Ha klasszikusan ufós filmekről beszélünk, akkor én három kategóriába tudnám sorolni ezeket. Van a Kapcsolat-féle film, amely inkább egy karakterközpontú dráma, némi sci-fi körítéssel, mintsem horror. Vannak a Negyedik típusú találkozások-kategóriába tartozó misztikus, olykor ijesztő darabok, ahol fel-felugrasz a székből, de nem a horror dominál. És vannak az Alienhez vagy egyéb véres filmhez hasonló ufós művek, amelyekben egyértelműen a jump scare dominál és a célja az ijesztgetés, az ember megrémisztése. Ha jobban belegondolok, az utóbbi két kategóriából nevetve tudok megnevezni 10/10-es darabokat is. Azonban az elsőből korábban csak a K-PAX jutott eszembe, mint a tökéleteshez közelítő film. Egészen eddig.

Egyik napról a másikra nem várt esemény történik bolygónkon, 12 tojás alakú űrhajó jelenik meg a Föld véletlenszerűen elszórt tájain. Szándékuk ismeretlen, kommunikálni velük nem tudunk, külsejük pedig nem éppen bizalomgerjesztő. Dr. Louise Banks nyelvész és Ian Donnelly elméleti fizikus kapják a megbizatást, hogy felvegyék a kapcsolatot az űrlényekkel és minél hamarabb kiderítsék, miért is jöttek. Vajon ellenséges szándékaik vannak vagy tanítani jöttek minket?

A film Ted Chiang, Story of Your Life című regényéből ered, így elsőként őt illik méltatnunk. Másodikként pedig a szenzációsan megírt forgatókönyvet és kitűnő rendezést. A 120 perces játékidő nemhogy egy pillanatig nem fullad unalomba, de a nézőt gyakran percekre is néma csendre és gondolkodásra kényszeríti. Jump scare-ekre, vérre egy pillanatig sem kell számítani, ez valóban sci-fi és nem horror.

A végig fennálló nagy kérdés mellett a film a végére egy hatalmas morális kérdéssé áll össze, amely jelentősen megváltoztatja a véleményünket arról, amit korábban láttunk. A cselekményt megszakító flashbackek révén közelebb jutunk a karakterekhez is, akiket Amy Adams (Bűbáj, Acélember, Amerikai botrány) és Jeremy Renner (The Avengers, Boszorkányvadások) tökéletesen alakít. És persze Forest Whitaker jelenléte minden filmet eggyel magasabb kategóriába emel.

Egyértelműen a Kapcsolathoz tudnám hasonlítani a filmet, habár olvastam analógiát a District 9-nal, az Interstellarral és a Solarisszal is, de legjobban mégis csak a ’97-es klasszikushoz hasonlít. Egy hatalmas különbséggel: amíg ott a film utolsó részében (szerintem) lerombolják az előtte látott kíváncsiságot, itt a lezárás csak még tovább emeli az amúgy is magas élményfaktort.

Könnyű egy filmet dicsérni, ha elejétől a végéig leköt és a végén a lényeget megmagyarázva le van zárva. Az Arrival vitathatatlanul egy hiánypótló mű, amely az ufók misztikumát és a karakterdrámát vegyítve válik 2016 egyik legjobb filmjévé.

Értékelés: 10/10

 

(Varin)