Ha anime és horror, akkor egyértelmű, hogy kihagyhatatlan és örökös toplistás számomra a Hellsing tévésorozata. Erről nincs vita, az egyik legsajátosabb és legfantasztikusabb, amit valaha a témában láttam. Hiába a későbbi Ultimate OVA tíz része, egyszerűen ez az, ami anno megadta az alaphangulatot, hogy egyáltalán az ilyen típusú rajzfilmekkel ismerkedni kezdjek. Nyilvánvalóan már említettem, hogy az Elfen Lied volt az első a horror műfajból, azonban rögtön követte ez a manga adaptáció is sorban, és évekig tartották a legjobb animének járó díjat (az én véleményem szerint).

A történet főszereplői Seras Victoria, a fiatal (MELLesleg) rendőrlány, Alucard, a vámpír, aki Sir Integral Wingates Hellsing szervezetének irányítása alatt a földön hemzsegő mesterséges vérszopók levadászásával tölti el az örökkévalóság eme szeletkéjét, illetve a Walter, a lakáj. Egy teljesen szokványos horror helyett itt nem csak a szörnyetegek megölése a létfontosságú, hanem hogy e mellett felgöngyölítsenek egy titkot, amely az egész invázió mögött lapul. Az angol Hellsing Organization vezetője, Integra különleges csapatot toborzott össze, akik segítenek a királynőnek, amennyiben vámpírok, vérfarkasok, zombik, esetleg ghoulok támadnák meg dicsőséges országukat. Természetesen az angliai protestáns egyház ügyködésébe a Vatikán küldöttei is bele szeretnének szólni, pláne, hogy nem igazán nézik jó szemmel, hogy egy vérszívó rak rendet ott, ahol nekik kellene. Az istentelen lények megfékezésére saját csoportjuk nekik is van, amit egy bizonyos Alexander Anderson vezet győzelemre.

Tehát a kellékek gyönyörűségesen rendelkezésre állnak, hiszen adott két vallási szervezet, amelyek nem csak viszályban állnak egymással, de előszeretettel tesznek keresztbe a másiknak, valamint egy titkos összeesküvés, amely a világ meghódítására törekszik, méghozzá mesterségesen előállított vámpír (illetve ghoul) hadsereg segítségével. Van egy vezetőnk, aki büszke a Hellsing névre és kész akár életét is áldozni a királynőért, illetve egy alárendeltje, aki iszonyatosan unatkozik, és mindennél jobban megveti azokat a lényeket, amelyek csupán mímelik a vérszopók erejét. Alucard, miként Abel Nightroad (Trinity Blood), különböző engedélyekre hivatkozva ereszti szabadon hatalmának részleteit, hogy végezhessen a „punk” betolakodókkal és megleckéztesse őket. Leginkább akkor élvezi a harcot, ha olyan ellenfelet talál, aki méltó arra, hogy igazi erejével küzdhessen meg ellene. Azonban ilyenre viszonylag nehézkes bukkannia, hiszen ő egyike a tisztavérű vámpíroknak, ezért hamar ráun a játszadozásra és széjjeltépi áldozatait. Hűséges kísérőjéül Seras Victoriát szemeli ki, már a legelső epizódban és azon ügyködik, hogy megfelelő, nemes és büszke lényt faragjon belőle. Nyilvánvalóan ez nem egyszerű dolog, főként, ha az illető tiltakozik saját természete ellen.
Zseniálisan ki vannak figurázva az animében a Vatikán és az Anglikán Egyház között dúló évezredes viszályok, az értelmetlen harcok, hiszen a pápa gyakorlatilag az egész kontinenst irányíthatta, csak a szigetországba tört bele a foga. A szánalmasan ábrázolt vámpírfilmek karaktereit is ügyesen kigúnyolják a wannabe vérszopók, akik a másodperc törtrésze alatt omlanak össze, midőn egy igazi legendás szörnyeteggel akadnak össze. Seras Victoria alakja pedig megtestesülése minden olyan anime szereplőnek, aki folyton azzal van elfoglalva, hogy helyzete és sorsa elfogadása helyett szélmalomharcot vív az ellen, amin semmiképpen sem tud változtatni. Pedig rá kell jönnie, hogy ő is egy olyan teremtménnyé alakult, aki játszi könnyedséggel végezhetne az agyatlan (társadalmat megszemélyesítő) ghoulok armadájával. Az öreg Walter nevetségesen egyszerűen védelmezi meg úrnőjét, hiszen igazi veteránról van szó – utalást kapunk rá, hogy Alucarddal egykor együtt harcoltak egy háborúban.
Kouta Hirano (Hellsing: The Dawn, illetve pornográf füzetek) mangája (1997) egyszerűen fenomenális hangulatot teremt. Sajnos a könyvek kiadása csak a tévésorozat után, 2009-ben fejeződött be, így a Hellsing egy ponton elválik a történettől és önálló befejezést tartogatott a számunkra. Nagyon sokáig úgy tűnt, hogy sosem tudjuk meg az igazi végkifejletet, amit végül a Hellsing Ultimate a helyére tett. A sorozatot Umanosuke Iida (Devilman) rendezte és a karakter dizájnért Toshiharu Murata (Eat-Man, Blue Submarine No.6) volt a felelős. A zenéje fantasztikusan egyedi és iszonyatosan pörgős, hangulatos, még a mai napig is felidézi számomra az anime jeleneteit és borsódzik tőle a hátam. Yasushi Ishii Logos Naki World (A World Without Logos) című száma a főcímdal, a végén pedig nem más, mint a Mr. Big nevű amerikai hard rock banda Shine című slágere, melyet Eric Martin énekel.
A harcok meglepő részletességgel vannak kidolgozva és hiába viszonylag korai az anime, mégis fantasztikusan szerethetőek a rajzai, az animációi és főleg a karakterek. Egyszerűen pontosan passzol a szellemiségéhez, a történethez a dark, néhol amorfba alakuló Laokoón-csoport, melyet Alucard, mintegy minden igazi vámpír megtestesítője képvisel. Annak ellenére, hogy a későbbi OVA-kból kiderül, hogy a karakterekkel és a cselekménnyel – bár nem teljesen más, mégis – kicsit eltérő volt Kouta Hirano terve, azonban annyira nem is megy félre ez a vonal, sőt, hasonlóságok fedezhetőek fel a végkifejletben (mintha egy mellékszála volna, ami folytatódik valahol a Hellsing Ultimate-ben).
A hömpölygő történetből egészen gyorsan kibontakozik, hogy mi húzódik a háttérben és az elcsöpögtetett (kifröccsenő) információkból összeáll a kép, úgymint ki is áll az invázió mögött. Az utolsó epizód monumentalitása sajnos teljesen eltörpül a későbbi OVA-hoz képest, azonban akkoriban igencsak frappánsnak és kellően impresszívnek találtam. A lezárás ezért számomra gyönyörűséges volt és szívesen tekintettem meg újra és újra a DVD-ket. Fenomenális hangulat, nagyszerű karakterek és az egyik legjobb zenei hangzás társul a Hellsing tévésorozatához.
Egyszerre kiváló minőségű horror, frappáns krimi, görbe tükröt mutató paródia és klasszikus értelemben vett vámpír-anime. Így nem olyan meglepő, ha mindenkinek ajánlom, aki valaha is nézett ilyen témájú filmeket, illetve olvasott vérszopó-történeteket, netán kedveli a kreatív és overpowered főszereplőket.

Értékelés: 10/10

Smaragd Sárkány