Kínai horrorfilmet szerintem még nem láttam, ezért érdeklődve vettem elő ezt a példányt, hiszen kíváncsi voltam, mit tudnak abban az országban. Más stílusú alkotásokkal már volt dolgom, a drámáik nagyon erősek, illetve a vígjátékaik is könnyedek, és nem túlerőltetettek. A Phantom of the Theatre című filmre így elvárásokkal teli tekintettem.

Valamikor az 1930-as években egy artista társulat érkezett a kínai városkába, hogy a helyi színházban fellépve mutassák be produkciójukat. Azonban az előadás után szörnyű baleset történt, azóta az épület bezárta kapuit, mert állítólag szellemek lakják.

Gu Weibang egy fiatal és tehetséges rendező, Meng SiFant szemelte ki filmjének női főszerepére. Mivel Kínában a filmgyártás már ünnepelt tevékenység, így producerre elég könnyen talál, bár a férfi egy feltételt szab, hogy pártfogoltja őt, egy nem sokkal idősebb nő, egy régi sztár a következő munkájában kiemelt pozíciót kell kapjon. Az ifjú Weibang pont az elhagyatott színházépületet szemeli ki a forgatás helyszíneként, és az sem tántorítja vissza, hogy nem csak a ház bevétele előtt, de a felvételek közben is szörnyű, megmagyarázhatatlan halálok történnek. Elsőként egy, a helyszínen menedéket kereső tolvaj ég porrá, majd az egyik színész és a producer is hasonló végzetben részesülnek.

Azonban a rendező és a színésznő is kitartanak, így egy kisebb stábbal állnak neki, hogy leforgassák a teljes filmet. Annak ellenére is, hogy Gu Mingshan, a fiú apja nem sok reményt fűz a projekthez. Hogy elkészül-e a misztikus dráma, amelyet Gu Weibang rendezni próbál, vagy csődbe, illetve vérbe fullad-e a próbálkozás, az legyen a Phantom of the Theatre titka.

Nem meglepő, ha azt mondom, hogy ez valójában egy Phantom of the Opera feldolgozás, méghozzá igazán jól sikerült, misztikus hangulattal valósította meg Wai Man Yip az elképzelést. Bár igazán horrornak nem tudnám nevezni, de az atmoszférája és a történet átirat igazán frappáns és élvezhető. A szereplők nagyon körültekintően lettek kiválogatva, hogy ne legyen művi a játékuk, hanem bele tudjuk képzelni magunkat az adott kor szellemiségébe. A képek átcsábítanak bennünket egy képzeletbeli Kínába, ahol talán meg is történhetett volna ez az eset. Hiszen minden egyes eleme könnyen elképzelhető, csupán egy-két apróság lesz a mai tudomány által megmagyarázhatatlan.

Azon túl, hogy eltalálták a hangulatot, mely az ilyen típusú horrorokhoz illik, nem szabad megfeledkeznem arról sem, hogy a misztérium kialakítása is nagyon frappáns, hiszen nem könnyű rájönni arra, hogy miként valósulhatnak meg a gyilkosságok. Ott van a levegőben, hogy lehet természetfeletti is az elkövető, így nem hanyagolható el az a választási lehetőség sem, hogy a rendező emellett dönthetett. Ezen túl az artisták játéka könnyed és látványos, még olyanok is élvezhetik, akik nem rajonganak az ilyesmiért. A mellékszálak pedig elsőre egyszerűnek tűnhetnek, de csak a végére értjük meg, hogy bizonyos jeleneteket miért mutatnak egyáltalán, hiszen elsőre csupán színező elemnek tűnhetnek.

Úgy érzem, hogy nem csalódtam a választásomban, bár tényleg nem egy túl rémisztő filmre bukkantam, inkább egy misztikus drámára, mely pár horror elemet kölcsönöz, hogy megfelelő hatást érhessen el. Így azoknak ajánlom, akik ilyesmire vágynak, nem pedig a vérben tocsogó történetekre.

Értékelés: 8/10

Smaragd Sárkány