A francia extrém a 2000-es években termelt néhány igazán emlékezetes darabot (A betolakodó, Mártírok, Magasfeszültség, Frontier(s), stb.), több közülük a születésük pillanatában azonnal klasszikussá vált. Alexandre Bustillo és Julien Maury író/rendező páros karrierjük első  alkotásával olyan magasra rakta a lécet, amit az átlag hollywoodi horrordirektorok egy élet munkájával  sem ugranak meg. Nagy kérdés volt, hogy a parádés Inside (A betolakodó, 2007) után merre haladnak tovább a szépen megkezdett úton.

Sajnos kicsit beragadtak az álomgyár fogaskerekei közé, hiszen elég sokáig tárgyaltak a Hellraiser remake elkészítésének lehetőségéről. Felcsillant a remény egy igazán pazar darabra, de ahogy az lenni szokott, a sztori túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. Így pár év kihagyás után újabb szerzői darabbal jelentkeztek, amiben abszolút hűek maradtak önmagukhoz. A kritikám 2012 közepén született közvetlenül a film megtekintése után, kéretik így olvasni a változtatás nélküli verziót!

Gondolom minden lelkes horror-rajongó látta már lelki szemeivel, hogy a francia Inside (2007) rendezőpárosa mekkora mészárlást fog tartani következő darabjában. Erre meg is volt a sanszuk, hiszen jó darabig ők voltak a Hellraiser újrának a direktorai, de ahogy a forgatókönyvírók, idővel ők is elhagyták a fedélzetet. Ez mondjuk sok jót nem jelent Pinhead remake-je kapcsán, de ez egy másik történet. Ezután újfent saját sztorit írtak és rendeztek, én pedig lelkesen vetettem bele magam, hiszen debütáló darabjuk az egyik legkegyetlenebb és legjobb horror, amit életemben láttam.

Lucy első napja egy időseket gondozó ápolónő mellett nagyszerű ötlettel végződik. Mi lenne, ha kirabolnák az egyik magatehetetlen, évek óta kómában lévő és nem mellesleg borzasztóan gazdag öregasszonyt? Zseniális tervük azonban nem nagyon jön össze, mivel a korábban balerinákat oktató tanárnő a betörés ideje alatt életjeleket mutat. Még hozzá nem is akármilyeneket. A spoilermentesség érdekében többet nem akarok a történetről elárulni, de az biztos, hogy nem egy tucatsztori. Nagyjából hasonló úton építkeznek, mint első rendezésüknél, a cselekmény végig egy házban játszódik néhány szereplő körül csoportosulva. Nagyon sötét történet, remek fényképezéssel és zenével.

A francia horrorokra jellemző egyedi, komor hangulat ezúttal is elég jellegzetes. A szereplők átlagosak, nem láthatunk kiemelkedő alakítást. A film úgy 1 óra környékén kezd el beindulni és ugyan összességében élvezetes alkotás, de sajnos több ponton is elhasal. Nem éreztem konzisztensek a történetvezetést, kicsit olyan érzésem volt, mintha nem igazán tudták volna eldönteni, hogy akkor ez most itt egy kísértettörténet vagy valami más. Több helyen volt olyan jelenet, ami abszolút kilógott és nálam a befejezés is eléggé mellément. A kis kapkodás ellenére azonban ez egy abszolút ajánlható film, mivel így is erős átlagot hoztak, de abban biztos vagyok, hogy írnak/rendeznek ők még ennél jobbat is.

10/7

afiaf

 

 

 

Livid trailer

Livid IMDb