A félelem meghatároz minket. Annyian annyifélék vagyunk, hogy alig akad olyan pont, amiben hasonlítanánk; a félelmeink mégis összekötnek minket, mert a démonaink mindig is közösek voltak, és mindig is közösek lesznek. Persze nem állandóak, generációról generációra változnak; a negyvenes évek végén a radioaktív óriásszörnyek, amik véletlenül Japán partjainál teremtek; az ötvenes években az UFO-k, amikről nem lehet tudni, hogy idegenek, vagy oroszok; a hatvanas években az agymosás, amire a kormány, egy szekta vagy egy végtelenül szürke, unalmas élet egyaránt képes; és így tovább. A horrorfilmek arra a generációs félelemre játszanak rá, ami az adott generációban éppen a legerősebb.

Tehát felmerül a kérdés:

mitől félünk ma?

Cloverfield

Egy kézikamerás horrorról van szó, ami viszonylag hosszú expozícióval büszkélkedhet, sokáig csak egy home videót látunk egy new york-i srác búcsúbulijáról, mielőtt Japánba (háh, szörnyfilmes belső poén) költözne egy munka miatt. Aztán egyszer csak megrázkódik a föld, kialszanak a lámpák, és morajlik valami, mindenki bepánikol. De aztán visszajön az áram, és a tévében a bemondó megnyugtat mindenkit, hogy csak egy földrengés volt, semmi ok a pánikra (hahahahahaha), de az öbölben felborult egy tankerhajó.

A parti teljes vendégserege felmegy a ház tetejére katasztrófaturistáskodni, hátha látszik valami a felborult hajóból – amikor is hatalmas robbanás rázza meg az öblöt. A főszereplőink, élükön a buli felkért filmeséből hirtelen dokumentumfilmessé avanzsált Huddal lerohan az utcára, ahol meglátják, hogy valahol a messzeségben két toronyház között porfelhő gomolyog és mozog valami.Az a valami, bármi legyen is az, egyre közelebb és közelebb jön, hallani a döngő lépteit, a porfelhő pedig végighömpölyög az utcákon. Hőseink bevetik magukat egy boltba, amíg a dolog végigcsörtet az úton, majd amikor lassan van merszük kijönni onnan, látják, hogy az utca romokban, az embereket pedig finom, fehér törmelékpor borítja, és jórészt senkinek fogalma sincs arról, hogy mi is folyik itt.Hőseink elindulnak kifelé Manhattanből gyalog. (Hadd jegyezzem itt meg, hogy anno Stephen King Végítéletének elején van egy hasonló jelenetsor, amikor emberek ki akarnak jutni Manhattanből gyalog, és ott annyira jól volt leírva, hogy felismertem a filmben a hidakat, az épületeket, be tudtam lőni, hogy mi milyen messze van, stb. Reklám vége.) A katonaság, katasztrófavédelem, vagy valamelyik homályos kormányügynökség terelgeti a sokkos állapotban kóválygó népet, és honnan olyan ismerősek nekem ezek a képsorok?!

Éppen a Brooklyn-híd hídfőjénél járnak, Amikor Rob, az egyik főszereplő kap egy hívást a majdnem-barátnőjétől, hogy csapdába esett a romok alatt és nem tud mozogni – ám ekkor egy gigantikus patkányfarokra hasonlító valami kiemelkedik a vízből és lesújt a hídra, magával rántva mindenkit a hídon, többek között Rob testvérét, Jasont is.

Ez azonban nem akadályozza meg hőseinket abban, hogy négyen a nyakukba vegyék a romokban heverő Manhattant, amiben ott homokozik a Cloverfield névre hallgató szörny, ami látszólag egy földigiliszta és Godzilla vashiányos szerelemgyereke, és megkeressék a romok alá szoruló lányt.

Szörnyrendszertan

A Cloverfield egy tipikus példája az ötvenes évek óta jelen lévő műfajnak, a szörnyesfilmnek. Ez eredetileg japánból ered (itt 怪獣映画-nak, azaz Kaijū eiga-nak hívják, és igen, most villogok a japántudásommal), és két nagyon fontos tulajdonsága van.

Az egyik a cselekmény: a mozgatórugó mindig egy kaijū, azaz szörny, aki ismeretlen helyről, ismeretlen okból érkezik, és egyetlen célja, hogy romboljon. Ezt persze lehet árnyalni, például Godzilla (Helyesen: Godzsira), aki az eredeti filmben elpusztítja Tokyót, több feldolgozásban viszont éppen megvédi az embereket például Ghidorah ellen (bár az alkotók elképzelése szerint ő se nem jó, se nem rossz, egyszerűen a megtestesült pusztítás, akinek mindegy, ki vagy mi az áldozat, akárcsak a sintó vallásban a pusztítás istene). De ilyen karaktereket találunk a Pánik New Yourban-tól kezdve az Űrszörnyön át King Ködéig, a Tűzgyűrűig és a sokadik Jurassic Parkig, de végső soron ilyesmi lenne King Kong is.

A másik jellegzetesség pedig az, hogy a szörny mindig egy metafora. Az eredeti Godzilla a japánt ért atomcsapás sérültjeinek és utóhatásának, tágabb értelemben az emberi gonoszság eredményének a jelképe – gondoljatok csak bele, rücskös a bőre, mintha megégett volna, radioaktív sugarat köp, és romba dönti a tengerparti városokat, teljesen logikus. De ha a többi szörnyet nézzük azokkal is hasonló a helyzet, általában a gonoszság, a háború, a meggondolatlanság, a felelőtlenség, biológiai hadviselés, természetkárosítás, globális felmelegedés, és hasonló nyalánkságok metaforái.

(King Kong pedig az Afrikából Amerikába hurcolt néger rabszolgák jelképe. És ha már itt tartunk, ki emlékszik a Becstelen Brigantik ide vágó jelenetére?)

Tehát akkor minek is a jelképe Cloverfield?!

Mi a hiba a képen?

Tartozom egy vallomással az eddig leírtakkal, pontosabban a képekkel kapcsolatban.

A posztban eddig használt illusztrációk nem a filmből származnak, hanem eredeti felvételek a 2001. szeptember 11-i New York-i terrortámadásról (a tehén kivételével nyilvánvalóan), a film ugyanis ennek az eseménynek a parafrázisa.

Vegyük sorra.

• Mindent egy kézikamerán keresztül látunk, aminek nagyon hasonló a hangulata a hasonló események sorár telefonnal készített felvételekhez. (És ide most mindannyiunk lelki békéje érdekében nem fogok videót beágyazni, de aki keres, az talál. Engem ez fogott meg a legjobban, abszolút rá lehet ismerni benne a film egyej mozzanataira, meg merném kockáztatni, hogy a rendező merített belőle. Többek között az adathordozó típusára, “digitális videókazettára” forgatták az anyagot, akárcsak a történet szerint a filmet, és ugyan olyan kockásodás figyelhető meg néhány helyen, ahol megsérült az anyag, mint a filmen.)
• Pontosan úgy kezdődik az egész, mint egy túlélő beszámolója, teljesen átlagos new york-i fiatalok teljesen átlagos bulija. Amikor pedig elkezdődnek az események, a reakcióik a legkevésbé sem hősiesek vagy filmszerűek: nem menekülnek, hanem kimennek a tetőre bámészkodni (az egyikük még említi is, hogy pont, mint 2001-ben), hiába látják a füstöt, a romokat és a szörnyet, nem fogják fel, mekkora a baj. Később aztán nem segítenek másoknak a főszereplő barátnőjén kívül, és nem hosszában futnak az utcán támadó szörny elől, hanem elbújnak egy boltban, riszpekt, srácok, ti vagytok a katasztrófafilmek történetében az elsők, akik rájöttek erre a trükkre!
• Senki nem tudja, micsoda a szörny vagy honnan jött, a film készítői szerint még maga a szörny sem igazán tudja, hogy mit akar, mi a célja a rombolással (a szörny tervezője állítja, hogy úgy készítette el a szörny dizájnját, mozgását, meg úgy egyáltalán a viselkedését, mintha egy kölyök lenne, aki keresi az anyját, és semmit nem ért a világból). De senkit nem is érdekelnek a motivációi, csak meg akarják állítani.
• A főszereplők többször hangot adnak a gyanújuknak, meg több apró jelből is úgy tűnik, hogy bizonyos szervek legalábbis tudtak a szörnyről, ha nem konkrétan ők maguk felelősek a felbukkanásáért. Akár úgy, hogy ők ébresztették fel (figyeljétek majd a legutolsó jelenetet), akár úgy, hogy ők hozták létre, ez nem derül ki a filmből. Mindenesetre az a határozottság és kész cselekvési terv, amivel a katonák a harapásos sérültekhez állnak (Marlena), nem azt mutatja, hogy sose láttak még ilyet.

Ismerünk hasonló elméleteket

Ez a kép tényleg a filmből van, és azt az épületet mutatja, amiben Beth lakik

És így tovább.

Lábjegyzet

A filmet az a J.J. Abrams rendezte, akit klingon anyatejen neveltek fel a Tatooine-on, és stílusához híven az egész film tele van easter eggekkel. Megjelenik benne a DHARMA Initiative logója a Lost-ból, bevillanó képek formájában vannak benne jelenetek a The beasth from 2000 phatoms és a King Kong című filmekből. Több tucat (a kaijū-utalásokat erősítve japánban bejegyzett) honlap készült egy vírusmarketing-kampány részeként, többek között a SLUSHO! nevű üdítőitalnak, aminek a honlapja szerint a titkos összetevőjét a “seabed nectart” a tengerfenéken, extrém alacsony hőmérsékleten és extrém magas nyomáson találni… És nem ez az egyetlen utalás.

A Slusho! megjelenik még az új Star Trekekben, Abrams egy másik sorozatában, az Aliasban is, és a 10 Cloverfield Lane-ben, ami ennek a filmnek nem folytatása, hanem “testvérfilmje”.Az ebben főszereplő fazon pedig fent van a Slusho! anyavállalatának, a Tagruato-nak a  honlapján, mint a hónap dolgozója. Szóval Abrams magánuniverzumában minden mindennel összefügg, úgyhogy legyetek résen, lesznek még meglepetések ebben a franchise-ban is!

Értékelés: 8/10

 

Annie