Viszonylag ritkán készülnek olyan dél-koreai alkotások, amik ide hozzánk, Közép-Kelet Európa szívébe is csont nélkül eljutnak. De óriási mákunk van, ugyanis idén kettőt is kaphattunk, méghozzá mindkettő profi produkció. Míg a The Wailing (eredeti címén: Goksung) természetfeletti, fekete mágiás atmoszférája kissé kicsavarta a drámába oltott rémületet, addig cikkem tárgya már egy explicit módon vérszomjas, bár ugyancsak drámai vonalon zakatoló, akcióban dúskáló élőhalottas mű.

Seok-Woo, a roppant mód elfoglalt befektetési tanácsadó megembereli magát, és úgy dönt, hogy születésnapján elviszi kislányát az ex-feleségéhez. Alig szállnak fel a vonatra, amikor egy végtagjait furán dobáló nő lopakodik fel a szerelvényre, és elkezdi harapdálni az egyik utast. Aztán néhány pillanattal később már ő is egy pupilla nélküli, embertelenül őrjöngő fenevaddá változva kóstol bele másokban, és így tovább. Seok-Woo kislányával és még néhány utassal elbarikádozza magát, és csak remélik, hogy mihamarabb egy őrült emberektől mentes állomásra érnek, de ahogy ez ilyenkor lenni szokott a kór irtózatosan gyorsan terjed… a vonat pedig csak robog tovább.

Már maga az a tény, hogy a filmünkben szereplő „zombik” nem igazán tűnnek a megszokott értelemben vett élőhalottnak – inkább a 28 nappal / héttel később, dühkórt kapott őrültjeire hasonlítanak – egészen új megvilágításba helyezi a filmet. Főleg mert a klasszikus, csigamódra vánszorgó agyzabálók helyett ezek a jószágok rendkívül gyorsan mozognak, kvázi a kór is rendkívüli sebességgel terjed.

A film főbb szereplőit (terhes csaj, unszimpatikus melák, nyuggerek, potenciális pár, rosszarcú igazgató) már az első percekben kiszúrhatjuk, de valahogy mégsem lesz az egész annyira szentimentális, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk. Drámai szituációk egész sora vonul végig a majd’ két órás alkotáson, emellett pedig úgy pörög a cselekmény, hogy nem győzzük kapkodni a fejünket!

Akad pár egészen szürreális mozzanat (hegyként hömpölygő emberfolyam á lá World War Z, illetve a vonat után kapaszkodó társaik egybefüggő szőnyegén átsétáló lény), és lényegében a kór eredetét sem magyarázzák túl, viszont egy egész csomó ötletes dolgot tartogat számunkra a film. Ilyen többek között a pupilla nélkül „vakoskodó” lények sötétséggel, illetve mobillal való kijátszása, vagy éppen a csomagtartókon keresztül történő menekülés.

Mindent összevetve tehát egy drámában fogant, ámde pörgős akció-jeleneteket is tartalmazó, igazán élvezetes produkció született, és külön jó hír, hogy igyekeztek annyira távol tartani magukat a hollywood-i zombifilmes kliséktől, amennyire csak tudták, szóval ERŐSEN AJÁNLOTT!

Értékelés: 8,5/10

eyescream