze 80 perces játékidő főleg Alice életére koncentrál, amely egész egyszerűen tökéletes. Nyugtalanító, remekül illusztrált és végig megvan az a borzalmas atmoszféra, amely szükségeltetik. Nem klasszikusan kézikamerás, sokkal inkább áldokumentarista. A kritikusok az egekig magasztalták, ám még mindig azok közé a filmek közé tartozik, amelyet hazánkban alig-alig ismernek.

+1: Waterborne (2014) – IMDB, Cinegore-kritika

Nem szívesen hagytam volna ki ezt a zombikengurus kisfilmet, mert nagyon kreatív dolog, hogy még ebből az aranyos állatból is sikerült zombit csinálni 😀 Nézzétek hát végig és szörnyülködjetek! Vajon Mickey már előre tudta a Wolf Creek 2-ben, hogy minél többet üt el, annál jobb lesz az emberiségnek?