Van, aki szereti a bohócokat, és van, aki retteg tőlük, egyesek pedig nem találják őket szórakoztatónak. Engem már gyermekként is untattak ezek a lények, akik megpróbálták megnevettetni a közönséget. Sosem vonzott a cirkusz, és az efféle mókázás. Sokkal inkább tudtam elképzelni, hogy horrorfilm főszereplői lesznek a vidámság mesterei. A Stitches című ír alkotás nélkülöz minden drámaiságot, egy kellemesen mulatságos borzongást idéz elénk.

A kuloulrofóbia egyáltalán nem ritkaság az iszonyok között. Tom (Tommy Knight) nem fél tőlük, de nem is igazán élvezi azt a bulit, amit anyukája szervezett neki. Immáron tíz éves lett és a születésnapi partira meglepetés bohócot szereztek neki, hogy megkacagtassa a gyermekeket. Azonban Stitches (Ross Noble) eléggé elkúrt, béna ebben a műfajban. Már a nyitójelenetben is lerí róla, hogy igazi iszákos, megkeseredett férfiról van szó, aki egyik napról a másikra él és csak az élvezeteket hajszolja. De a hivatása azért szent dolog számára, így megkésve, szutykosan és trágárul káromkodva beesik a mulatságra, mely belépője közben majdnem el is gázolja a gyerekeket.

Azt már régóta tudjuk, hogy a fiatalok nem éppen türelmesek, hanem szókimondóak, könnyen unatkoznak, és csoportosan kimondottan gonoszak tudnak lenni, hiszen semmilyen érzékük nincs azzal kapcsolatban, hogy minden cselekedetüknek bizony következményei lesznek. Ezt jogilag beszámíthatatlanságnak hívják, ezért nem vonhatóak felelősségre az ilyen korú csemeték. Természetesen Stitches elég magasra dobja fel a labdát a fent felvázolt belépőjével, valamint azzal, hogy mindent elfuserál és káromkodik, mint a kocsis. Így nem hogy szánalmat, vagy tiszteletet nem sikerül kivívnia, de inkább gúnyolódás és kegyetlen tréfák célpontjává válik. Mivel a gyerekek képtelen felmérni a poénkodásuk esetleges súlyosságát, így szegény bohócunk csúfos véget ér a parti alatt. Nyilván egy ilyen halál látványa – bármily vicces is legyen – alaposan megviseli a fiatalok lelki világát, így például Tom innentől nem igazán fogja szívlelni a Stitches-féle mókaságot.

A fiú viszont reménytelenül szerelmes Kate-be (Gemma-Leah Devereux – The Tudors, Dartmoor Killing), aki nem túl messze lakik tőlük, így kis csillagász távcsövével esténként meglesheti a kerti faház rejtekéből. Azonban a temetés estéjén Tom kíváncsisága győz és ellátogat a sírkertbe, ahol furcsa rituálét pillant meg a bohóc-kripta belsejében. Állítólag egy el nem végzett feladat bárkit visszatarthat attól, hogy elhagyja a földi világot, hát még egy be nem fejezett szórakoztatás a gyerekzsúron. Így hat évvel később olyan események veszik kezdetüket, melyek az ártatlan tréfa megtorlására irányulhatnak.

A film meglepően jól sikerült és kellemesen izgalmas, ugyanakkor nem lendül át egy olyan ponton, hogy elhülyéskedje önmagát. Természetesen nem arról van szó, hogy komolyan kellene vennünk a cselekményt, inkább arról, hogy nagyon ügyesen balanszíroz a vígjáték és a horror határmezsgyéjén. Nem egy Freddy Krueger karakterről van szó azért, nem értsetek félre, de a Stitches igazán frappáns, kreatív, és ezzel párhuzamosan kiszámítható kimenetelű tréfákat tartogat a bosszúhadjárata során. Amiatt, hogy nem esik át a ló egyik oldalára sem, hátborzongatóak lesznek a jelenetek, de szájunk sarka vigyorra is görbül, mert tényleg poénos minden szituáció. Nagyon ügyesen van felépítve, ahogy a bohóc lassan, észrevétlenül körözve keríti be a társaságot, hogy revansot vegyen a múlton, és persze élete legjobb alakítását hozza a születésnapi bulin.

Conor McMahon (From the Dark, Zombie Bashers) rendezése nem csak aranyos és szórakoztató, hanem sikerült olyan szereplőket összeválogatnia, akik egészen jó alakítást tudnak nyújtani. A horror klisék helyett a karakterek egyáltalán nem lesznek nevetségesek, ügyesen össze lettek keverve a tulajdonságok, hogy élvezni tudjuk a filmet, és ne csak asszociálgassunk másik alkotásokra. Persze azért nem teljesen egyedi, az alapötlet egyértelműen a Masters of Horror sorozat We All Scream for Ice Cream című epizódjának kifejtése, kicsit más aspektusból. Szerencsére egyáltalán nem nyúlásról, vagy másolatról van szó, a két történetnek csak az alapja egyezik meg.

Mindenképpen ajánlom azoknak, akik nem csak könnyed szórakozásra vágynak a horrorfilm nézése mellett, hanem azért igazi borzongásra is számítanak. Nem otrombák a poénok, hanem kimondottan kreatívak. Érdemes megnézni.

Értékelés: 7,5/10

Smaragd Sárkány