William Friedkin Tobe Hooperhez hasonlóan két filmes rendező – mondom ezt úgy, hogy imádom a To Live and Die in L.A.-t és a hang alámondásos verzióban nyolcévesen rongyosra nézett Antiterrorista csoportot. A Francia kapcsolatért meg is kapta az Oscart ezzel a nyers erejű realista alkotással minden modern zsarufilm alapját tette le, a kész mű egy őrült zseni kéznyoma. Az alkotó viszont nem pihent, az eredetileg tervezett 85 napos forgatást majd megháromszorozva 224 napig készítette el a modern horror alapjának is tekinthető vizuális sokkélményt, az Ördögűzőt!

Mitől működik? A lányát egyedül, kizárólagos szeretettel nevelő anya kegyetlen drámájának bemutatása miatt? Esetleg a hitében megrokkant pap kálváriája, a vallás és ateizmus szembeállítása működteti? Vagy az arcra fröccsenő szűzhártya vérének látványa az, ami mai napig hatásossá teszi? Nem. Ennek az összképnek az egysége, az egyéni tragédiák megélése és a néző tudatalattijára gyakorolt hatása teszi minden idők legsikeresebb rémfilmjévé.

A történet Regan MacNeilről szól, akit hirtelen egyik napról a másikra, mindenféle indok nélkül megszáll az ördög. Pszichiáterek, neurológusok próbálják gyógyítani sikertelenül, míg az elkeseredett anyuka utolsó mentsvárként az egyházhoz fordul segítségért. Két pap próbálja kiűzni a gonoszt a lányból, de mint sejthető, áldozatok árán sikerül csak.
Terjengősen indul, bár a fenyegetettség folytonosan érezhető. Chris MacNeil távolabb kerül lányától, ahogy kamaszodik, nehezebben érti meg Regant. King szerint: „Ez a film azoknak a szülőknek szól, akik valamiféle megfoghatatlan rettegéstől gyötörve úgy érezték, hogy elvesztik gyermeküket. …minden amerikai felnőtt megértette a neki címzett burkolt üzenetet: Regan testét megszálló ördög ott csápolt Woodstockban.” Lehet benne némi igazság, de a hosszú távú hatás, ami miatt ma is működik a zsigeri erő és a bizonytalanság, az ismeretlentől való félelem.

A szándékosan lassan építkező dramaturgia egyre közelebb hozza a karaktereket, minden másodperc bensőséges kapcsolatot épít ki a nézővel – például kinek nincs magát kötekedővé ivó ismerőse?! Így mikor beindul pazuzu hullámvasútja, a vér keveredik a hányadékkal, a nyaki inak pedig hangosan pattannak el, a lélegzet bent marad és beszippant az elborult, gyilkos világ.

William Peter Blatty könyvének és ezáltal a mozgóképnek is a nagy húzása, hogy gyereket tesz főszereplőnek. A tizenkét éves kislány képtelen egyedül felvenni a harcot a gonosszal, az egyik leghatásosabb, a megroggyant hitű papot is meggyőző jelenet a hason lassan megjelenő ’help me’ felirat. Igazából emiatt lettek rosszul és menekültek ki a moziból anno a nézők, hiszen ezelőtt nagy vásznon gyermeket még nem kínoztak, aki végig bírta nézni annak az ingerküszöbe hirtelen egekig szökött, a nem sokára elinduló slasher hullám nem okozott problémát.

Friedkin nem bánt kesztyűs kézzel szereplőivel. A szobát lefagyasztotta a lehelet látványa miatt, káromkodott és üvöltözött, az egyetlen, civilben is papként hivatást teljesítő színészt pedig felpofozta, indulattól remegő arca hiteles játékot is biztosított. A színészekre amúgy sem lehet panasz, mindenki a maximumot hozta ki magából, a sminkmesterek, speciális effektusért felelős szakemberek a zeneszerző, a vágás és operatőri munka a tökéletes, vérprofi szintet éri el.

Első horrorként egyből tíz Oscarra jelölték, amiből kettőt díjra is váltott, továbbá hatból négy Golden Globe-díjat is bezsebelt. Ha az inflációt beszámítjuk a Warner Bros.-nak a mai napig a legsikeresebb filmje. Mindenki feltud sorolni ördögi megszállottságot bemutató mozit, de egyik sem tudta azóta sem ennyire kézzelfoghatóvá, közelivé hozni a gonoszt.

Gyerekként, ami bennem megmaradt, amitől a mai napig furcsa borzongás fog el az a sikátoros lépcsősor a ház oldalában. Évekkel később, mikor már Wayans-szék elemeire szedték és kifigurázták Friedkin művét, bennem még akkor is borzongást váltott ki ez a sötét és baljós féreglyuk, ami a külvilágot összekötötte Regan haldokló szobájával, ahova kihányta tettének végtermékét, örök időre beégett agyamba. Ennél többet film nem érhet el nézőjénél!

Értékelés: 10/10

Miskei

A cikk az online újságukban jelent meg először!

Az idézetek Müller Bernadett és Totth Benedek fordításában Stephen King: Danse Macabre című írásából származnak.