David Fincher 2007-es művét minden idők egyik legrejtélyesebb sorozatgyilkosa, és az általa elkövetett cselekmények utáni évtizedekig tartó, máig lezáratlan nyomozás ihlette. Rovatunk mai epizódjában ezt a történetet, vagyis a ’60-as és ’70-es évek Amerikáját lázban és félelemben tartó Zodiákus-gyilkosságok hátterét szeretném megismertetni veletek.

Hogy átláthatóbb legyen a cselekmény, érdemes az elejétől kezdve azokat a kulcsfontosságú eseményeket átfutni, amelyek alappilléreit képzik a mára már sokezer oldalnyira dagadó Zodiákus-ügyiratoknak. 1966 október 30-a késő estéjén a 18 éves Cheri Jo Batest brutálisan meggyilkolják a Riverside City Collage területén. Az elkövető a számos késszúrás mellett hétszer elvágta a lány torkát, gyakorlatilag elválasztva annak fejét testétől, arcát pedig szinte a felismerhetetlenségig összeverte. A későbbi nyomozás során kiderül, hogy Jo kocsiját működésképtelenné tették, emellett a könyvtár -ahol tartózkodott- világítását lekapcsolták az elosztóról. November 29-én a Riverside-i rendőrség és egy helyi lap egy ismeretlen feladótól származó levelet kap, ami a Confession (Vallomás) címet viseli, és részleteiben ecseteli a gyilkosságot, a végén “rh” aláírással lezárva, 1967 áprilisában pedig Jo édesapja egy levelet kap, amely egy rövid üzenetet tartalmaz: BATES HAD TO DIE THERE WILL BE MORE (Bates-nek meg kellett halnia, még több lesz). Emellett a főiskola könyvtárának padjára vésve egy verset találnak, szintén “rh” szignóval ellátva.

1968 december 20-án késő este egy ismeretlen tettes tüzet nyit a kocsijában tartózkodó 17 éves David Faradayre és a 16 éves Betty Lou Jensenre, akik mindketten életüket vesztik.  1969 július 4-én a California államban található Vallejoban a Blue Rock Springs Park területén (ami alig pár percre van az előző helyszíntől) éjfél körül a 22 éves Darlene Ferrin és a 19 éves Michael Mageau az áldozatok, a módszer pedig szinte ugyanolyan. Michael túléli a lövöldözést és leírást tud adni támadójáról: 170-175 centi magas, erős testfelépítésű,  25-30 év körüli fehér férfi, barna hajjal. Mindezek után mintegy órával a rendőrség egy ismeretlen hívást kap, amelyben egy férfi magára vállalja az előző gyilkossággal együtt ezt a támadást is.

Az események innentől kezdve felgyorsulnak: 1969 augusztus 1-én a San Francisco Chronicle, a San Francisco Examiner és a Vallejo Times Harold ugyanattól a feladótól származó, kézzel írt leveleket kapnak, amelyek specifikus, a nyilvánosság számára elérhetetlen részleteket közölnek a gyilkosságokról, valamint három rejtvényt is tartalmaznak. A levél írója felszólítja a lapokat, hogy publikálják a feladványokat (amelyek megfejtése esetén állítása szerint kilétéről tudhatunk meg információt), különben ismét ölni fog. Először itt jelenik meg a később védjeggyé vált aláírás, a kereszt alakban áthúzott kör. A lapok engednek a kérésnek, 8-ára pedig már meg is van a megfejtés, amit egy Salinasban élő párnak köszönhettek, azonban ebben kiléte helyett a Zodiákus csak a gyilkolás iránt érzett szenvedélyét taglalja.

1969 szeptember 27-én a Lake Berryessa mellett a piknikező 22 éves Cecelia Shepard és a 20 éves Bryan Hartnell az áldozatok, őket egy fa mögül előbújó, hóhércsuklyát viselő alak támad meg, akinek a levelekben szignóként előforduló jelkép látható a felsőjén. Cecelia életét veszti, Bryan viszont csodával határos módon életben marad annak ellenére, hogy hatszor hátbaszúrták. Bryan kocsiján egy üzenetet találnak a helyszínre érkező rendőrök: Vallejo; 12-20-68; 7- 4- 69, Sept 27-69 6:30. Késsel. Aláírásként pedig a Zodiákus szimbóluma.

1969 október 11-én San Franciscoban egy taxisofőr, Paul Stine az áldozat, akit utasa fejbe lő. Három ember is látja a távozó elkövetőt, akire ismét szinte ugyanaz a személyleírás illik, mint az előzőekben. A helyszínre érkező két rendőr, Donnald Fouke és Eric Zelms azonban nincsenek a helyzet magaslatán és a fehér gyanúsítottat keresve őrizetbe vesznek egy fekete férfit, teszik mindezt azután, hogy elhaladnak egy illető mellett, akire tökéletesen illik a leírás, és aki láthatóan sietve igyekszik a környéket elhagyni – ezt a bakit később a Zodiákus egy levelében meg is említi. A szemtanúk elmondása alapján elkészül a mára már ikonikussá váló fantomkép. A nyomozók találnak Stine kocsiján egy véres ujjlenyomatot, amelyre azonban a további levelekben a Zodiákus mint hamis nyomként utal.

1969 december 20-án, a Lake Herman Road gyilkosságok első évfordulóján a Zodiákus Melvin Belli sztárügyvédhez fordul levélben. Ebben a levélben mellékelte Paul Stine véráztatta ingjének egy darabját, valamint kontrollvesztettségre hivatkozva újabb gyilkosságokkal fenyeget, többek közt egy bomba tervrajzát is csatolva, amellyel egy iskolás buszt tervez megcélozni. Ezt megelőzően október 22-én egy betelefonálós műsorba – amelynek Belli szintén a vendége volt – bejelentkezik egy férfi, aki magát a Zodiákusként azonosítja. Később Bellit többször is telefonhívásokkal zaklatja ugyanaz az ember, akiről végül kiderül, hogy nem más, mint egy Eric Weil névre hallgató pszichiátriai beteg. A mai napig tisztázatlan, hogy az ominózus műsorba is Weil jelentkezett, vagy esetleg a valódi Zodiákust hallhatták, az elkövetővel előzőleg már telefonon társalgó rendőrségi diszpécserek szerint azonban a hang teljesen más volt.

1970 április 20-án egy újabb levél, ezzel együtt pedig egy újabb rejtvény érkezik a Zodiákustól, amelynek megfejtése az elkövető szerint a saját neve. További levelek érkeznek az év során, rejtvényekkel, rajzokkal, majd két év kihagyás után a hatóságok és a média az utolsó üzeneteket kapta a Zodiákustól. Ezekben a gúnyolódó hangnemű írásokban összesen 37 gyilkosságot vállal magára. 2002-ben a rendőrségnek sikerül egy részleges DNS-mintát elkülöníteni az egyik borítékról, jobban mondva az arra nyállal ragasztott bélyegről, ami bár a teljes azonosításra alkalmatlan, tökéletesen megfelel néhány gyanúsított kizárására. Ezekből pedig nincsen hiány, az alábbiakban röviden összegezzük, hogy a több évtizednyi nyomozás során ki az a három férfi, akik közül lehetséges, hogy egyikük a Zodiákus gyilkos.

Earl Van Best Jr.: Earl fia, Gary Steward könyvet is írt róla, miért volt az ő édesapja a gyilkos. Állítása ellen természetesen pro és kontra érveket is fel lehet sorakoztatni. Earl valóban hasonlít a fantomrajzra, a név-rejtvény karakterszáma egyezik Earl teljes nevével, a házassági anyakönyvben található írás egy szakértő szerint egyezik a levél írójának kézírásával. Azonban a férfi nem erős testalkatú, valamint állítólag az anyakönyvben szereplő írás a helyi papé, nem  pedig az övé. Gary Steward akármennyire erősködött a DNS-minta elemzéséhez, a hatóságok elutasították.

Arthur Leigh Allen: A film alapját is képző, leghíresebb elmélet. Egy évtizednyi nyomozás után Allen ellen rengeteg minden szól, de ha nem is ő volt a valódi Zodiákus, minden bizonnyal nem volt a józan ész mintaszobra. A Lake Berryessa melletti gyilkosságok időpontjában családjának azt mondta, a tóhoz megy búvárkodni, később pedig véres ruhában és kocsijában egy véres késsel tért haza. Don Cheney, Allen egy közeli ismerőse azt állította, hogy a férfi már a nyilvánosság elé tárt levelek előtt is Zodiákusnak hívatta magát, kedvenc könyve a Most dangerous game, amelyre a levelekben is referál a gyilkos, mindemellett Allen egy Zodiac márkájú órát is viselt, rajta a szimbólummal. A házkutatás során lakókocsijában felboncolt állati tetemeket, és szexuális segédeszközöket találtak, amíg börtönben volt gyermekmolesztálásért, a Zodiákus-levelek szüneteltek. Michael Mageau, az egyik támadás túlélője, aki látta az életére törő férfi arcát, Allen-t azonosította egy interjú során. Egy újabb házkutatás során bombákat, robbanóanyagokat és a gyilkosságról szóló műsorok felvételeit tartalmazták. Azonban, mielőtt tovább folyhatott volna a nyomozás, Allen 1992 augusztusában infarktust kap. Sokak szerint Allen csupán egy beteges rajongója volt a gyilkosnak, mivel a DNS-vizsgálat, az ujjlenyomat, valamint a kézírása sem egyezett, külsejéről nem is beszélve. Megint más elmélet szerint Allen egy utánzó gyilkos volt.

Lawrence Kaye: Az 1962-ben balesetet és ezáltal agysérülést szenvedő Kaye többek szerint a valódi Zodiákus. A gyilkos egyik áldozatának Darlene Ferrinnek a nővére szerint ő volt az, aki a nőt halála előtt napokig zaklatta és követte. Donald Fouke rendőr szerint Kaye volt az, akit láttak a Stine gyilkosság után, nem mellesleg Kaye lakhelye pár percnyire van attól a helytől, ahol a taxis felvette későbbi gyilkosát. Szakértők szerint Kaye tartózkodási, vagy munkahelyei szinte az összes, bizonyítottan a Zodiákus számlájára írható gyilkosság helyszínéhez, és az áldozatok lakhelyéhez közel estek. 1970-ben egy Kathleen Johns nevű nőnek sikerült kiszabadulni a Zodiákus kezei közül, ő pedig később egyértelműen azonosította Kaye-t, mint elkövetőt. Ebben az esetben ellenérvként a hatóságok a nem egyező DNS-mintát és a Kaye-re nem illő testalkati ismertetőjegyeket sorolták fel.

A Zodiákus gyilkosságok a mai napig megoldatlanok, a rejtélyes elkövető pedig idővel szinte a sorozatgyilkosok rocksztárjaként valódi sztárrá vált, egyfajta modernkori Hasfelmetsző Jack-ként, akinek a mai napig próbálják néhány rejtvényét megfejteni. Hogy fény derül-e valaha az elkövető valódi kilétére erősen kérdéses, de valószínűsíthető, hogy az idő múlásával erre egyre kevesebb esély van..

(Absvrd)

Értékelés

Film: 6,5/10

Háttértörténet: 9/10