Tobe Hooper olyan zseniális filmeket rendezett, mint a Texasi láncfűrészes mészárlás, a Toolbox Murders vagy a Lifeforce. Hogy milyen apropóból veszem elő az ő munkásságát, az elsőre talán idegennek tűnhet, de ha anno olvastátok híradásunkat, akkor beszámoltunk róla, hogy legutóbb egy arab horrorfilmet is készített. A Djinn az Egyesült Arab Emírségek egyik remekműve is lehetne ez alapján. Azonban már korábban lelőttük a poén azon részét, hogy ez bizony nem sikerült.

Khalid és felesége, Salama New Yorkban élnek, azonban egy szörnyű esemény utóhatásaként úgy döntenek, hogy hazatérnek gyökereikhez az Egyesült Arab Emírségekbe. Igazából nem közösen jutnak erre az elhatározásra, valójában a férfi kap egy nagyon jó álláslehetőséget, a nő pszichológusa pedig hirtelen megváltoztatja eddigi véleményét és a környezetváltozás irányába tereli a párt. Nem tudni, hogy ez megfelelő terápia lesz-e számukra, hiszen elvesztették egyetlen gyermeküket, ráadásul visszatérnek egy olyan világba, amelyet már nagyon régen maguk mögött hagytak. Visszatérésüket örömmel ünneplik meg a lány szülei, bár nem egészen értik, hogy miért egy isten háta mögötti kis faluban kell letelepedniük, ami ráadásul a hitük szerint valaha dzsinnek lakta helység volt.

Bár első látásra a pompás luxushotel kimondottan csábítónak tűnik, beköltözve furcsa látomások kezdik kísérteni Salamat elhunyt gyermekéről. A nagyon lassú felvezetés után nem csak hogy felpörögnek az események, de valódi káosz alakul ki a szálloda szobájában. A legenda szerint a dzsinn faluban egykor egy nő terhes lett és megszülte az egyik gonosz szellem gyermekét, azonban elcsalták tőle ezt az örömet és az ismeretlen nemű kisdedet külföldre szöktették, hogy sose találhassa meg. Állítólag azóta ezen a vidéken bolyong a rém, és utóda után kutat. Kérdés, hogy a férfi vagy a nő az ő leszármazottja, és mi köze van a halott bébinek ehhez az egészhez. A rejtély majdnem izgalmas, de csak majdnem.

Nem volna sok probléma ezzel a művel, ha a színészek tudnának játszani, de sajnos Razane Jammal leginkább egy hisztis picsát testesít meg, aki élete első szerepére készül, mert eddig csak a Mónika Show jutott neki osztályrészül. Cserébe Aiysha Hart megpróbál igazi gonosz boszorka lenni a Grimm mesékből, de inkább lesz egy zs kategóriájú rosszmájú csábító karakter. Khalid Laith lehetne a gyöngyszem ebben a gépezetben, de még a portás is hitelesebb alakítást nyújt nála. Most arról nem is szeretnék külön megemlékezni, hogy a csattanót már egy órával a vége előtt kitalálhatjuk, pedig 80 perces a filmünk.

Ennek ellenére még mindig lehetne hátborzongató a Djinn, misztikus, kísérteties, jump-scare fanok akár szerethetnék is, de nem nagyon megy, mert a legelején nem történik semmi, unatkozunk, utána meg azonos sémák ismétlődnek, amelyre talán inni lehetne, de az sem éri meg. Így a filmet egy kellemesen közepesre sikeredett randi után ajánlom azoknak, akik inkább szexelni szeretnének közben, mintsem odafigyelni a történésekre, vagy mély mondanivalóra vágynának egymás karjaiba simulva. Mondanom sem kell, hogy ebből többet is kihozhatott volna BÁRKI.

Értékelés: 3/10

Smaragd Sárkány