Az 1980-as év kiemelkedő az olasz kannibálos filmek történetében, hisz ebben az évben született meg Ruggero Deodato világhírű alkotása, a Cannibal Holocaust. Azonban sokan nem tudják, hogy ebben az évben egy másik mű is született a témában, Umberto Lenzi Eaten alive! című filmje, amely viszont elhalványul a nagy klasszikus mellett.

Egy fiatal hölgy, Shiela (Janet Agren) nővére eltűnik egy indiai dzsungelben, így húga a keresére indul. Miután felbérel egy férfit, Mark-ot, elindulnak a dél-ázsiai erdőkbe, ahol egy kannibálok övezte vidéken rálelnek Shiela nővérére, Diana-ra. Diana egy, a dzsungelben rejtőzködő kis közösséghez csatlakozott, akik megvetik a modern civilizációt és inkább a természethez közel élnek. Vezetőjük, Jonas (Ivan Rassimov) megtiltja az újonnan érkezőnek, hogy elhagyják a közösséget, aminek tagjai fizikailag és szexuálisan bántalmazzák egymást, egyfajta rituálé kereteiben. Jonas ráadásul éjjelente elkábítja Shielát és őt is bántalmazza, így a lány, Mark és Diana úgy döntenek, megszöknek a közösségből. Menekülésük közben azonban kannibálok karjai közé rohannak. Ha nem sikerül elmenekülniük a dzsungelből, a halálnál is rosszabb sors vár rájuk: a bennszülöttek élve falják fel őket…

Annak ellenére, hogy a filmet még a Cannibal Holocaust megjelenése előtt kezdték el forgatni, szinte le sem lehet tagadni róla, hogy a nagy előd ihlette, sőt egyes elemeket konkrétan onnan nyúltak le.  Már maga a hangulat is Deodato művét jutattja eszünkbe: a legtöbb jelenet egy dzsungelben játszódik, mely telis tele van veszélyes, halálos állatokkal és bennszülöttekkel, akik mintha csak arra várnának, hogy megtámadhassanak minket. A film, akárcsak a Cannibal Holocaust, roppant naturalista, hisz szemünk előtt ölnek meg nem csak embereket, de állatokat is. A speciális effektusok fantasztikusak és brutálisak, ismét hajazva az ugyanebben az évben megjelent klasszikusra. A kínzások és gyilkosságok szintén betegesek, láthatunk itt kígyóvérrel átitatott „műszerszámmal” való játszadozást!!, instant megerőszakolásokat, melllevágást és, a Cannibal Holocausthoz hasonlóan, egy szegény flótást itt is megfosztanak férfiasságától, amit persze az elejétől a végéig végigizgulhatunk. Apropó, ha már kígyókról beszélünk: a rendező, Umberto Lenzi vagy nagyon kígyómániás, vagy csak fogalma sincs, hogy a dzsungelben más, veszélyes élőlények is találhatók, hisz szinte minden második percben egy ilyen állat, általában kobra, csusszan el a filmben.

Habár a film borzasztó brutális és a speciális effektusok fantasztikusak, a mű minden további tekintetben csődöt mond. A történet kaotikus és zavarba ejtő, csoda hogy egyáltalán sikerült összefoglalnom. Szinte egyik jelenet sem következik a másikból, a karakterek párbeszédei rendkívül bugyuták, a főgonosz motivációjáról pedig nem tudunk meg semmit. Tulajdonképpen nem csinál mást, mint összegyűjt pár embert és szigorú tekintettel arra kényszeríti őket, hogy megerőszakolják egymást, illetve éjszakánként ő is beszáll a buliba. Maguk a kannibálok csupán statiszták, semmi szerepük nincs a történet előrehaladásában, csupán a végkifejletben asszisztálnak, a film nélkülük is kerek egész lenne. A színészek borzalmasak, izgulni egyikükért se tudunk, hiszen a szerepüket meg se próbálják átélni. Az egész alkotás nem más, mint egy zavaros egész, látszódik hogy nem a történeten, hanem a brutalitáson és az erotikán van a hangsúly, hisz alig van pár olyan képkocka a filmben, amin ne lenne egy hölgy, aki félmeztelen lenne. Tulajdonképpen a legérdekesebb az, hogy ez a jelenetben lévő férfiakat nem zavarja, de még csak tudomást sem vesznek róla, helyette más nőket erőszakolnak meg.

Összességében egy zavaros, követhetetlen film lett az Eaten Alive!, mely még csak le se tagadja magáról, hogy a Cannibal Holocaust-ot próbálja leutánozni, bár érdekesség, hogy nem onnan, hanem az Ultimo mondo cannibale című filmből vettek át konkrét jeleneteket. Ennek ellenére a speciális effektusok nagyszerűre sikeredtek és a dzsungel hangulata is átjön, ráadásul, ellentétben Deodato művével, a brutalitás véleményem szerint ebben a filmben nem öncélú. Mindezek ellenére, a kaotikus történet és borzalmas játék miatt egy unalmas filmre sikeredett, a nagy potenciál ellenére.

Értékelés: 4/10

Kele-man