Milyen lehet egy punk banda és egy csoport neo-náci összecsapása, ami szinte kizárólag egy szobára korlátozódik? Maradjunk annyiban, hogy a Green Room nem véletlenül szerepelt a szerkesztőségünk által összeállított 2016 legjobban várt horrorfilmjei-nek listáján. Ráadásul mivel, több mint 20 éve punk-rocker vagyok kifejezetten kíváncsian vártam ezt a darabot. Szerencsére a Jeremy Saulnier által levezényelt kőkemény másfél óra nem okozott csalódást, az első másodpercben beszippant és a stáblistáig nem is enged el.

Az amerikai író/rendező megtartotta az összes olyan összetevőt, amit előző alkotása (Blue Ruin) kapcsán az egekig emelt a kritika, mindezt megspékelte egy elég egyedi történettel. Kevesen tudják, de a nagy sikereket arató bosszú-dráma előtt Saulnier evezett már a horror területére, ráadásul a vicces Murder Party (2007) egy kifejezetten jó független filmes alkotás. A sztori középpontjában egy négytagú punk-rock zenekar áll, a The Ain’t Rights épp a nyugati-part északi részén turnézik. A bevezetés remekül átadja, hogy kis zenekar lévén milyen problémákkal szembesülnek egy ilyen út során. Hamar elég nehéz helyzetbe kerülnek, ami a turné végét is jelenthetné, miután az egyik helyi promóter akaratán kívül megszívatja őket.

Tad megpróbálja rendbe hozni a dolgot egy jól fizető délutáni bulival a közelben, amit az egyik rokona szervez. A 350 dolláros gázsi jónak ígérkezik, a buli kis hátulütője, hogy a Portland melletti közönség nagy többségében neo-náci skinhead. Tökös punkok révén a bulit egy Dead Kennedys feldolgozással (Nazi Punks Fuck Off) nyitják, amivel nem lopják be magukat a közönség szívébe, de semmilyen komolyabb atrocitás nem éri őket. Már épp kifele cuccolnak, amikor Sam-nek eszébe jut, hogy bent felejtette a telefonját. Pat (Anto Yelchin) visszamegy érte, az öltözőben azonban egy holttest látványa fogadja. Az óriási balszerencse tragikus események sorát indítja el, a zenekar elbarikádozza magát a szobában és megpróbálják túlélni az éjszakát.

Ez így önmagában még nem lenne garancia a sikerre, de Saulnier remek érzékkel adagolja a feszültséget, ráadásul a roppant realisztikus megközelítés sokkal emberközelibbé teszi a történéseket. Akaratlanul is lerágjuk a körmeinket izgalmunkban, hiszen hétköznapi embereket látunk a vásznon, a film pedig mentes mindenféle ideológiai moralizálástól, főhőseink egyszerűen oltári rosszkor voltak rossz helyen. A horror és thriller határán mozgó alkotás bővelkedik a durva gore jelenetekben, de valahogy sikerül nem átesnie a ló másik oldalára, itt is ragaszkodik a kifejezetten életszerű ábrázoláshoz.

Sajnos a filmnek nagyon szomorú aktualitása is van, hiszen az egyik főszereplő, Anton Yelchin pár hete vesztette életét egy roppant balszerencsés balesetben. A 27 éves orosz színészt a saját terepjárója ütötte el a garázsa előtt, halálát a gyártási hibás gépjármű általi fulladás okozta. Generációjának egyik legtehetségesebb színésze több horrorfilmben is szerepelt (Only Lovers Left Alive, Fright Night remake), de a legtöbben valószínűleg a J. J. Abrams által újragondolt Start Trek franchise-ból ismerik. Nyugodjék békében!

Yelchin mellett érdemes még kiemelni Patrick Stewart alakítását, az X-Men-ből ismert Xavier professzor ezúttal hidegvérű nácit alakít, aki a helyi csoportot irányítja. A többi színész sem lóg ki lefele a sorból, Imogen Poots és társai is nagyon jól játszanak, kellően igazodva ehhez a remekül összerakott filmhez. A 95 perc gyakorlatilag úgy lement, hogy észre sem vettem, izgalmakban és feszült jelenetekben nincs hiány. Erősen ajánlott alkotás az idei év felhozatalából, sokkal jobbat nem hiszem, hogy látunk 2016-ban.

9/10

afiaf

 

 

 

Green Room (2015) IMDb

Green Room (2015) YouTube Trailer