Az első évad után járunk, és Tsunemori mellett immár új társ van, Nobuchika Ginoza személyében. Új tagokkal bővült a csoport, hiszen muszáj volt pótolni néhány régit. Új küldetés és kihívás vár az ismert szereplőkre is, mely egyelőre mindenki számára enigmának tűnik. A 11 részes folytatás minden epizódja összefüggő, így egyben érdemes megtekinteni.

Akane Tsunemori már-már rangidősnek számít, de mindenképpen kiemelkedik a többi nyomozó közül azzal a tulajdonságával, hogy sosem változik meg az aurája, a Psycho-Pass értéke tiszta, mint a hó. Különleges beleérző képességgel rendelkezik, és egykori mentora, alárendeltje, Kōgami tökéletesen kitanította. Az új irányító, Mika Shimotsuki azonban úgy tűnik, hogy nem csak féltékeny rá, de ráadásul teljesen töketlen és képtelen bármilyen komoly döntést meghozni, inkább igyekszik elkerülni az ilyen helyzeteket. Egyszerűen nem hajlandó belátni Tsunemori erényeit, szeretne minél előbb megszabadulni tőle.

Közös bevetéseiken ezért gyakran próbálkozik azzal, hogy ellentétes utasításokat adjon, illetve rövidebb gyeplővel fogja a végrehajtó osztagot, ezzel veszélybe sodorva a többiek életét. Sosem érti meg, hogy mi baj azzal, hogy csupán a szabályok szerint próbál cselekedni és semmilyen önálló gondolata sincs. Számára Akane Tsunemori egy lázadó, engedetlen és pimasz fráter. Mindeközben észre sem veszi, hogy azért nem tud döntéseket hozni, mert bizonytalan önmagában.

Az első adandó alkalommal, amikor úgy hiszi, a másik lány teljesen megkergült, hogy elengedte az egyik célpontot, megpróbálja átvenni az irányítást. A férfi, akit az őrület határára sodort a rendszer, végül Tsunemorinak hála lenyugszik, és könnyen ártalmatlanítják, nem szükséges, hogy a Dominator elpusztítsa őt. A kihallgatáson azonban valami szokatlan történik, amire sosem volt még precedens. Az őrizetbe vett robbantó munkás fokozatosan kitisztul és Psycho-Pass értéke olyannyira lecsökken, hogy szabadon kell, hogy bocsássák. Ilyen még nem történt, amióta a rendszer él és működik, így rá kell jönniük, hogyan lehetséges ez.

Ezzel párhuzamosan az egyik párosnak nyoma vész a férfi üldözése során. Úgy tűnik, egy szellem van a városban, akit ezúttal nem is érzékel a Sybil, mégis képes kiiktatni az egyik végrehajtót és fogságba ejteni a hozzá tartozó nyomozót.

Új problémával kell, hogy szembenézzen a társaság, ráadásul a csoport sorai nem csak szétziláltak, de a belső feszültség szinte tapinthatóvá válik. Az új végrehajtóval sincs minden rendben, minden jel arra mutat, hogy az egyik legmagasabb Psycho-Pass értékkel rendelkezett, mielőtt az egységhez került. Ezért az igazgató megbízza legfőbb cinkosát, Akane Tsunemorit, hogy napi jelentést vezessen a férfi tevékenységéről. Mika Shimotsuki természetesen hamar kiszúrja, hogy valami titok lappang a lány körül és önálló nyomozásba kezd, hogy kiiktathassa legfőbb riválisát.

A helyzeten egyáltalán nem segít, hogy az új ellenfél láthatatlan a Sybil rendszer számára. De előfordulhat, hogy tévednek és valójában tényleg egy szellem jár közöttük. Az sem kizárt, hogy több személy tevékenykedik, egy terrorista csoport szedi áldozatait. Az egyetlen, amely úgy tűnik, összekapcsolja az eseteket, egy név és egy furcsa jelzés. Egy bizonyos Kamuit emleget minden egyes érintett, akiről nem tudják megmondani, hogy pontosan kicsoda, ráadásul az elkövetőkön kívül senki sem látta a férfit. A másik, mely minden esetben közös, hogy a tettes egy üzenetet hagy maga után: „WC?”

A versenyfutás az idővel úgy sem egyszerű, ha a társaid segítségedre vannak, de még nehezebb, ha nem tudod, kiben bízhatsz valójában, és ki az, aki ellened dolgozik. Az újabb bedobott kérdéskör Psycho-Pass második évadában egyértelműen a kollektív tudat, illetve a rendszer számára valódi láthatatlanságot nyújtó tényezők. Az előző sorozatban megismerhettük annak a hátulütőit, ha valaki pszichopata, hiszen számára a gyilkosság nem jár morális problémával, illetve úgymond meg sem emelkedik a pulzusszáma, ha elkövet valami bűntettet, mert nem értelmezi helytelen cselekedetként. Így a Psycho-Pass értéke nem fog sosem megemelkedni, és a rendszer nem ismeri fel, mint látens bűnözőt. Azonban most az a probléma vetődik fel, hogy mit jelenthet, ha valakit egyáltalán nem képes detektálni a Sybil. Lehetséges az, hogy olyan alacsony az értéke, hogy nem érzékelhető? Nem, ez teljességgel kizárt, a legnyugodtabb állapotban is kellene valamilyen értéket mutatnia.

Viszont számunkra elgondolkodtatóbb a második kérdéskörünk, mégpedig a kollektív tudaté. Szerintem ez a legizgalmasabb téma mind közül, és nagyon szépen körbejárjuk. A deviáns értékek mellett nagyon okos felvetés, hogy rávilágítanak, hogy nem csak az egyénnél lehet értelmezni a Psycho-Passt, hanem egy csoportnál, vagy akár az egész társadalom esetében. Erre legjobb példa a csőcselék, illetve a birka-effektus. Gondoljunk bele, egy olyan szituációba, ahol egy társaságban egymást hergelik az emberek. Az egyének mindegyikére ott sem az lesz jellemző, amit egy összeverődött tömeg művelni képes. Gondoljunk csak egy focimeccsre. Persze érvként fel lehet hozni azt, hogy alapvetően az emberben benne lehet ilyen hajlam és a többi hasonszőrű jelenléte csupán potencírozza a hatást. De azzal is tisztában kell lennünk, hogy a hajlam még nem eredményezi azt, hogy valakiből látens bűnöző lesz. Bár fontos megjegyezni, hogy stressz hatására nagyon sok emberben kialakulhat egy olyan állapot, amely ideiglenesen, vagy hosszabb időre (PTSD) megemelheti ezt a mért értéket. Morális kérdés, vagy sem, de én szeretek foglalkozni azzal is, hogy egy áldozat vajon nem érdemel-e inkább olyan bánásmódot, amely csökkenti a stressz szintjét, ahelyett, hogy szimplán agyonlőnék, mert annyira pánikol, hogy az már akár közveszélyes lehet. Legalábbis a szónak azon értelmében mindenképp, hogy másokat is megbotránkoztat, vagy felizgat, feldühít a viselkedése.

Ha ebből az irányból közelítem meg, egészen más színezetet kap a probléma, de érthető mindkét álláspont, ha úgy szemléljük, mi a legkisebb veszteség. Hiszen pár ember megölése biztosítja a látszólagos nyugalmat, egyensúlyt. Ha az volna megszokott, hogy eszeveszett, nyugtalan, félő, rettegő emberek rohangálnak az utcán, úgy a stressz szint kevésbé emelkedne, mint Sybil rendszer által kontrollált régióban. Itt az a normális, hogy nincs olyan tényező, ami alapvetően magas tartományba tolná el a Psycho-Pass-okat. Nyilvánvalóan bele kellene magunkat képzelni egy így működő társadalomba, hogy érthessük a pro- és kontra érveket. Részemről maradnék annál, hogy semmi sem fekete és fehér. Minden esemény, minden kérdéskör, probléma, felvetés legalább annyi színnel rendelkezik, ahányan érintettek benne. A hangsúly a legalább-on van, hiszen a külső szemlélő, analizáló, befogadó újabb perspektívát adhat neki. És eljutottunk oda, hogy a kollektívát igazán csak egy másik, vagy ugyanazon tömeg képes megítélni.

Számomra iszonyatosan izgalmas, mert a Sybil is hasonló cipőben jár.

A tömeg Psyco-Pass értékénél persze joggal felmerül a kérdés, hogy ha nem jellemzi az egyént a mért szám, akkor mire is jó, illetve hasznos információt nyújt-e. Valójában egy átlagról van szó, vagy sokszorozottan faktorizált. Számomra nem egyértelmű a probléma, hiszen ha csak két embert próbálunk is közösen jellemezni, akkor sem lesz igaz sem a számtani közép, sem egyéb valamiféle arány használata. Ennél jóval komplexebb a helyzet, és aki az első évadon már túl van, annak bizonyára érthető, hogy mire szeretnék kilyukadni, mert részben ezt is boncolgatja a második sorozat. Alapvetően az egyforma megmérettetés, a tökéletesen azonos megítélés a legfontosabb egy ilyen rendszer kivitelezésénél, de pont ezáltal válik totálisan alkalmatlanná a program, amely fut. A korrekció, melyet a Sybil alkalmazni próbál, egyetlen szempontból iszonyatosan pontatlanná és igazságtalanná teszi a működését. Mégpedig az, hogy a megvalósult hálózat egy valamire teljességgel képtelen, méghozzá önmagából adódóan. Ez pedig az, hogy dogmaként kezeli azt a feltevést, hogy hibátlan és tévedhetetlen. Az egyik legerősebb és legfontosabb emberi tulajdonság pont az, hogy képesek vagyunk megkérdőjelezni saját cselekedetünket és döntésünket, amely elengedhetetlen a hibavizsgálatnál. Ezzel a hiányossággal egy olyan változót használ a Sybil, ami nem csak alkalmatlanná teszi arra, amelyre tervezték, hanem saját magát teszi sebezhetővé ezáltal. Nem spoilerezném el a kérdéskörre a választ, inkább nézzétek végig az eszmefuttatást ti is.

Nem szeretnék most sok szót ejteni az alkotókról, hiszen ugyanaz a gárda készítette, mely az első évadot is. Visszatért a Ling Tosite Sigure, amely Enigmatic Feeling című számával nyitja meg az epizódokat, a záróakkordok pedig ismét az EGOIST-tól csendülnek fel (Fallen). Arra ezúttal érdemes odafigyelni, hogy a vége főcím után is vannak jelenetek, nem csak preview!

Értékelés: 8.5/10

Smaragd Sárkány

Psycho-Pass 1. évad

Psycho-Pass Movie