Picit ugyan megkésve, de befutott az Ajin folytatása, amelyet már év eleje óta vártunk. Nagyon kíváncsi voltam rá, hogy hová fog vezetni a története, hiszen az egyik legígéretesebb sci-finek látszott idén. Mikor beharangozták, hogy karácsonyra elérhető lesz a teljes második évad, örömmel csaptam bele, hogy megtekintsem az egészet gyorsan, és beszámolhassak nektek a tapasztalataimról.

Valahogy úgy végződött az előző rész, hogy Satō elindított támadásának első hullámát, amivel gyakorlatilag felfedett mindent, amit előtte titokban próbáltak tartani az egyszerű halandó nép elől. Eközben Kei Nagai megpróbálta jobban megismerni saját IBM-jét, illetve úgy tűnt, igazi kezdő mesterré edzette magát. Fantasztikus szökési tervet eszelt ki, és úgy döntött, nem nézi tétlenül a terrorista ajinok tevékenységét, és megpróbálja megfékezni őket. Menekülése közben maga mellé vette Kō Nakanot is, a fiatal és igencsak tapasztalatlan fiút, akinek nem az esze lesz a legerősebb fegyvere.

A második évad pedig rengeteg újdonságot tartogat a számunkra, illetve váratlan fordulatokat, intrikákat, terveket, árulást, valamint leginkább izgalmakat. Satō látványos ámokfutása bebizonyította, hogy mennyit hazudtak a tudósok és a kormány az ajinok mibenlétéről és veszélyességéről. Ezután újabb videót posztol a netre, melyben felelőssé tesz 15 embert azért, hogy rajtuk kísérleteztek, és eltitkolták, hogy milyen információjuk van valójában, illetve ezek a tiltott kutatások profitot is termeltek a számukra. Követeli, hogy kerüljön nyilvánosságra minden és kapják meg méltó büntetésüket. Rövid határidőt ad a reagálásra, természetesen hozzáteszi azt is, hogy amennyiben nem teljesül a követelés, úgy maga fog végezni minden bűnössel. A reakció egyértelmű elzárkózás, így elindul Satō tervének második hulláma, és elkezdi levadászni és kivégezni a célpontokat. Hogy ki és hogyan segít neki ebben, és ennek milyen szerepe lesz később, arról a sorozatból győződhettek meg.

Ezt szemlélve Kei úgy dönt, hogy egyetlen lehetősége van, hogy megállítsák az őrült, halhatatlan terroristát, szövetkeznie kell leggyűlöltebb ellenségével, az Ajin Administrative Committee-vel. Ők próbálták az előző évadban sikeresen levadászni, hogy a tudósok kezére juttassák, majd bátran, tabuk és következmények nélkül kísérletezhessenek rajta, hiszen újra és újra fel tudott támadni. Nincs más választása, egy öngyilkos tervet eszel ki, mellyel meggyőzi ellenfeleit arról, hogy együtt biztosan legyőzhetik Satō különítményét. Ennek a kapcsolatnak köszönhetően még inkább kiismeri saját IBM-jét és ráébred, hogy valószínűleg jóval erősebb, mint az eddig ismert ajinok bármelyike, sőt, valószínűleg nem mindenki ugyanúgy működik. De nem csak ebben emelkedik ki társai közül, eszesebb is mindnél, mert megpróbálja úgy kijátszani a kártyákat, hogy csak (ő) profitálhasson belőle. Hogy ez önzés-e, vagy valami más miatt tesz így, az maradjon szintén az anime rejtélye.

Az egyetlen jogosnak látszó követelés, amit Satō szeretne, az az, hogy minden ajin állampolgárnak számítson, és ne érje őket negatív megkülönböztetés. Talán ez az, amivel mi is azonosulni tudunk, hiszen Kei már az első évadban is megfogalmazta, hogy egyáltalán nem érzi fairnek, hogy olyasmi miatt vadásznak rá, amiről nem tehet. Genetika, bőrszín, szemszín, nemzetiség, ezek mind olyasmik, melyek a születésünkkel járnak, mint egyféle ajándék. Sosem kértük őket, de mégis megkaptuk, és gyakran determinálják az egész hátralévő életünket. Ez pedig nem helyes. Nyilvánvalóan ez marad az anime első számú mondanivalója. Mellette persze ott van az, ami miatt Satō a bosszúhadjáratát folytatja. Ráadásul elég korán azt is közli Japánnal, hogy a második lépés után a harmadik hullám következik, mely akkor lép életbe, ha a követelései nem valósulnak meg: átveszi az irányítást az egész ország felett. Kicsit egy őrült fantazmagóriájának, megalomániájának tűnhet elsőre ez a kijelentés, de valljuk be, egy halhatatlan seregnek valóban volna esélye egy ilyen terv véghezviteléhez.

Amivel ez az évad sokkal többet elmond, az elsősorban az ajinok és az ügynökök, valamint az ajinok és az IBM-jük közti viszony, illetve bővebb betekintést nyerhetünk a lények igazi potenciáljába. Jóval akciódúsabb második sorozatot kaptunk, melyben néha úgy tűnik, megtorpanunk, máskor meg túlságosan elszaladunk bizonyos eseményekkel, de érezhető, hogy nem akarták elhúzni és a lényegesebb cselekményt emelik ki. Így nem unatkozunk, vérbeli sci-fi folytatást élhetünk át, jobban megismerjük a világot, a szereplők múltját, hátterét, félelmeit, mindemellett pedig megállíthatatlanul száguldunk abba az irányba, melyet már az első is kijelölt számunkra. Izgalmas belső konfliktusokra derül fény, a tökéletesen megkomponált tervek látszólag azt sugallják, itt csak Satōnak lehet esélye. Ahhoz, hogy legyőzzék, össze kell fogniuk, meg kell változniuk, meg kell bízniuk egymásban és fel kell nőjenek a feladathoz. Nem utolsó sorban pedig ideje improvizálniuk, mert rést egy hibátlan pajzson csak random módon tudnak ejteni.

Ami még kicsiny újdonság, hogy a legelső részben, illetve érintőlegesen láthattuk, hogy nem csak Japánban vannak ilyen lények, hanem például az amerikai kormány is érdeklődik irántuk. Nyilvánvalóan katonai célokból, hiszen mi sem egyszerűbb annál, ha tabuk nélkül kísérletezhetünk olyanokon, akik nem halhatnak meg. Nem utolsósorban kiváló ötlet volna egy olyan irányítható hadsereg bevezetése, amelyek elpusztíthatatlanok. Kérdés, nem meggondolatlan-e egy ilyen egység fenntartása, pláne, ha eszközként bánunk velük, és esetleg fellázadhatnak. Talán ebben áll leginkább Satō ereje, mert mindig egyszerű megmozgatni azokat, akiket kihasználnak, megvetnek, eldobhatónak és másnak bélyegeznek meg, miközben jóval hatalmasabbak a gazdájuknál. A félelem kitűnő irányító és zabolázó fegyver lehet, de a Psycho-Pass-ból már tudjuk, hogy mi történik, ha valaki fellázad és elszabadul. Az Ajin pedig megmutatja nekünk, mi történik, ha elvész a kontroll lehetősége.

Az alkotógárda némileg változott csak, a CGI részleghez Takeshi Iwata mellé Masayuki Uemoto (Knights of Sidonia) csatlakozott. Így a színvonalat sikerült tartani, a grafika olyan szépséges, mint amilyennek megismertük. A főcímzenét (Boku wa Boku de atte) és a záróakkordokat (The end of escape) angela (Jinki:Extend, Corpse Princess) és fripSide adják elő. Itt egy picit úgy éreztem, hogy nem illenek annyira az animéhez, mint az első évad dinamikus hangjegyei.

Azt kell mondjam, hogy az Ajin második sorozata jóval ütősebb lett, mint az első. Hangulatát tekintve, illetve a rengeteg fordulatot, valamint az események pörgését, ha nézem, egyértelmű, hogy felfelé ívelünk, aminek nagyon örülök. Lévén a harmadik, elvileg záró évadról még nincs hír (2016.10.08. és 2016.12.10. között futott ez), így csak remélni tudom, hogy most is csak fél évet kell várni rá. Azt már az első compilation filmnél eldöntöttem, hogy nem érdemes velük a továbbiakban foglalkozni, csak akkor nézzétek meg, ha szeretnétek rövidebb, összefoglalt verzióban (is) megtekinteni. Csak ajánlani tudom, pláne a sci-fi kedvelőinek, és azoknak, akiknek tetszettek az előzmények.

Értékelés: 9/10

Ajin OVA 1 & 2

Egészen nyúlfarknyit emlékeznék csak meg az eddig kijött két OVA-ról, melyeket a manga bizonyos köteteihez kapcsoltan lehetett elérni. Az első részben megismerhetjük Kō Nakano történetét, hogy miként ébredt rá arra, kicsoda valójában. Az epizód egyébként nagyon szépen bemutatja nekünk, hogy milyen ember is ő, azonban sajnálatos módon elspoilerez pár dolgot a második évaddal kapcsolatban, így megtekintését (bár az első évadhoz adták ki) szigorúan ezután ajánlom.

A második OVA gyakorlatilag néhány snittet tartalmaz, amolyan rövid közjátékok, vagy kivágott jelenetek, kinek hogy tetszik. A második sorozat eseményeibe lehetne beilleszteni, de nem igazán adnak hozzá, így akár ki is hagyható.

Smaragd Sárkány

Ajin 1. évad