A 2016-os év vége igazán kellemes meglepetéssel szolgált az anime rajongók számára. Mikor idén megtekintettem a Hellsing: The Dawn OVA-it, nem tudtam hova tenni az utolsó jelenetet, de most végre minden értelmet nyert számomra. Az utolsó pár perc ugyanis a Drifters című sorozat beharangozója volt. Teljesen gyanútlanul kezdtem bele a nézésébe, de azonnal kiszúrtam, hogy a Hellsing Ultimate alkotói állnak a mű mögött. Pont karácsonyra fejeződött be az anime, így igyekeztem gyorsan kritikát is összedobni róla.

Toyohisa a Shimazu klán egyik kiváló harcosa, nem ismer esélytelen helyzetet, még akkor is elvégzi feladatát, ha ezzel halálos sebet is szerezhet közben. Csodával határos módon mégis túléli számtalan lándzsa döfését, és ahogy hazafelé kóvályog, a vérveszteségtől legyengülten, egy fura helyen találja magát, ahol egy íróasztalnál ülő pasas keresztülküldi egy ajtón. Azonban ezen átlépve egy igazán furcsa világban találja magát.

A túloldal ugyanis egy olyan valóság, vagy sík, ahol nem csak emberek laknak, hanem fantázialények is. Így főhősünkre elfek bukkannak, és felismerve, hogy nem közülük való (például nem értik a nyelvet, melyet beszél), elviszik őt a többi, máshonnan érkezett közé. Yoichi veszi át a férfi gondozását, egy elhagyott vártorony maradványai közt. Kiderül, hogy ők úgynevezett Drifterek, akik azon a bizonyos pasason keresztül jutottak ebbe a világba méghozzá nagyjából a halálukkal egy időben. Nobunaga hadvezérrel együtt mindhárman Japán egy-egy jelentősebb hadi érájából érkeztek ide, de hogy mi célból, azt csak később hozzák tudomásukra. Miután kiderül, hogy ezen a síkon az emberek küzdenek az egyéb fajokkal, valamint egy Black King által vezetett Ends névre hallgató csoporttal, akiknek legfőbb célja az emberiség, valamint a Drifterek kiirtása. A társaságot azonban elég kemény fából faragták, és gyorsan kezükbe veszik az irányítást. A legendás harcosok az elfek élére állva toboroznak sereget, hogy elsöpörjék a kegyetlen hódítókat.

Ennyire azért nem egyszerű a helyzet, csupán a fő történetszálat igyekeztem felvázolni, anélkül, hogy bármit is elspoilereznék. Ebben a fantáziavilágban több faj is képviselteti magát, és a klasszikus elemek is rendesen jelen vannak. Hiszen egykor az emberek indultak el, hogy leigázzák a hobbitokat, a törpéket és az elfeket, hogy szolgaként, farmerként, illetve bányászként hasznosítsák, valamint kihasználják őket. Látszólag ez a csoport áll a legerősebb oldalon, mert gyakorlatilag majdnem minden területet birtokolnak. Azonban létezik egy mágus társaság, az Octobrist Organization, akik varázsképességeket is birtokolnak, és inkább megfigyelnek, mintsem maguk is a csatákba avatkoznának. Persze ez csak részben igaz, hiszen valójában nekik köszönhető, hogy a földi valóság történelméből ilyen erős harcosok lassan egy csoportba rendeződnek, mert szükségük van rájuk, hogy megállítsák az Endeket.

Ami nagyon furcsa az egész sorozatban, hogy úgy tűnik, a szereplők nagy része ebbe a világba csúszott át, és ezzel megreformáltak, átalakítottak egy olyan síkot, ahol ilyen fantázia lények élnek. Olyannyira könnyedén sikerült őket irányítaniuk, hogy hamarosan fenekestül felforgatták az egész kontinenst. A hatalmi viszonyokat felrúgták, és az emberek jóval erősebbek lettek egy karizmatikus vezető által.

Igazából a másik oldalon, a Drifterekén is ugyanaz a faj áll, de Toyohisa lesz az a személy, aki össze tudja fogni őket és olyasmit tanít meg az elfeknek, mely valójában bennük rejtőzik, csak az elnyomás alatt nem tudott kibontakozni. A harc útja, a katonák büszkesége, tisztessége és becsülete lehet az, mely talán képes lesz megváltoztatni azt a világot, melybe csöppentek. Valahol ezért tisztelgésnek is érzem a sorozatot a japán elődök, legendák előtt, amellett, hogy iszonyatosan szórakoztató az egész cselekmény.

Ez eddig szép és jó, valamint kreatív is, hiszen minden eszközünk megvan egy remekbe szabott fantázia vígjátékhoz, amelyet néhol Hellsing-es gore elemekkel tarkítottak. Igazából az a szituáció áll fenn, hogy ez működik, pörögnek az események, egyre több szereplőt ismerünk meg, kibontakozik a háttérhatalom is, érződnek a klasszikus viszályok, vannak sárkányok, goblinok, sőt koboldok is, intrika, háború, illetve rengeteg történelmi híresség. Főszerelőnk, Toyohisa pedig képes lesz arra, hogy megmutassa az elfeknek, hogy igenis büszke népség módjára nem tűrhetik az elnyomást, és lázadjanak fel a birodalom ellen. Másik oldalon azért semmi sem ilyen egyszerű, mert ott is egyfajta furcsa összefogás zajlik a háttérben. Hogy pontosan ki kinek a bábja, parasztja ebben a sakkjátszmában, az csak a vége felé kezd kitisztulni, illetve a következő évad bizonyára több kérdésre fog válaszul szolgálni. Hogy arra vajon mennyit kell várni, az igencsak jogos kérdés, hiszen a manga csupán az 5. kötetnél tart, így valószínűsíthető, hogy vagy csúszni fog, vagy kitalálnak neki folytatást, mint a Hellsing sorozatánál tették. Az író tempóját ismerve inkább ez utóbbit látom elképzelhetőbbnek.

Kouta Hirano (Hellsing, Hellsing: The Dawn) mangájából a sorozatot Kenichi Suzuki rendezte. A karakterdizájn ezúttal is Ryoji Nakamorié, akárcsak a Hellsing Ultimate-ben. A zenéjét Hayato Matsuo (Hellsing Ultimate, Guyver: The Bioboosted Armor) és Yasushi Ishii (Hellsing TV-sorozat, Darker than Black: Gemini of the Meteor) szerezték, a kezdő taktusokat a Minutes Til Midnight adja elő – Gospel of the Throttle (Kyouhon REMIX ver.) – a stáblista alatt pedig Maon Kurosaki (Shakugan no Shana III, High School of the Dead) Vermillion című száma hallható. Készült egy OVA is, ami valójában az első két rész egyben, itt viszont Yasushi Ishii Rurou no Zakuroja zárja le a művet.

A Drifterst csak ajánlani tudom, főleg azoknak, akiknek bejött a Hellsing Ultimate stílusa. Én nagyon megszerettem anno, még a chibi karaktereit is, és a rengeteg poént, amivel egyébként Kouta, a manga írója is teledobálta a köteteket. Várjuk a folytatás, hiszen az utolsó rész úgy végződik, hogy a 13. rész fog következni 20XX.-ben.

Értékelés: 9,5/10

Smaragd Sárkány