1931-ben a filmipar még csak gyerekcipőben járt. Ekkortájt kezdték forgatni az első hangosfilmeket, utat törve egy újabb színészgenerációnak, és ugyancsak ekkor jelent meg a mozgóképtörténet egyik legjelentősebb darabja, a Lugosi Béla nevével fémjelzett Dracula, megnyitván a Universal Pictures klasszikus szörnyes korszakát. Azonban ekkoriban még nem létezett olyan, hogy felirat, ne adj Isten szinkron, viszont az egyszerű, nem angol anyanyelvű ember is szerette volna megtekinteni a vérszívó gróf történetét, így, miközben nappal Lugosiék alkotását forgatta a stúdió, éjszaka egy másik Drakula film készült: George Melford rendezésében a spanyol változat.

Történetünk szinte egy az egyben ugyanaz, mint az angol változatnál: az angol ingatlanügynök Reinfield(Pablo Álvarez Rubio) Erdélybe utazik egy bizonyos Drakula gróf (Carlos Villarías) meghívására. A helyiek (akik ebben a változatban szintén magyarul mormolják a Miatyánkot, aztán pedig Reinfield érkezése után lazán átváltanak spanyolra) hiába figyelmeztetik, az angol mit sem törődve érkezik a gróf kastélyába, ahol néhány mára klasszikussá vált mondat után (pl.La sangre es la vida, senor Reinfield, azaz a vér az élet, Mr. Reinfield) a vámpír a rabszolgájává teszi. Így költözik Drakula Londonba, ahol az új lakhelye melletti elmegyógyintézetbe zárják újdonsült kis barátját, aki mostantól kezdve csak apróbb rovarokat eszik. Az intézet tulajdonosa Dr. Seward, kinek a lányát, Minát, kiszemeli magának a vérszívó. Miután Mina barátját, Lucyt Drakula megöli, Dr. Seward Angliába hívja barátját, Abraham Van Helsinget (Eduardo Arozamena), aki rögtön felismeri, hogy itt bizony egy vámpírral van dolgunk. Mikor Drakula már Minát is megtámadja, megkezdődik a harc Mina lelkéért, amely, ha terve sikerré válik, örökké a grófé lehet…

Habár az ember azt hinné, hogy ez a film tulajdonképpen ugyanaz, mint a Lugosi féle mű, csak spanyol ajkú színészekkel, a helyzet az, hogy a két alkotás, habár nem jelentősen, de különböznek egymástól. Az első, amit mindig ki szoktak emelni a film elemzésekor, az a zseniális operatőri munka. Elképesztő, mennyire fantasztikus megoldásokat alkalmaztak a filmben, sőt, szerintem az alkotás meg is előzte a korát. Itt ki kell emelnem azt a jelenetet, mikor Drakula üdvözli Reinfield-et a házában, mikor a kastélya lépcsőjének a tetején áll, és az operatőr úgy közelít hozzá, hogy nemes egyszerűséggel felsétál a lépcsőn. Ez a jelenet annyira bámulatos, hogy bármely mai film is megirigyelhetné. Hasonló fantasztikusak a kamerabeállások, főleg a Dr. Seward házában készült jeleneteknél. A film jóval hosszabb, mint angol testvére, hiszen míg az körülbelül 70 perces, ez a mű majdnem 100. Ez azt jelenti, hogy jóval több idő van a párbeszédekre, így kicsit jobban megismerhetjük a vámpírok természetét, sőt, plusz jelenetek is szerepelnek. Míg a Lugosi féle filmben nem láthatjuk, ahogy Van Helsing és Harker megöli Lucyt, itt megmutatják ahogy kisétálnak a temetőből, sőt a vámpírrá változott lány halálsikolyait is hallhatjuk. Ugyancsak más Reinfield őrültté válása, hiszen itt egyszerűen attól transzba esik, hogy látja Drakulát bemászni a koporsójába (ami szintén zseniálisan van filmezve), ám de nem látjuk, ahogy a gróf menyasszonyai megtámadják.

A másik, amit ezzel a művel kapcsolatban meg szoktak említeni, hogy a színészi játék ellenben rosszabb, mint az angol változatban, ám ezzel nem teljesen értek egyet. Pablo Álvarez Rubio alakítása véleményem szerint ugyanolyan magas szintű mint Dwight Fry-é, aki az angol filmben alakította az ingatlanügynököt. Zseniálisan játssza el a küszködő Reinfield-et, aki Drakula hatalma alatt áll, ám mégis segíteni szeretne Van Helsingéknek. Hasonlóan nagyszerű Carlos Villarías a gróf szerepében, szerintem ő is megközelíti Lugosit, habár az igéző szemei, melyet minden jelenetben bevágnak, amikor hipnotizál, nem olyan félelmetesek, mint a mi Bélánknak, ám a karmozdulatai és az arcmimikája annál inkább. Érdekes hogy szerintem pont ezek a hipnózisos jelenetek, ahol az angol operatőri munka felülmúlta a spanyolt, mert ebben a műben kicsit távolabbról kamerázták Villarías-t, talán pont ezért nem lett olyan félelmetes a tekintete, mint Lugosié. A többi szereplő játéka átlagos, nem emelkednek ki annyira, kivéve a Van Helsing-et alakító Arozamena-t, aki véleményem szerint kicsit túljátssza a holland professzort, habár még így is kiváló ellenfele az erdélyi vérszívónak. A film egyetlen hibája, hogy a játékidő java részében mindössze egy helyszínen, Dr. Seward házában játszódik, ami másfél óra után kissé unalmassá válhat.

Összességében a Dracula spanyol változata méltó párja angol nagytestvérének, sőt, néhol még felül is múlja azt. Büszkén állhat a Universal szörnyfilmjeinek sorába, bátran ajánlom mindenkinek, aki rajong a klasszikus a szörnyekért, szereti a kuriózumokat, vagy csak csupán a spanyol nyelvtudását szeretné fejleszteni.

Értékelés: 10/10

Kele-man