Előrebocsátom, hogy ez az egyik legjobb anime, amelyet valaha láttam, és csupán egyetlen hatalmas gond van vele, amely nagyon sok sorozattal előfordult már. Ugyanis, sajnálatos módon itt is csak 4 rész készült el a 10 kötetes manga animált változatából. gyakorlatilag ez a legnagyobb hibája, de ettől eltekintve valóban az egyik legfantasztikusabb horror témájú alkotás, amely valaha született.

A történetek San Franciscoban játszódnak, ahol egy csodálatos és híres állatkereskedés nyugszik Chinatown szívében. A boltocska titokzatos különlegességeket forgalmaz, és bárki képes meglelni azt, amire igazán vágyik a szíve. Azonban a legritkább állatokhoz egyszerűnek tűnő, mégis érthetetlen szabályrendszer tartozik, melynek egyik legfontosabb pontja, hogy aki a szerződést aláírja, az elismeri, hogy a kitételek megszegése esetén az eladó nem tehető felelőssé a történtekért. Valljuk be őszintén, hogy ez egy eléggé furcsa kijelentés, hiszen milyen szörnyűség… – jah várjatok! Valószínűleg mindenki látta már a Szörnyecskék (Gremlins) című filmet, és így már akár validnak is tekinthető ez az elővigyázatosság. Nem kell megijedni, nem ilyen kliséről van szó, sőt, semmilyen kapcsolat nem áll fenn a két film között. Csupán megmagyarázok egy érdekességet azzal, hogy asszociálok egy gyerekmesére. Szóval valamilyen faramuci módon talán értelmet nyernek a szabályok, hiszen Amerikában bármilyen hülyeségért beperelhető bárki, nem kell sok kritikai érzék, hogy erre a következtetésre eljussunk. No, de mégis, ki látott olyat, hogy egy állatkereskedésben ilyesmihez kössék az eladást, ki az, aki egyáltalán vásárolna bármit is ilyen helyen…? A kulcsot pedig már elhajigáltam, hogy kiüsse a szemünket. Ugyanis a tulajdonos, D gróf bárki számára tud olyasmit kínálni, amire vágyik, vagy amit a szíve titokban óhajt. Ezt értsük szó szerint: aki oda betér, pontosan azt lelheti meg, amire szüksége van.

Hol a probléma ezzel képpel? – kérdezhetnétek. Átverés nincs, csupán annyi, hogy valóban érdemes betartani az előírásokat. Hasonló okok miatt, mint a Szörnyecskékben, ugyanis általában valami nagyon rossz történik, ha valaki elhanyagolja, vagy szándékosan megfeledkezik a szabályokról. Részben erről is szól a sorozat, de azért ez csak egy kicsiny szeletkéje a mondanivalójának. Minden egyes sztori frappáns mondanivalót takar, melyekről nehéz volna úgy beszámolni, hogy ne spoilerezzem el a végüket, ezért ebbe a témába nem fogok túl mélyen belemenni, legalábbis nem olyan részletességgel, ahogyan megszokhattátok tőlem.

A négy történet két közös szereplője a már fent megemlített D gróf, akiről leginkább annyi információt tudunk meg, hogy teljes körűen kiszolgálja vevőkörét és édesszájú. A másik pedig Leon Orcot, egy gyilkossági ügyekkel foglalkozó detektív. Lévén jeleztem, hogy horror animéről van szó, így érthető, hogyan kapcsolódik az ő személye ezekhez az esetekhez. Rugaszkodjunk el kissé attól, hogy egymással nem összefüggő epizódokról van szó, és ugorjunk az alaptémához, valamint a felvetésekhez, melyek megfogalmazódnak a történetek során. Lévén tényleg rövidke valósult meg a 10 kötetes mangából, így igyekszem másra koncentrálni, minthogy a cselekményt ecseteljem nektek.

Kezdjük talán ott, hogy az emberek vágyai néha túlmutatnak valódi szükségleteiken, így könnyű elveszni egy-egy fantáziában, amelyet szeretnénk, hogy beteljesüljön. Nagyon sokan képtelenek feldolgozni azt, hogy valamihez nem juthatnak hozzá, mert megszokták, hogy pénzzel minden megvehető, vagy elvesznek egy álomvilágban és képtelenek szabadulni belőle, illetve nem tudnak elereszteni egy kedves hozzátartozót, akit elvesztettek. Nem is beszélve arról, hogy a bűntudat mennyire fel tudja őrölni az ember lelkét, pláne ha saját magunk is tápláljuk azt. Persze, ha csupán ennyiről volna szó, akkor nyilvánvalóan nem emeltem volna ki a Pet Shop of Horrorst a többi ilyen közül, hanem egy nyúlfarknyit emlékeztem volna csak meg róla. Amivel túlmutat egy átlagos animén, az a rendkívül izgalmas és részletes jellemábrázolás, a tapintható feszültségek felépítése, valamint a végkifejletek meghökkentő fordulatai. Hiszen az emberi képzelőerő, akarat és vágyak iránti ellenállhatatlan vonzalom olykor hatalmasabb, mint maga a valóság és észre sem veszi az agy, amit a szem érzékel, ha az eltér attól, amit a szív diktálna. Gondolom mindenkinek ismerős az idézet A kis hercegből, miszerint: „jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Kérdés ugyanakkor, hogy a szív, melyet elvakít saját fájdalma, vágya, bűntudata, képes-e tisztán befogadni a külvilágot, vagy elvész benne az ember, mint egy útvesztőben. Akárcsak a szerelemben, a rózsaszín köd elboríthatja elménket és csak annak kitisztulása után vagyunk képesek úgy látni a valóságot, ahogy az ténylegesen jelen van. Ezt persze bármilyen más érzelemre ráhúzhatjuk, mely elhomályosíthatja látásunkat, ítélőképességünket, így egy illúziót generálva agyunk számára.

Én legalábbis ezekből a szemszögekből néztem végig a négy epizódot és nem csak jól szórakoztam rajtuk, hanem tényleg az egyik legjobb animének tartom, ami valaha elkészült a műfajon belül. Matsuri Akino (Genju no Seiza, Pet Shop of Horrors: Tokyo, Night Exile) mangájából Toshio Hirata rendezte ezt a négy remekbe szabott részt. Én igazából a karakterdizájnját (Hisashi Abe – Berserk 2016, Devil May Cry, Gunslinger Girl, Last Order Final Fantasy VII) is nagyon szeretem, bár tisztában vagyok vele, hogy nagyon régi darabról van szó, mégis zseniálisan megalapozza az alaphangulatot Kazuhisa Yamaguchi zenei világával karöltve. A főcímdalt, illetve a záróakkordokat a LEGOLGEL (Devil Lady) játssza: Jikkou Ryoukou és Melody.

Bármelyik epizódot újra és újra meg tudnám nézni, nagyon szerethetőre sikerült a Pet Shop of Horrors, és reménykedek, hogy egy napon majd a többi történetet is adaptálják. Különleges, kellemesen borzongató, komor, dark és izgalmas hangulata van, így csak ajánlani tudom.

Értékelés: 10/10

Smaragd Sárkány