Természetesen nem maradhatnak ki a szórásból az angolok sem, hiszen nélkülük nem is lehetne igazi világ körüli sétáról beszélni a horrorfilmek terén. Az LD 50-re pont azért esett a választásom, mert egyszerre foglalkozik kicsit sci-fi témával, de inkább hátborzongató hangulata emeli ki a többi mű közül. Nem is beszélve arról, hogy egy igazán különleges színész is megvillantja benne zsenialitását.

Az LD 50 egy angol aktivista csoport, akik annak szentelik szabadidejüket, hogy felszabadítsák a bezárt állatkákat, amelyeteken kísérleteket végeznek a különböző cégek. Egy ilyen vállalathoz törnek be éppen, amikor egyik társuk, Gary (Ross McCall) csapdába esik, és kénytelen otthagyni őt. A csapat ezután kicsit visszahúzódik az ilyen akcióktól, a fiút pedig lecsukják. Azonban hírt kapnak felőle, miszerint bajban van, segítsenek rajta, szabadítsák ki, ugyanis nagyon érdekes dologra bukkant. Egyik társuk időnként meglátogatta a börtönben, és azt állítja, hogy Gary valamilyen kísérletre jelentkezett, hogy enyhítsék a büntetését és hamarabb szabadulhasson. Így újra összehívják a csoportot, és az ex-tengerészgyalogos Spook-kal (Stephen Lord – Shameless, Londoni rémtörténetek) kiegészülve elindulnak, hogy a kiszabadítsák a srácot, és végére járjanak az illegális kutatásoknak, amelyek egy rég bezárt laboratórium falai között zajlanak. Arra azonban egyikőjük sem számít, hogy mit fognak a helyszínen találni.

A film témája alapvetően elgondolkodtató, bár elsősorban nem az állatkísérleteket veszi górcső alá, hanem a hangsúly inkább az illegalitáson van. Ennek oka az is lehet, hogy így több nézőt érinthet meg az LD 50 hangulata. Teljesen klasszikus elemeket használ a rendező, Simon De Selva, hiszen az előtörténet, a felvezetés, majd a cselekmény végső kibontakozása elég klisés helyen valósul meg. Ettől eltekintve viszont elég jól működik, bár a színészek közül csupán Tom Hardy (A visszatérő, Mad Max: A harag útja, A 44. gyermek) nyújt kiemelkedő alakítást. Azt azért nem mondanám, hogy elviszi a hátán a filmet, mert ahhoz túl kevés szerep jut neki, de a játékára már ekkor érdemes volt felfigyelni. Persze van még benne híresség, hiszen az egyik női karaktert az ex-Spice Girls-ös Melanie Brown (Mel B) alakítja, de eléggé felejthető módon. Ami talán még kiemelhető ebből a műből, az a fordulatok sokasága, hiszen a laboratóriumi patkányok folyamatosan meglepik egymást a felfedezés folyamán. Emiatt túlságosan nem is mennék bele az alkotás csattanóinak elemzésébe.

Ha egy izgalmas, átlagnál kicsivel jobb horrorra vágytok, amely a kliséket egészen ügyesen alkalmazza, és nem válik unalmassá, akkor bátran merem nektek ajánlani a Lethal Doset. Azzal a kitétellel, hogy nem egy erős drámai darabról van szó, nem fog fröcskölni a vér, és nem kell túl mély mondanivalót sem vadászni benne. Élvezni lehet, tegyétek hát azt.

Értékelés: 6,5/10

Smaragd Sárkány