A Stephen King adaptációknak se vége, se hossza. Alig ért véget az Under the Dome széria, már el is kezdődött az időutazós fikció dráma, a 11/22/63, emellett már nagyban készítik elő a Dark Tower epikus fantasy adaptációját, és az Az-remake is körvonalazódik, a krimis hangvételű Mr. Mercedes pedig szintén tervben van. Nem utolsósorban pedig, a napokban látott napvilágot a mobiltelefonok által gerjesztett rejtélyes szignáltól megtébolyodó emberek poszt-apokaliptikus víziója, egy R-kategóriás mozi keretében!

Az elvált grafikusművész, Clay Riddell üzleti útra indul Bostonba, de alig ér földet gépe, amikor különös jelenségnek lesz szemtanúja a váróban: az összes, környezetében tartózkodó mobiltelefonáló ember egyszerre vadul rángatózni kezd, majd minden különösebb ok nélkül habzó szájjal támad egymásra. Mielőtt még rá is lecsapnának, időben sikerült kereket oldania. Később, a metróban összetalálkozik pár túlélővel, majd egy Tom nevű középkorú csókával elindulnak a felszín felé, ugyanis nemsokára mindent el fog önteni a megrongálódott csatornákból kitóduló víz.

Ettől a ponttól kezdve pedig pontosan úgy folytatódik a történet, mint egy teljesen átlagos (klisékkel teletömött) poszt-apokaliptikus történetben lenni szokott. Vagyis mennek-mendegélnek, pontosabban bujdosnak a mobiltelefontól megtébolyodott vérszomjas tömeg elől, különféle elhagyatott helyeken hédereznek, útjuk során pedig találkoznak néhány túlélővel, akik vagy társukul szegődnek, vagy elhaláloznak – esetleg mindkettő, ebben a sorrendben. Ám Clay egyetlen célja nem pusztán a túlélés, hanem hogy minél előbb hazajusson a fiához, még ha ez embertelen megpróbáltatásokat is jelent.

Már az eredeti Stephen King regény sem volt valami nagy szám, jelesül az alapötlet még csak-csak elgondolkodtató – hétköznapi életünk részévé vált mobiltelefon-hálózat hirtelen „meghibásodik”, és ezzel egyidőben az emberek millióit agymosott véglényekké változtatja -, de a cselekmény elég középszerűre sikeredett, még ha a Mester bevallottan sokat merített könyvéhez Romero élőhalottas filmjeiből. Tehát adott egy eleve középszerű alapanyag, amelyből aztán hosszas tervezgetés után a viszonylag ismeretlen Tod Williams (Paranormal Activity 2) egy ugyancsak középszerű mozit hozott tető alá (mily meglepő!), amit még az R kategóriás mivolta sem ment meg a feledéstől.

Nem is tudom, hirtelen mivel kezdjem. Stephen King saját regényét társforgatókönyv-íróként (!) próbálta másfél órás élvezhető mozi-élménnyé adaptálni (kurtítani?), de a mindörökre B-filmes életpályán ragadt John Cusack (Nicholas Cage jobbik énjeként tudom csak ezt a csókát értelmezni) jellegtelen játéka egyenlő az élvezhetetlenséggel, és bár Samuel L. Jackson (akitől azért joggal várhatunk valamit) elejétől a végéig vele van, szigorúan a háttérbe húzódva nem csinál semmit. Jelzem, az 1408 sem volt egy világraszóló produkció (és ekkor még finoman fogalmaztam!), de ott valahogy egy fokkal kevésbé zavart e páros anti-játéka.

Mondhatnám, hogy akadnak benne az R-kategóriára hajazó jóval durvább dolgok, meg hogy egész korrektre sikerültek ezek a véresebb támadások – viszont a két epikus tömegjelenet (stadionos, illetve a végén) nekem kissé steril és élettelen volt, mondjuk úgy: béna -, de a látványvilág egy ilyen kvázi poszt-apokaliptikus jellegű filmben hadd legyen már élvezhető, nem?! A leginkább 28 nappal / héttel később mintájára megvalósuló veszett per agymosott per bezombultan vérengző tömeg elől bujkáló hőseink az összes unalomig ismételt világvége-klisén és közhelyesen sablonon keresztülvergődik magukat, de agóniájuk szerencsére csak másfél óráig tart. Többet szerintem nem is bírtam volna.

A faarcú John Cusack állandósult sapka-húzogatásán kívül azért néhány igazi gyöngyszemre is bukkanhatunk, úgymint a repülőtéren szerencsétlenkedő Lloyd Kaufman, valamint Clay eredetileg a regényben rajzolt Roland (Setét Torony) karakterét sikerült kicserélni a filmben a Night Traveler-re. Aztán külön poén, hogy míg Samuel L. Jackson a Kingsman-be pont egy mobillal próbálja leigázni az embereket, itt pont egy mobil áll úgymond bosszút rajtuk…

Röviden összefoglalva, ez is mehet a levesbe. Stephen King népes rajongótábora szerintem úgyis meg fogja nézni (aztán meg szépen elfelejti), másoknak viszont nem igazán ajánlom, mert mostanság úgyis tele van a padlás hasonszőrű poszt-apokaliptikus produkciókkal, nem kell még egy.

Értékelés: 6/10

eyescream