Ha igazi horrort szeretnénk látni, akkor sajnos a valós életből a legegyszerűbb merítenünk. Hiszen a mindennapok tartogathatják a leghátborzongatóbb eseményeket, olyan szituációkban, amire nem is igazán gondolnánk. Persze a másik oldalon vannak azok, melyektől legtöbben igazán irtózunk, ezek pedig a háborúk. Az Under the Shadow angol-katari-jordániai-iráni koprodukció, mely önmagában is elég érdekesnek tűnt, hogy felkeltse a kíváncsiságomat.

Teheránban járunk, az 1980-as évek elején, ahol az iráni forradalom után a béke helyett heves összecsapások zajlanak Irakkal. Shideh a felkelések idején sajnos politikai aktivista volt, így a konzervatív országban élve esélye sincs arra, hogy befejezhesse tanulmányait és orvossá válhasson. Férje, Iraj viszont lediplomázott és már praktizál, így megvan a napi betevőjük. Dorsa lányuk lassan iskoláskorú lesz, ezért gondolta úgy az asszony, hogy visszatér az egyetemre, de elég kategorikusan elutasították, így kissé magába roskad.

Amikor Iraj megkapja a behívót, hogy a legveszélyesebb zónába kell bevonulnia, hogy ellássa a sebesülteket, felesége mégis úgy dönt, hogy marad a lakásban és nem költözik vidéki rokonaikhoz, a férfi családjához. Önálló, felvilágosult nőnek tartja magát, ami ebben az országban nem feltétlenül jelent előnyt, sőt sokak rosszalló pillantásait is kivívhatja. Férjének nincs sok ideje rá, hogy erről lebeszélje, így anya és lánya kettesben próbálják túlélni a háború borzalmait.

A nappalok viszonylagos nyugalomban telnek el, attól eltekintve, hogy alsó szomszédjukhoz egy árván maradt gyermek érkezik, aki babonás históriákkal ijesztgeti Dorsát. Egyetlen gond van a lány állításával, miszerint a srác mesélt neki ilyesmiket, ugyanis a fiú a szülei halála óta teljesen néma. Az éjszakák azonban másról tanúskodnak, hamarosan megmagyarázhatatlan események veszik kezdetüket, amelyet súlyosbít az is, hogy rakétatámadás éri az épületet. A lakóközösség menekülni kényszerül, Shideh és Dorsa éjjelei pedig egyre ijesztőbbek lesznek. A lány pedig hiába próbálja győzködni az anyját, hogy a megrepedt plafon egyféle átjáró valamiféle gonosz szellemek számára az ő világukba.

Nyilvánvaló, hogy a háború borzalmai bizonyos esetekben beindítják az emberek fantáziáját, és vagy illúzióba próbálják ringatni magukat, hogy megőrizzék elméjük épségét, vagy minden sarokban veszélyt és fenyegetést fognak látni. Egy gyermek pedig könnyedén kreál magának egy olyan valóságot, amely magyarázatot ad a szörnyű eseményekre. Az arab hiedelmek közt vannak ugyebár a dzsinnek, a gonosz lelkek, akik megpróbálnak ártani a hithű, valamint a vallásnak ellentmondó embereknek. Ők minden rossz forrása, így a háború is felróható nekik. Az egyetlen furcsaság csupán, hogy (kis csúsztatással) egyedül Shideh és Dorsa esik áldozatul a gonosz szellemek kísértésének. Így nem csoda, hogy az asszony nem hisz ebben az egész babonaságban, és inkább azon igyekszik, hogy kitartsanak gyermekével, amíg elül a veszély.

Tehát az Under the Shadow tekinthető egyfajta szimbolikus küzdelemnek is a háborúval szemben, amelyben nem csak túlélni kell, de a családi kapcsolatokra is érdemes hangsúlyt fektetni. Persze minden elme másképpen próbál megbirkózni ezzel, és ez szépen le is jön a különböző karakterek reakcióiból, ahogy sorra elhagyják az épületet. Valahol mégis Shideh lesz az, aki bár az ősi hiedelmeket, a vallást és a hagyományokat már nem ápolja, ennek ellenére ragaszkodik a családi tűzhelyhez, az otthonhoz, még ilyen veszélyes időben is. Nyilván nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy elsősorban ő lesz a dzsinnek célpontja, és ennek legvalószínűbb oka az lehet, amit az előbb írtam. Ezt az elméletet támasztja alá a szellemek alakja is, ahogyan megjelennek előtte, és megpróbálják magukkal vinni, elnyelni mindkettőjüket.

A horrorfilm Babak Anvari első egész estés rendezése, és bevallom elég erősre sikeredett. A háborús övezet mindennapos nyomasztó hangulatára gyönyörűen ráépítette ezt a hátborzongató rémtörténetet. A színészek is nagyon összeszedettek, így a feszültség fokozatosan növekszik a képsorokat szemlélve. Mivel az Under the Shadow ötvözi a horror műfaj többféle elemét, így nem laposodik el a történet, és nem tudjuk, hogy mire számítsunk a következő pillanatban, illetve milyen végjátékra készül az alkotógárda. Sikerült összhangba hoznia a látványvilág, a zene, a hanghatások és a cselekmény minden pontját, így egy igazán zseniális mű születhetett belőle.

Nem tudom, hogy eddig az Under the Shadow miért nem talált meg, de horror rajongóknak csak ajánlani tudom. Remélhetőleg a rendezőnek lesznek még újabb bevállalásai, hiszen ilyesmit bármikor szívesen megtekintek.

Értékelés: 8/10

Smaragd Sárkány