Manhattan repülőterén szinte a semmiből tűnik fel egy férfi, és láthatóan megbabonázva szemléli a számunkra teljes mértékig hétköznapinak és átlagosnak mondható környezetet. A rövidesen bekövetkező rendőrségi igazoltatás során semmilyen irattal nem tud szolgálni, magát csupán Protként definiálja, aki egy másik bolygó szülötte, továbbá láthatóan fogalma nincs társadalmunk hétköznapi, protokolláris szituációiról.

A rövid diskurzus után az intézkedő rendőrök értetlenül állnak a helyzet előtt, és egy helyi elmegyógyintézetbe szállítják Protot, ahol kezelőorvosa Dr. Mark Powell lesz. A doktor meg van róla győződve, hogy újdonsült páciense súlyos pszichés zavarokkal küzd, azonban egy idő elteltével fokozatosan kezd elbizonytalanodni. Prot ugyanis meglepően pontos adatokkal szolgál állítólagos lakhelyéről, mondanivalóját matematikai és fizikai képletekkel támasztja alá, amik még a csillagászokat is meglepik, az intézet betegeire pedig különleges hatással van. Amikor pedig bejelenti, hogy július 27-én elhagyja a Földet egy általa kiválasztott útitárssal, végképp elszabadul a pokol.

A Gene Brewer 1995-ös regénye alapján készült filmadaptáció, úgy gondolom, több szempontból is érdekesnek, szórakoztatónak mondható. A mintegy kétórás cselekmény alatt több filozófiai és társadalmi kérdést is feszeget, azonban a nézőn múlik, hogy ennek melyik szegmenseit veszi figyelembe, vagy tartja fontosnak. Nagyon sokan sajnos csak a felszínen látható dolgoknak engedve úgy könyvelték el a K-Pax-et, mint egy világbéke mellett kardoskodó hétköznapi filmet, amiben a mindennapi világunkon kívül álló ember(?) rávilágít társadalmunk hiányosságaira és annak többek által feleslegesnek tartott elemeire. Azonban, véleményem szerint ennél többről van szó, hiszen a K-Pax tartalma jóval különbözik egy bárgyú, illúziókat kergető hippiálomtól, sőt..

A néző szinte az egész film alatt kétségek közt őrlődik, csakúgy, mint a filmben szereplő pszichiáter, hiszen Protról szinte lehetetlen eldönteni, hogy valóban egy másik világból származik, vagy csupán egy különleges mentális zavar áldozata. Dr. Powell stabil világnézetét fokozatosan aknázza alá az új jövevény filozófiája, sajátos bizonyítékai, miközben kezelőorvosként elszántan, már-már elkeseredetten próbálja bebizonyítani igazát, ehhez persze szükséges a Kevin Spacey és Jeff Bridges-páros remek színészi teljesítménye is.

Mi határozza meg a tudatot, hol lehet meghúzni a határvonalat test és lélek közt, hol rejlik az őrületet és a józan észt elválasztó vékonyka ösvény? Ilyen és ehhez hasonló témaköröket boncolgat a K-Pax, teszi mindezt a maga rendkívül szórakoztató és plasztikus módján, egy olyan befejezéssel, amely kitűnően illeszkedik a történetvezetéshez. Mindenki, saját világnézetének megfelelően levonhatja a neki tetsző konklúziót, és ami fontos, hogy a megoldást nem rágják a szánkba, esetlegesen ránk erőltetve a rendező – és ez esetben a film alapjául szolgáló regény írójának – világnézetét.

Értékelés: 8.5/10

Kinek ajánljuk: Akik szeretik a filozófiai-tudományos jellegű kérdéseket boncolgató filmeket, különösen, ha mindez egy sci-fi keretein belül zajlik.

(Absvrd)