Immáron a 11. részéhez érkezett a Cinegore.net Kriptozoológia cikksorozata és mindezidáig szerencsésen sikerült elkerülnöm, hogy olyan lényekről írjak a kriptozoológia kapcsán, melyek igazán mélyen befészkelték magukat az emberiség nagy közös tudatába – talán csak egyedül a Chupacabras tekinthető ilyennek az ezidáig terítékre került lények közül. Most viszont, hogy már az úgymond “jubileumi” 10. részt is magunk mögött hagytuk, kénytelen vagyok helyet szorítani egy kriptidnek, mely talán a Jeti és a Nagylábú mellett a legismertebbnek számít: a Lock Ness-i szörny, vagy lánykori nevén, Nessie.

Lock Ness Skóciában található, pontosabban annak közép-nyugati részén. A “lock” az angol “lake” szó skót megfelelője, jelentése – minő meglepő – tó. A Lock Ness Skócia második legnagyobb tava, észak-déli irányban elnyúló alakja 40 km hosszan ékelődik bele a skót tájba. Legnagyobb mélysége 260 méter, átlagos mélysége viszont 132 méter, amivel Nagy-Britannia legnagyobb víztömeget magába foglaló tavává avanzsált. A tó vize legendásan sötét a vízben lebegő tőzegrészecskék hatására, mely mindenféle vizuális alapú kutatást ellehetetlenít. Egy ilyen hatalmas és sötét víztömeg nem csoda, hogy már régóta izgatja az emberek fantáziáját. A tudomány mai állása alapján, a tóhoz látogatók manifesztáltak is maguknak egy lényt, mely megtestesíti a tó sötét mélyének minden rejtélyét.

A Lock Ness-i Szörny (“Lock Ness Monster”), vagy Nessie legáltalánosabban a következő módokon írható le: egy felfordult csónakra emlékeztető, lekerekített szélű, úszó tárgy; számos, egyvonalban úszó, vízből kiemelkedő púpszerű ív, vagy egy hosszú nyak és egy púp. Hosszát 3 és fél, valamint 15 méter közöttire saccolják, színe szürke, sötét szürke, fekete, ritkán világosabb, homokszín. Feje apró és lapos, a nyakkal egybeolvadt, rajta két szarvszerű kitüremkedéssel. A nyak hossza másfél és 3 méter között változik, szeme ovális alakú. Hátán 1-3 púp található, de egyes beszámolók nem kevesebb, mint nyolcat említenek. Szárazföldön a lény négy rövíd, vaskos úszólábával hajtja magát előre, melyeket úszás közben nyílván hatékonyabban tud felhasználni. Főként nappal aktív, valószínűleg halakkal táplálkozik, a szárazföldre csak ritkán merészkedik. Magányos állat, egynél több példányt csak nagyon kevés alkalommal figyeltek meg egy helyen, egy időben.

A szörnnyel való első találkozás egy kora középkori legenda alapján Szent Columba nevéhez kapcsolódik, aki Krisztus után 580-ban megküzdött egy vízi lóval (sic! “water horse”) a Lock Ness folyó torkolatától (a tó legészakibb pontján található) nem messze. A derék szent tettéről szóló beszámolót azonban nehéz komolyan venni, miután a fent említett illető jól dokumentált pályafutása során többek között azzal vált híressé, hogy pusztán hangjának erejével leterített egy kifejlett vadkant. Dehát a szentséget nem osztják ingyen, lehet, hogy a jóembernek valóban meglehetősen (halálosan) kellemetlen énekhangja volt. Ki tudja. A modern kori észlelések 1933-ban vették kezdetüket, a legtöbb hitelt érdemlő beszámoló is a múlt század harmincas éveiből származik. Az utóbbi évtizedekben látványosan megcsappant a találkozások száma, talán Nessie nem rajong túlságosan a túristákért, akik javarész éppen azért zarándokolnak el a tó amúgy szörny nélkül is festői partjára, hogy egy pillantást vethessenek a szégyenlős fenevadra.

Az első fényképet Hugh Gray készítette Nessieről 1933 novemberében. A felvételen valamilyen nagy kiterjedésű test okoz fodrozódást a vizen. Az első filmfelvétel sem váratott magára sokáig: 1933 decemberében Malcolm Irvine készített egy néhány másodperces snittet a lényről. Azért csak ennyit, mivel a birtokában lévő kamera – hogy-hogynem – éppen akkor mondta be az unalmast. A felvétel mára sajnos elveszett, sok hasonló “bizonyítékkal” egyetemben. A talán leghíresebb fénykép, ami az állatot ábrázolja az 1934-ben készült úgynevezett “a sebész fotója”, melyet egy Kenneth Wilson nevű nőgyógyász készített. A felvételeket később hamisítványnak titulálták, a “szörnyeteg”, amit ábrázol, nagy valószínűség szerint csupán egy modell volt, melyet valamilyen motoros szerkezet húzott maga után. Természetesen számos más “bizonyíték” is létezik Nessie létezése mellett, de kétséget kizáró egy sincs köztük. Legtöbbjük nem állja ki a szakértői vizsgálatokat: hajó keltette hullám, fóka, egyvonalban úszó kacsák, vidra, fürdőző szarvas, döglött tehén, ló, uszadékfa és hadd ne soroljam tovább mi látható a képeken szörnyteg helyett, és akkor még nem is említettem a szándékos hamisítványokat.

Természetesen a fentiaknél szervezettebb formában is folyt, vagy folyik kutatás Nessie után. 1962 és 1972 között az úgynevezett Lock Ness Jelenséget Kivizsgáló Hivatal (LNPIB) ipari megfigyelő kamerákat telepített a tó különböző pontjaira. A rögzített felvételek közül jópár ugyan a fenti kategóriák valamelyikébe besorolhatónak bizonyult, volt néhány érdekes és nehezebben megmagyarázható jelenség is, melyet a kameráknak rögzíteni sikerült, perdöntő azonban egy sem akadt. Mivel fentebb említettem, hogy a tó vize gyakorlatilag átlátszatlan – látótávolság még erős fényszórók melett is csupán néhány meter – ezért a Lock Ness-i Szörny utáni kutatás során is inkább a szonáros vizsgálatokat részesítették előnyben a vizuális megfigyelés helyett. Az ilyen kutatások hozták a legmeggyőzőbb eredményeket: a szonár képernyőjén megjelenő hatalmas objektum, mely a szonárhajó közeledtére szélsebesen kereket old, a mélységben fel-feltűnő ígéretes alakú hangvisszaverő tárgyak, melyek képesek a helyüket megváltoztatni. Hidrofonos mérések (vízalatti mikrofon) is meglepő eredményeket hoztak: a felvett hangminták elemzése alapján az észlelt zajok az oroszlánfókákkal valamint a kardszárnyú delfinekkel mutattak rokonságot, az emberi fül számára pedig disznóröfögésre, vagy emberi horkolásra emlékeztettek. Érdemes talán megemlíteni, hogy a fent említett állatok egyike sem honos a Lock Ness tóban. Az egyik legérdekesebb találkozás ifjabb Dan Scott Taylor nevéhez és az általa épített 2 tonnás mini tengeralattjárójához fűződik. 1969-ben Taylor számos alkalommal merült alá a tó fenekére, az egyik alkalommal viszont egy nagy, szilárd tárgy ütközött a merülőszerkezetnek, mely ezután 16 csomós sebességgel úszott tova, gyorsabban, minthogy Taylor szerkezete követni tudta volna.

Mint minden kriptid esetében, itt is természetesen adódik a kérdés: de miféle állat lehet a Lock Ness-i szörny? Ha most félretesszük korunk tudományának fantáziánkat gúzsba kötő béklyóit, akkor a legvalószínűbb jelölt Nessie szerepére egy Plesiosaurus faj. A Plesiosauriák a világtengerek dinoszauruszai voltak a földtörténeti középidőben, a középső triasztól (238 millió év) egészen a felső krétáig (65 millió év). Léteztek rövid és hosszúnyakú fajaik is, mint ahogy – érdemes megfigyelni – a világ különböző tavi szörnyei között is előfordul rövid és hosszúnyakú is. Egy plesiosaurus maradványfajnak szükség képen alkalmazkodni kellett a skóciai zord időjáráshoz, így melegvérűnek kell lennie. Apró bökkenő csupán, hogy a plesiosauriák tengeri élőlények voltak, a Lock Ness pedig édesvizű tó. Egy elmélet kreatívan oldaná meg ezt a problémát, miután egy víz alatti átjárót feltételez a tenger és a tó között. Miután Lock Ness-i tó viszonylag közel fekszik a tengerhez és mindössze 16 méterrel a tengerszint felett, ezért az összeköttetés nem is tűnik elsőre olyan bolond elképzelének. Egy ilyen átjárón azután Nessie kedvére közlekedhetne a tenger és a tó között, mely magyarázattal szolgálna a lény viszonylag ritka felbukkanására is. A bökkenő csak az, hogy ilyen járat létezéséről mind a mai napig nincs tudomásunk.

Más elméletek szerint Nessie nem más, mint egy harmadidőszaki primitív bálna, az úgynevezett basilosaurus kései leszármazottja. Más, létező bálnafajok is felmerültek a találgatások során, mint páldául az édesvizekbe is felúszó fehér delfin, avagy beluga, vagy esetleg a kardszárnyú delfin, mely viszont obligát tengeri faj. Szóba kerültek még szürke fókák, melyek időnként valóban előfordulnak a tóban más fókafajokkal egyetemben, óriás angolnák, nagyra növő, ritka halfajok.  Ezek a jobbára ismert fajok azonban kérdéses, hogy mennyire lennének alkalmasak arra, hogy emberek százaival hitessék el, hogy márpedig ők félelmetes tavi szörnyek. Mint ahogy a cikk elején is említettem, Nessie a világ egyik legismertebb kriptidje, így nem csoda, hogy olyanok is bátorkodtak hozzászolni felmenői lehetséges eredetének kérdéséhez, akik az átlagosnál talán – mondjuk így -, élénkebb fantáziával bírnak. A talán legextrémebb eredettörténet szerint Nessie nem más, mint egy természetfeletti sárkány, mely meg nem nevezett kapcsolatban áll azonosítatlan repülő tárgyakkal. Szóval egy (valószínűleg) nem létező, mítikus állat, melyet (jelenlegi ismereteink szerint) nem létező, sci-fi lények irányítanak. Derék.

Láthatjuk, hogyan működik az emberi elme: van egy nagyon mély, nagyon sötét vizű tavunk. Az egészet a titokzatosság lengi kürül, senki nem tudhatja mi lakik a tó mélyén. Ahogy szobánkat is ellepik a szörnyek villanyoltás után, úgy lepik el a Nessiek, Ogopogók, Champok tavainkat sötét mélységeit. Ez persze nem jelenti azt szükség szerűen, hogy ezek a lények nem léteznek. Ahogy az ágyunk alatt lakó rém sem biztos, hogy kitalált, lehet csupán, hogy csak a villanyfényben nem látszik.

 

Gabblack