Írország számos dologról híres. A vérbeli horrorrajongók közül sokaknak -az alkohol mellett- valamilyen, a műfajhoz köthető vidék ugrik be elsőre, így a ködös tájak, mocsarak, lápok és erdők mellett természetesen a hátborzongató történetektől hemzsegő kísértetkastélyok képzeletbeli képe is könnyen megjelenhet lelki szemeink előtt. A szemkápráztatóan gyönyörű tájairól is ismert országban ugyanis nem kell sokat keresgélünk, ha ilyen ódon kastélyokat, várakat, villákat szeretnénk szemügyre venni, így mai cikkünk tárgya is egy itt található épület, nevezetesen a Loftus Hall lesz.

A Wexfordban lévő, XIII. századan épült kastély még az elég erősnek mondható ír felhozatalból is kiemelkedik különös történeteivel. Tudjuk jól, hogy a középkorban a kastélyok és birtokok igen gyakran cseréletek tulajdonost, általában kevésbé vidám körülmények közt, így volt ez a Loftus Hall esetében is. A területet uraló Redmond família ugyanis Cromwell idején elvesztette földjét, ennek köszönhetően a hely később, II. Károly regnálása alatt a Loftus famíliáé lett. Loftusék egyébként abban az időben vették birtokba új otthonukat, amikor a korabeli jegyzők a papírra a baljóslatú 1666-os számot írták dátumként, innentől kezdve pedig a Loftus Hall bizarr eseményeknek adott otthont, amelynek még a mai napig  egy emléktábla is őrzi emlékét.

A XVIII. század közepétől a Tottenham család egyesült Loftusékkal, és mivel Charles Tottenham első felesége a Loftus család sarja volt, ezáltal ők is a kastély lakói lehettek. Azok az állítólagos események, amelyek a Loftus Hall kétes renoméját eredményezték, 1765-ben következtek be, és bár a hajmeresztő történetnek két verziója is van, a végkifejlet mindegyikben ugyanaz.

Az első variáció szerint a félsziget környékén, ahol a kastély is állt, hatalmas, napokig tartó vihar tombolt. Egyik este egy, szinte a semmiből felbukkanó hajó csapódott a parton található szikláknak, a szerencsétlenségnek pedig mindösszesen egy túlélője volt. A jó megjelenésű, elegáns fiatalember, aki élve megúszta a balesetet, néhány napig a kastély vendégszeretetét élvezte, és, hogy a történet kerek legyen, még Anne, Charles lánya is szemet vetett rá. Egyik este a családfő úgy gondolta, jó ötlet, ha egy közös esti kártyajátszmával ütik el az időt – a másik verzióban nem esik szó sem hajóról, sem szerencsés túlélőről, viszont a két történetben közös pont a vihar, ami során egy megfáradt vándor kért menedéket a családtól, mert állítása szerint lova egyik patájáról leesett a patkó, az óriási felhőszakadásban pedig nem tudott felkeresni egy kovácsot sem, aki orvosolni tudná a problémáját. Az ír hagyományoknak és a jó nevelésnek köszönhetően Charles a kastélyba invitálta a vendéget, akiről egyébként a történetnek ez a változata is megjegyzi, hogy jó megjelenéssel rendelkezett. A következő pontnál már összeér a két sztori, következett a kártyajáték, ami nem várt fordulatokat hozott.

A játszma során Anne véletlenül leejtette az egyik kártyát, amikor pedig lehajolt, hogy felvegye azt, nagy meglepetés érte, hiszen megdöbbenve tapasztalta, hogy a vendég lábak helyett patákkal rendelkezik. Rémületében -nem elítélhető módon- fel is sikoltott, az idegen felfedte kilétét, és immár nem emberi külsővel mutatkozott a halálra vált házigazdák előtt. A családfő, Charles azonban nem sokat hezitált, és egy rögtönzött ördögűzés keretein belül távozásra bírta az alkalmatlankodó lényt, aki egyébként egy füstoszlop (más verziók szerint tűzgömb) formájában hagyta el a házat. Mondhatnánk, hogy jól végződött a történet, azonban Anne a hátborzongató találkozást követően alig volt hajlandó kimozdulni a szobájából, mentális és fizikai egészsége pedig megromlott. Ezek mellett állandóvá váltak a paranormálisnak mondható jelenségek, a képek maguktól a padlóra zuhantak, a tárgyak minden előzetes figyelmeztetés nélkül megelevenedtek és mozogni kezdtek, olykor pedig furcsa hangoktól volt hangos a ház.

Charles nem hagyta annyiban a helyzetet, és papot hívott, név szerint Thomas Broaders atyát, akinek célja a kastély spirituális megtisztítása volt. Thomas atya nem tétlenkedett, egy hosszú ideig elhúzódó szertartás keretein belül nekilátott a Loftus Hall démontalanításának. A procedúra során állítólag megjelent egy entitás, ami egy kisfiú alakját vette fel, aki a nyugalmat megzavaró módon szögeket öklendezett fel, hogy elterelje a szorgalmas pap és az összegyűlő hívek figyelmét, de hiába. Thomas atya próbálkozását siker koronázta, egy ideig nyugalom honolt a Loftus Hall falai között. Erről még sírfelirata is árulkodik, amin ez áll: “Itt nyugszik Thomas Broaders, aki mindannyiunkért imádkozott, jókat cselekedett, és kiűzte az Ördögöt Loftus Hallból.”.

Akárhogy is történt, sajnos idővel a különös jelenségek újra felütötték a fejüket, az ide látogatók gyakran számoltak be többek közt megmagyarázhatatlan eredetű hangokról, hideg fuvallatokról, furcsa lényekről. 1870-ben az akkorra már hírhedt Loftus Hallt lebontották, helyére később pedig egy villa épült. 1940-ben vandálok megrongálták a Tottenham mauzóleumot, a szóbeszéd szerint így került napvilágra Anne Loftus állítólagosan deformált csontváza, egy szintén nem hétköznapi formájú koporsóban. 1983-tól hotelként üzemelt az épület, aminek bezárását követően közel két évtizedig elhagyottan állt, egészen 2011-ig, amikor új tulajdonosa megvásárolta. 2012 júliusa óta pedig a Loftus Hall megújult külsővel várja a kíváncsi látogatókat, akiknek nagy része a kísértettörténetek miatt látogatja meg a területet.

Ehhez kapcsolódik egy, a nemzetközi médiát is megjáró fotó (fentebb), amelyet 2014-ben készített állítólag egy odalátogató turista. Természetesen a kép eredete a mai napig viták tárgyát képzi, egyesek szerint bizonyíték arra, hogy a Loftus Hall a mai napig különös jelenségeknek ad otthont, mások szerint pedig csupán egy ügyes hamisítvány.

(Absvrd)